Iparvédelem, 1918 (14. évfolyam, 1-2. szám)

1918-07-01 / 1. szám

1918.— 1. sz. IPARVÉDELEM Nehéz lesz a munkáskérdés megoldása az átmeneti kor első éveiben. Hiszen hazánkban az ipari munkás is túl­­számban a harctéren teljesít szolgálatot, tehát azok nagy része is elpusztult vagy mint rokkant, munkaképességének csak valamely hányadá­val fogja az ipari termelést szolgálni. Az Országos Hadigondozó Hivatal nemes akciója rokkant földmíves katonáknak iparo­sokká való kiképzése a tönkrement ipari mun­kásoknak csak elenyésző csekély százalékát fogja pótolni. Reményteljes eszköznek mutatkozik, amidőn illetékes tényezők a fiú-h­adiárváknak kellő kor­ban levő részét inasotthonokban, érdemes ipa­rosok műhelyeiben, gyárakban és iskolákban ipari munkásokká kiképeztetik. Természetes, hogy ez is csak évek múlva fogja pótolni a háborúban elesett munkásokat. Fontos eszköznek tartjuk, hogy a hazajövő munkásoknak, sőt önálló iparosoknak — akik a háborúban iparukban való sok fontos tudni­valót elfelejtették — alkalmat nyújtsunk a továbbképzésre, megfelelő, országosan rende­zendő szakirányú tanfolyamokon. Kikép­zé­sét és tov­ábbkép­zést kell ezeknek ny­új­­­tani az ipartechnikai szakmákon kívül a keres­kedelemüzleti, közgazdasági és törvényismere­tekben is, mert ezek nélkül mindig csak félig vagy épenséggel nem érvényesülhető és bol­doguló iparosok lennének. A kevésbbé képezett kézművesiparosok nagy zöme foglalkozásának természete folytán állan­dóan rászorul tapasztalt szakemberek taná­csára. Kívánatos tehát, hogy ilyen ipartechni­kai, kereskedelemüzleti és közgazdasági tanácsadó fórumok az ország minden iparilag némi jelen­tőséggel bíró városban szerveztessenek. Leg­egyszerűbb megoldás erre az ipari szakiskolák, felsőipariskolák és a Technológiai Iparmúzeum­tól a háború kitörésekor már félszáz városban szervezett ipari továbbképző tanfolyamok java­része. Ugyancsak segíthetnénk ezen, hogyha régi óhaj szerint a kereskedelmi és iparkama­ráknál ipari- műszaki állandó szakemberekből álló orgánumot alkalmaznának, jórészt külső, az ipar összes ügyeiben járatos gépészmérnökök­ből és építészmérnökökből. A munkaszerzés és elosztás szorosan összefügg az ipari szövetkezetek kérdésével, amely megint kapcsolatba volna hozandó a hitelügy szerve­zésével. Ha az iparosnak tőkéje vagy hitele van, tud magának anyagot és megrendelést is szerezni. Amennyiben pedig az utóbbi eset nem állana be a béke első időszakában, ha a fogyasztó az anyag drágasága és a munkabér magassága folytán nem lehetne megrendelő, a kézműves­­iparost a hadsereg szükségleteinek fedezésében, vagy m­ás közmunkákban kell részesíteni. Ugyancsak összefüggésbe lehetne hozni a szö­vetkezeti üggyel az áruértékesítést. A hitel- és a szövetkezeti ügy — mint már említettük — egymással szoros kapcsolatba hozandó. A kézművesipar hitelügyének szervezése a legkényesebb kérdések egyike. Még e téren nagyobb múltból rendelkező és különben is fejlett iparállamokban sem sikerült ezt a kér­dést okszerűen megoldani. Nálunk az e célra alapított O. K. H.­Sz. sem oldhatta meg ezt az ügyet. A háborús kisipari hitelintézetek eredményeiről — amint azokat Németország­ban találjuk — megbízható adataink még nincsenek, de fiatal voltuk mellett nem is lehet­nek. Van eset, hogy a hitelnyújtást egyebeken kívül életbiztosítás alapján keresték. A hitel­­nyújtást pedig magánvállalatok, bankintézmé­nyek szervezték, amelyek az államhatalom, tartományi és egyéb hatóságok és társadalmi intézmények útján ígérnek garanciákat vesz­teségek ellen. A kézművesiparosok hitelintézeteit különben másképen is lehetne szervezni. Például az Osztrák-Magyar Bank vagy a Pénzintézetek Központja segélyével, amelyek összeköttetés­ben állanak a vidéki pénzintézetekkel. A vidéki pénzintézetek a maguk körletébe tartozó kéz­művesiparosokat ismervén, a hitelméretet eset­­ről-esetre az illető iparos erkölcsi értékéhez és megbízhatóságához képest a legjobban tudják megállapítani, tehát aránylag csekély veszte­ség kilátásával kezelhetnék a kisipari hitelt. Az illető középponti intézmény a kormány támogatása mellett a vidéki pénzintézeteknek olcsó pénzt állíthatna rendelkezésére. Avagy a nekik az államtól nyújtott kedvezmények révén ezek ugyancsak bizonyos mértékig al­­truisztikus módon adhatnának a kisiparosok­nak hitelt, mint forgó tőkét. Kezességet nyújt­hatnának a pénzintézeteknek a kézművesipa­rosok részéről, bizonyos körzetekben szervezett hitelszövetkezetek. Ezek a szövetkezetek emel­lett a nyersanyagok beszerzésére, a kész áru értékesítésére is berendezkedhetnének. Fenntebb említettük, hogy az ipari szövetke- KUXZ JÓZSEF és TSA IV., Bécsi­ utca és Deák Ferenc-utci Vászon, asztalnemű, fehérnemű, szőnyeg, függöny. cs. és kire­ndv. szállító .—: áruháza. :—: 1V„ Bécsi-utca és Deák Ferenc-utca sarok. Küzdjünk lelkesedéssel nemzetünk Jólétéért!

Next