Iparvédelem, 1918 (14. évfolyam, 1-2. szám)
1918-07-01 / 1. szám
1918.— 1. sz. IPARVÉDELEM Nehéz lesz a munkáskérdés megoldása az átmeneti kor első éveiben. Hiszen hazánkban az ipari munkás is túlszámban a harctéren teljesít szolgálatot, tehát azok nagy része is elpusztult vagy mint rokkant, munkaképességének csak valamely hányadával fogja az ipari termelést szolgálni. Az Országos Hadigondozó Hivatal nemes akciója rokkant földmíves katonáknak iparosokká való kiképzése a tönkrement ipari munkásoknak csak elenyésző csekély százalékát fogja pótolni. Reményteljes eszköznek mutatkozik, amidőn illetékes tényezők a fiú-hadiárváknak kellő korban levő részét inasotthonokban, érdemes iparosok műhelyeiben, gyárakban és iskolákban ipari munkásokká kiképeztetik. Természetes, hogy ez is csak évek múlva fogja pótolni a háborúban elesett munkásokat. Fontos eszköznek tartjuk, hogy a hazajövő munkásoknak, sőt önálló iparosoknak — akik a háborúban iparukban való sok fontos tudnivalót elfelejtették — alkalmat nyújtsunk a továbbképzésre, megfelelő, országosan rendezendő szakirányú tanfolyamokon. Kiképzését és továbbképzést kell ezeknek nyújtani az ipartechnikai szakmákon kívül a kereskedelemüzleti, közgazdasági és törvényismeretekben is, mert ezek nélkül mindig csak félig vagy épenséggel nem érvényesülhető és boldoguló iparosok lennének. A kevésbbé képezett kézművesiparosok nagy zöme foglalkozásának természete folytán állandóan rászorul tapasztalt szakemberek tanácsára. Kívánatos tehát, hogy ilyen ipartechnikai, kereskedelemüzleti és közgazdasági tanácsadó fórumok az ország minden iparilag némi jelentőséggel bíró városban szerveztessenek. Legegyszerűbb megoldás erre az ipari szakiskolák, felsőipariskolák és a Technológiai Iparmúzeumtól a háború kitörésekor már félszáz városban szervezett ipari továbbképző tanfolyamok javarésze. Ugyancsak segíthetnénk ezen, hogyha régi óhaj szerint a kereskedelmi és iparkamaráknál ipari- műszaki állandó szakemberekből álló orgánumot alkalmaznának, jórészt külső, az ipar összes ügyeiben járatos gépészmérnökökből és építészmérnökökből. A munkaszerzés és elosztás szorosan összefügg az ipari szövetkezetek kérdésével, amely megint kapcsolatba volna hozandó a hitelügy szervezésével. Ha az iparosnak tőkéje vagy hitele van, tud magának anyagot és megrendelést is szerezni. Amennyiben pedig az utóbbi eset nem állana be a béke első időszakában, ha a fogyasztó az anyag drágasága és a munkabér magassága folytán nem lehetne megrendelő, a kézművesiparost a hadsereg szükségleteinek fedezésében, vagy más közmunkákban kell részesíteni. Ugyancsak összefüggésbe lehetne hozni a szövetkezeti üggyel az áruértékesítést. A hitel- és a szövetkezeti ügy — mint már említettük — egymással szoros kapcsolatba hozandó. A kézművesipar hitelügyének szervezése a legkényesebb kérdések egyike. Még e téren nagyobb múltból rendelkező és különben is fejlett iparállamokban sem sikerült ezt a kérdést okszerűen megoldani. Nálunk az e célra alapított O. K. H.Sz. sem oldhatta meg ezt az ügyet. A háborús kisipari hitelintézetek eredményeiről — amint azokat Németországban találjuk — megbízható adataink még nincsenek, de fiatal voltuk mellett nem is lehetnek. Van eset, hogy a hitelnyújtást egyebeken kívül életbiztosítás alapján keresték. A hitelnyújtást pedig magánvállalatok, bankintézmények szervezték, amelyek az államhatalom, tartományi és egyéb hatóságok és társadalmi intézmények útján ígérnek garanciákat veszteségek ellen. A kézművesiparosok hitelintézeteit különben másképen is lehetne szervezni. Például az Osztrák-Magyar Bank vagy a Pénzintézetek Központja segélyével, amelyek összeköttetésben állanak a vidéki pénzintézetekkel. A vidéki pénzintézetek a maguk körletébe tartozó kézművesiparosokat ismervén, a hitelméretet esetről-esetre az illető iparos erkölcsi értékéhez és megbízhatóságához képest a legjobban tudják megállapítani, tehát aránylag csekély veszteség kilátásával kezelhetnék a kisipari hitelt. Az illető középponti intézmény a kormány támogatása mellett a vidéki pénzintézeteknek olcsó pénzt állíthatna rendelkezésére. Avagy a nekik az államtól nyújtott kedvezmények révén ezek ugyancsak bizonyos mértékig altruisztikus módon adhatnának a kisiparosoknak hitelt, mint forgó tőkét. Kezességet nyújthatnának a pénzintézeteknek a kézművesiparosok részéről, bizonyos körzetekben szervezett hitelszövetkezetek. Ezek a szövetkezetek emellett a nyersanyagok beszerzésére, a kész áru értékesítésére is berendezkedhetnének. Fenntebb említettük, hogy az ipari szövetke- KUXZ JÓZSEF és TSA IV., Bécsi utca és Deák Ferenc-utci Vászon, asztalnemű, fehérnemű, szőnyeg, függöny. cs. és kirendv. szállító .—: áruháza. :—: 1V„ Bécsi-utca és Deák Ferenc-utca sarok. Küzdjünk lelkesedéssel nemzetünk Jólétéért!