Jó Egészség, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1. szám, bokra és farpofákra is átterjedőleg a gyakori, híg szék­letek erős savtartalma által okozott vegyi inger következtében különböző súlyosságú bőrláb fejlődik, melyhez sokszor társul a hát és mellkas bőrének lábja is. A kólikás fájdalmak által kiváltott görcsös rugdalások következtében a csecsemők a nedves pelenkán feldör­gölik sarkuk bőrét, többé-kevésbé mély, sőt néha súlyos kifekélyesedések a sarkukon tartoznak hozzá e kórkép bőrelváltozásaihoz. Az állandósuló kólikák végképp megzavarják a csecsemők közérzetét, a mosoly, a barátságos tekintet eltűnik az arczukról, nyugtalanok lesznek, nem tudnak pihenni, álom nem jön szemükre, csak félálomban szen­deregnek el rövidebb időre, melyből egy-egy kólikás fájdalom, vagy legkisebb zörej már ijedten fel­riasztja őket. A túltáplálás által okozott emésztési zavar meg­akasztja a testsúly egyenletes gyarapodását, kis ingado­zásokkal a súlygörbe egy szintben vesztegel, máskor nagyobb súlyemelkedések, jelentéktelenebb súlyveszte­­séggel váltakoznak. Megtagadtam önmagamat, hitelen lettem hangosan hirdetett elveimhez, mely szerint betegségek leírása nem laikus közönség kezébe kerülő olvasmány keretébe való. Tettem pedig ezt azzal a czélzattal, hogy némileg sejtessem azon súlyos viszonyokat, veszélyes állapotokat, melyek bekövetkezhetnek annak révén, hogy a csecse­mőket rendetlenül szoptatják, hogy minden sírásukat éhségük hangos jelének véve, mindig­­csak szoptatással,­­ feltételezett éhségük kielégítésével akarják őket meg­nyugtatni, sírásukat elhallgattatni, így táplálják túl a csecsemőket, okozzák az által feltételezett fentebb ismer­tetett emésztési zavarokat többnyire olyankor, mikor éhezésben keresik a csecsemő nyugtalanságának és rossz gyarapodásának okát. Pedig a mily gyakori és tüneteiből könnyen felismerhető az emlőn szopó csecsemő túltáp­­lálása által okozott emésztési zavar, oly aránytalanul ritka és nehezebben felismerhető az emlőn szopó cse­csemő éhezése által okozott kiéhezés. Azokban az esetekben, mikor nagyon lassan halad előre a csecsemő gyarapodása, mikor nem fejlődik a bőr alatt zsírpárna, a­mikor ellapul a has, sőt be is horpad, mikor nagyon megfogy az ockersárgára színe­­ződő székletétek száma (1—2), midőn feltűnően kevésszer és keveset vizelnek a csecsemők, mikor ezek sokáig tartják az emlőt a szájukban, de csak ritkán nyelnek egy-egy lassan kiszívott kortyot és bágyadtan eresztik el az emlőbimbót a szájukból, melyből tej soha sem csordul ki, arczukra soha, vagy csak ritkán kerül a jóllakottsággal járó megelégedettséget sejtető mosoly,­­ akkor gondolni kell az éhezés lehetőségére. Az éhezésben része lehet a szoptató nő kevés tejtermelésének, illetve annak, hogy az ilyen csecsemők nem kapják meg az ő minimális szükségletüket. Erről csak rendszeres tápmérés útján lehet meggyőződni a szopott napi tejmennyiségről (gyermekmérlegen vagy 5—10 kilóig pontosan mérő 2 csészés mérlegen, vagy Fairbanks-mérlegen, a rugós szerkezetű u. n. óramér­legek nem használhatók e czélra), úgy a­hogy be van pólyázva a csecsemő, minden szoptatás előtt és köz­vetlenül szoptatás után megmérendő 2 napon át. Csak a szoptatás után lehet meggyőződni az emlő tejtermelő­­képességéről (elég bőven tejelő emlőből még a kellő mennyiségű tej szoptatása után is fejésre sugárban fecskendezve ürül a tej). Az emlők alakjából, tapintá­sukból semmiféle következtetést levonni nem lehet. Tápmérés útján lehet csak meggyőződni arról, hogy a csecsemő éhezik-e, avagy beteg szervezete nem értékesíti a bevitt megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot. Az emlők tejtermelő képességek megállapítása után fogjuk csak tudni azt, hogy kevéstejűség oka-e az éhezésnek, avagy az erőtelen, rosszul szopás, minek általános szervezeti és helyi okai lehetnek. A kevés tejet adó emlők tejtermelő képességét legegyszerűbben úgy lehet fokozni, hogy az ilyen asszony emlőjére egy erősebben szopó nagyobb csecsemőt teszünk, azután, mikor már a gyengébben szopót meg­szoptatta. Ugyanezen czélra szolgálnak a különböző tejszívók. Tapasztalataim szerint is czélszerű a kevés tejet adó emlőket rendszeresen, minden szoptatás után meggyűrni (masszírozni) és azután az ezalatt termelődött tejet lefejni vagy kiszivattyúzni. Következetesen és rend­szeresen hetekig folytatva, e műveleteket, úgyszólván minden kevés tejet adó emlő tejtermelését fel lehet fokozni annyira, hogy fedezni képes a csecsemő nor­mális (minimális) szükségletét. Semmiféle táplálkozással, bizonyos ételekkel, italokkal (sör), sem gyógyszerekkel nem lehet befolyásolni a tejtermelést. Az anya kevés tejet adó emlőjén éhező csecse­mőnél okvetlenül meg kell kísérteni a tejtermelés művi fokozását. A harmadik hónap végét, hacsak nem aggasztók a kiéhezés tünetei, türelemmel be kell várni és csak akkor lehet hozzáfogni a pót-, illetve vegyes tápláláshoz, melynek leghelyesebb módja, hogy minden étkezést szoptatás vezessen be és megfelelő összeállítású mester­séges póttáplálék (Va vagy 2h tej) egészítsen ki. Ha daj­kának fogy el a teje, rendesen kevésbé türelmesek a szülők, pedig gyermekük érdeke, hogy ilyenkor is minden megkísértessék a tejtermelődés fokozásához. Ha ez nem sikerül, a körülmények szerint vagy dajkát kell változ­tatni, vagy vegyes táplálásra kell áttérni. Bőven tejelő emlőn is éhezik a csecsemők egy része. Ezek részben ideges szülők étvágytalanul, rosszul szopó gyermekei, kiknél rendesen a szoptatási szabályok be nem tartásának is része van a rosszul szopásban, úgy hogy ilyenkor egyrészt a szoptatási idők betartása, illetve kitolása, esetleg a csecsemő elhelyezése más környezetbe, rendesen segít az ilyen csecsemők táplál­kozásán. Vannak olyan csecsemők, kik újszülött koruk óta vonakodnak az emlőt szájukba venni, illetve szopni. Ezeket a rendes időben türelmesen újra és újra emlőre kell tenni, előbb vagy utóbb elkezdenek rendesen szopni. Ha az ilyenek állandóan aluszékonyak, az arczuk lan­gyos vízzel való lemosásával lehet éberségüket a szopás­hoz előidézni. Éhezést idézhetnek elő a szopást megnehezítő betegségek, illetve fejlődési rendellenességek. Ezek közé JÓ EGÉSZSÉG 3. oldal.

Next