Jó Egészség, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
4. oldal. A készítmény, Hansemann előadása szerint, a daganat sejtjeinek magvát támadja meg mindenekelőtt és ezek foszlanak szét elsősorban és ezek nyomán az egész daganat. A szervezet egyéb sejtjeiben a szer változást nem idéz elő, még halált hozó adagok mellett sem. A készítmény tehát kizárólag az egérben levő daganatok sejtjeinek különleges ellenszere. Ebben rejlik a tudományos felfedezés nagy jelentősége : az anyagnak az Ehrlich Pál-féle értelemben a daganatsejtekhez való különleges kötöttségében. De ismét hangoztatandó az előadó szellemében, hogy nem találták meg a rák ellenszerét. Találtak oly utat, amelyen később eljuthatnak ily szer felfedezéséhez, de egyelőre elégedjünk meg a hatalmas tudományos eredménnyel. A házasulok orvosi vizsgálata. Irta : Dr. Donáth Gyula egyetemi tanár, aSzent István kórház“ idegosztályának főorvosa. Mindenki csak be fogja látni, hogy senkinek sincs jogában embertársát, akár tudatosan, akár tudatlanul, tulajdonától megfosztani, tehát legdrágább kincsétől, az egészségétől sem. Teszi pedig az, ki saját betegségét házastársára vagy ivadékára átviszi akkor, mikor az kikerülhető. És e tekintetben érdekes, hogy a közvélemény minő különböző álláspontot foglalt el a különböző betegségekkel szemközt. Ha pedig közvéleményről szólok, akkor értem alatta az eddigi közvéleményt, amint az az eddigi tapasztalat és tudásból a hozzáértőknél leszűrődött és számtalan erecskékre feloszolva, néha tartalmában is megváltozva szivárgott át a nagy tömegbe. E közvélemény jobb tudással változhatok és változott is minden téren az idők folyamán. Vegyük most sorban az elterjedésük és jelentőségüknél fogva legfontosabb népbetegséget: az alkoholzmust, gümőkórt és a nemi betegségeket. Ami mindjárt az elsőt, az iszákosságot illeti, mindenki természetesnek fogja találni, hogy az ember rendesen ilyen egyéntől húzódik és nem kíván vele összeállani. Oka pedig az, hogy ismerik az iszákosságnak egyéni, testi és lelki egészséget pusztító, a családi béke és boldogság romboló hatását, valamint azon súlyos veszélyeket, melyek őskórral, hülyeséggel és a betegségek egész rajával fenyegetik az ártatlan ivadékot. És minthogy mindez egyszerűen nemivás által kikerülhető, mindenki, aki az akaraterő ily hiányát másnál tapasztalja, félreáll és a bajba bele nem mászik. Már másképen áll a dolog a gümőkórral, mely leginkább tüdővész alakjában szedi áldozatait. Ezen fertőző betegségek csirái ellen, melyek a szabad szemmel láthatatlanok és az egyént az élet minden szakában, sőt az ébrényi életben is megtámadhatják, a védekezés már sokkal nehezebb. A betegség első kezdete már meglehet az egyénnél, anélkül, hogy ő vagy más azt gyaníthatná és csak az orvosnak sikerülhet azt felismerni. Itt a házasulók már a jó sorsra bízzák magukat még akkor is, ha a pusztítások, melyeket a betegség az illető családban már okozott, óvatosságra intenének. De mit szóljunk ahoz a lelketlenséghez, hogy a nemi betegségek még viruló stádiumában levő férfiak akár gennyes kifolyásokkal, akár az úgynevezett vérbetegségekkel fertőzik az ártatlan, a mit sem sejtő nőt, ki a természet sugallatának követésétől és a női hivatásának teljesítésétől csak boldogságot és megelégedést vár és helyette egész életén át kínos, fájdalomteljes nyavalyába esik, mely akárhányszor