Jó Egészség, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1. ÉS 18-ÉN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : :11.­PEST,V.,NAGYKORONA­ U. 14. TELEFON : 98—04. SZERKESZTŐ : DR NAGY ALBERT ELŐFIZETÉSI ÁR­A EGY ÉVRE............................3 KORONA BEJELENTÉS. Egy bejelentéssel kell mélyen tisztelt előfize­tőink elé lépnünk, a­melyet az általános viszonyok­­­méretében se megokolatlannak, se méltánytalannak nem tarthatnak. A JÓ EGÉSZSÉG sohase volt nyerész­kedésre alapított vállalat, hivatásául egy nagy nemzeti és humánus czél szolgálatát fogadta és megalapítá­sakor az árát úgy szabtuk meg, hogy abból nyers kiadásaink visszatérülésénél többre nem számíthattunk. Többre most se számítunk, de köztudomású dolog, hogy az utóbbi években a viszonyok miként alakultak. Munka és anyag egyaránt megdrágult. Húsz hónap eforgása alatt a nyomdák két ízben emelték az árakat, még­pedig igen jelentékenyen. Ez a körülmény egye­nesen rákényszerít,hogy a változott viszonyokhoz alkal­mazkodjunk. A JÓ EGÉSZSÉG­et az eddigi költséggel immár lehetetlen előállítani, kénytelenek vagyunk tehát előfizetési árát évi 2 koronáról 3 koronára fölemelni. Bizonyára senki se lesz, a­ki ezt a lépé­sünket teljesen jogosultnak el ne ismerné, annyival is inkább, mert a JÓ EGÉSZSÉG még így is a legol­csóbb lap marad Magyarországon. A JÓ EGÉSZSÉG kiadóhivatala. Budapest, 1908 január 1. Rég bedőltek, eltűntek faluhelyen is, főkép azonban városokban a búbos kem­enczék. Velük tűnt a téli élet családias szelleme. Alig maradt egyéb ebből a szellemből, mint a téli lustálkodás és a jól bezárt ablakok. Persze, egész más levegő jár ma. Melegek a kályhák ma is, de csak a kőszéntől, briquette­­től, gáztól, mi egyébtől, a­mi bennök ég. Még­sem a szeretet tűzhelyei többé. Körültök csak a test melegszik, fázik a lélek. Akkoriban is hiba volt, hogy féltek a leve­gőtől. De csak a jól fűtött szobában féltek Farkasprémes bunda, lábzsák, töméntelen berlini kendő került elő a ládákból, a­mint beköszöntött a nagy hideg. Ezek a jó meleg holmik ki-kicsalo­­gatták az embert a doromboló kályha mellől. Kicsalták a városi embert is falura. Szánkázás, korcsolyázás, hóemberépítés, hólapdaháború izgalmaiban pirultak ki a levegő­höz nem szokott, jó kedvhez nem szokott városi arczok. Vidám sikongatások vegyültek a fehér mezők felett kóválygó varjak károgásába. Messzebb­ről egy-egy puska durranása szólt közbe. Azok is városiak. A bundák, lábzsákok pedig a szán kosará­ban. Lekivánkoztak az emberről, mert a játék izgalmában jól esik a hideg levegő. Meg se ártott a hideg, csak szép pirosra csípte az arczokat és füleket. Más levegő jár ma. Ha jó a hideg tél, ma is megindul a zarándoklás, de fordított irányban. Jönnek a jó falusiak a városba. Kávéház, szín­ház, orfeum, klubok és fogadótermek megtelnek falusi emberekkel. Viseletük és ruhájuk elárulja a falusit és elárulja, hogy szégyenük, titkolják falusi voltukat. Még jobb egészségüket, virulóbb arczukat is. A jó egészség ma nem divat. Fényes termekben, oszlopos kávéházakban izzik a gázkályha bádogreflektora, a­mely nem csak melegít, de kápráztat is. Körültök mégis csak a test melegszik, didereg a lélek. És óh! — mily tömegek melegszenek, mily tömegek dideregnek. Fényes kirakatablakokon át, éhes szemekkel néznek be, a­kiknek nincs módjuk ily pompában melegedni. Azok a kis falusi ablakok legalább jégvirá­gosak voltak és elrejtették a lustálkodókat. Dr. Hajós Lajos idegorvos.

Next