Iparvédelem, 1913 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Fekete Karácsony. A rémes pestis nem tudna olyan rendeket vágni, amilyeneket vágott a sors az elmúlt hetekben a kereskedővilágban. Akárcsak a földrengés. Látjuk magunk előtt a fényesen ragyogó palotát, örül rajta a lelkünk, de szemünk láttára a palota táncra perdül és leborul a földre, hogy végleg porrá legyen. Megbámult, ragyogó cégek így hullottak porba, lettek semmivé. Egyikmásika hagyta a felborulást karácsony utánra. Miért ép karácsony utánra ? Mert, tudd meg kiváncsi lélek, a karácsonyi vásárlás címén rengeteg pénz kerül forgalomba és megesik, hogy helyreáll egyensúlya sok ingadozó cégnek. Hiú reménykedéssé vált azonban az idei karácsony. A boltok üresek, a járókelők oda sem hederítenek a fényes kirakatoknak, közömbös az arca az ifjúnak, öregnek egyaránt. Ez a fekete karácsony. Emlékezetes lesz még sokáig, de talán lesz még utána sok-sok hasonló szerecsenszülött, ha meg nem változik minden, ami ezt a szerencsétlen fekete rémet szülte és szülni fogja a jövőben is. Akadt már elég sok kuruzsló, aki okát véli megtalálni a szerencsétlen fekete karácsonynak és a politikában, a háborús veszélyben, sőt talán még a csillagok rossz járásában fedezi fel az okot. Pedig ennek a fekete karácsonynak csak egy az oka : a pénztelenség, amit úgy is szoktak mondani, általános elszegényedés, nyomor és munkahiány. Akinek van pénze, annak ma sem csökkent vásárlókedve, a háborúra való kilátás sem ok, mert akinek van fia-fia, aki bevonult, hát az még többet költ, hogy legyen a katonáéknak is boldog karácsonyuk. Itt krónikus betegséggel van dolgunk, amelynek szomorú végét unosuntalan hangoztatta az «Iparvédelem». A kereskedővilág megfeledkezett arról, hogy amilyen mértékben forgatja üzletében a honi árút, olyan mértékben fogy, vagy növekszik vevőinek száma Ami itthon készül, attól irtózik a legtöbbje és külön szótárat csináltak ama terminus technikusokból, amelyekkel leszólják a vevő előtt a honi árukat. Bezzeg álljanak össze és erőnekerejével karolják fel , de a legnagyobb mértékben a honi árukat és meglássák , fordul a kocka hirtelen. A munkás a legjobb fogyasztó. Vagyont ritkán szerez, amit keres, rendszerint mind elkölti. Egy erős munkásosztály a kereskedelemnek legbiztosabb támasza. A kiuzsorázott, éhező, nyomorgó és számában munka hiányában napról-napra megfogyatkozó munkásosztály csak a kereskedelemnek pusztulását vonja maga után. Jó urak, kereskedők ! Egy próbaévet szenteljenek arra, hogy minden elfogadható honi árú, a raktáron tartanak a külföldi helyett, és meglássák, gombamódra felszaporodik a munkásosztály, a legjobb fogyasztó. Ha a külföldre kidobott közel 2000 millió koronát, amit külföldi árukért évente fizettünk kereskedelmünk révén, legalább nagyobb részében visszatartják a hazai munka számára, megváltoznék a conjunctura egy csapásra. Ne felejtsék el, t. kereskedőink, hogy a fekete karácsony pusztán ennek a veszedelmesen pusztító hatású gazdálkodásnak esik rovására. Szaporítsuk a munkások számát, tegyük őket számottevő fogyasztókká azzal, hogy nekik biztosítjuk honi áruk forgatásával ama 2000 millió koronát, amit évenként a külföld élvezett kereskedőink jóvoltából. Ha ebben a szomorú világban, ez a koromfekete karácsony sem volt elég tanulság szenvedő kereskedőink részére, úgy bekövetkezik sokkal hamarább, mint azt jósoltuk : a nemzetnek teljes vagyontalansága, a koldus vevőknek pénztelensége. Cs. IPARVÉDELEM 1913.— 1.sz. Beszámoló. 1( la : Szirtesné, Bajza Margit. Az 1912. évi julius és augusztus hónapokban Porosz, Bajor és Osztrák területeken végzett tanulmányutam. I. A haladó kor egyre fokozódó kulturális és szociális követelményei mindinkább szükségessé tették az élet és iskola közötti szorosabb kapcsolatot. Szükségessé tették már a népiskolai tanítás keretében a kézügyesítő oktatás olyan tárgyainak meghonosítását, melyeknek egyfelől gyakorlati hasznuk van, másfelől alkalmasak arra is, hogy kenyérkereseti forrássá váljanak, sőt az iskolás gyermekek útján családi iparrá fejlesztve , a népjólét és nemzeti vagyonosodás előmozdítóivá legyenek. Erre a célra a Magyar Védő Egyesület kiválóan alkalmasnak tartotta a piperemunkát és a művirágkészítést, amelyek tanítására évek óta tanfolyamot tart fenn, egyrészt a diszkréten szűkölködő urinők, másrészt a felvételre egyre