életébe is kerül . Igaz, hogy minden orvos erélyesen eltilt olyan embert ekkor a házasságtól, szívére kötve, hogy előbb gyógyítassa magát, vagy ha már elkerülhetetlen a házasság formai megkötése, legalább akadályozza meg a fertőzés lehetőségét. Még elég tartózkodást tanúsítanak az emberek az epilepsiások, elmebajos gyanúsak, gyengeelméjűek vagy különöz viselkedésük által feltűnő egyének iránt. Én súlyos hystero-epilepsiában szenvedők hozzátartozóit figyelmeztetem, hogy ily betegek ne lépjenek házasságra és előadásaimban is hangoztatom ezt, mert a férjhezmenetel a gyakran várt javulást vagy gyógyulást nem hozza, de a férjre és gyermekekre sok bajt és szerencsétlenséget zudít. Tragikus dilemába jöhet az orvos, aki ilyen heveny fertőző állapotban levő vőlegényt kezel, ki tilalmára nem hajt vagy véli, hogy nem hajthat és akkor meg némi megkönyebbülést érezhet, ha a menyasszony hozzátartozói jönnek hozzája és őnekik ezt mondhatja, mint én ismételten tettem: „Önöknek kételyeik vannak X urnák egészsége iránt; én mint kezelő orvosi esküm és a törvény által titoktartásra vagyok kötelezve.“ Már most még szerencse, ha ezek más bizalmi orvoshoz fordulnak és általa megvizsgáltatják a házassági jelöltet. De mi történik akkor, ha ezek feszélyezve érzik magukat, hogy ezt tényleg megtegyék, vagy akkor, ha az illetőknek semmi sejtelmük sincs a fenyegető veszélyről és nem is kérdezősködnek ? Ez áldatlan állapotnak véget vethet a törvényes intézkedés, mely a házasság előtt orvosi vizsgálatot kötelezővé teszi Franciaországban pl. már régóta dívik az, még pedig oly időből, midőn orvosnőknek még híre sem volt, hogy a házasuló nő nőorvos által vizsgáltatja meg medenceviszonyait, vájjon anyaságra alkalmas-e. Üdvös dolognak kell tehát tartanunk, a családi boldogság és egy egészségesebb nemzedék érdekében, ha a házasulók orvosi, de nem éppen hatósági orvosi vizsgálatra köteleztetnek és hogy idült alkoholizmus, gümőkór, stkofulozis, vérbaj, epilepsia, súlyos hystero epilepsia és elmebetegség kizáró ok gyanánt kijelentetnek. Addig pedig, míg ez törvénynyé nem vált, tekintsék a házasulók legalább lelkiismereti kötelességüknek, hogy előbb orvos által megvizsgáltassák magukat és különösen hozzátartozók szerezzenek maguknak tudomást a másik félnek egészségi állapotáról. Nemcsak betegekről és nyomorékokról kell gondoskodni a társadalomnak, de még inkább arról, amit egy új fogalom alapján eugenikának nevezünk, vagyis egy ép, erős nemzedék termeléséről, mely minél kevesebb megbetegedésnek legyen kitéve. A Budapesten 1894-ben ülésezett nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszuson előadást tartottam .A modern kulturállamok lakosságának testi elsatnyulásáról, különös tekintettel Ausztria-Magyarországra“, melyet következőleg fejeztem be: „Az állam a legnagyobb figyelmet fordítja a lovak és fontos háziállatok nemesítésére és tetemes áldozatokat hoz, hogy azok rosszabbodásának elejét állja. Hát az emberre kevesebb gondot fordítana, akinek szervezetét a tudomány a legtökéletesebbnek ismeri el, akinek alakját a művészek a szép, legmagasztosabb megvalósulásának tartják, akinek az államban önczélnak kellene lennie, az emberre mondom, akinek szellemi és erkölcsi jóléte testi jólétével elválaszthatatlanul össze van kapcsolva ? Hát a modern állam a mythologiai Chronos lenne, ki gyermekeit elnyeli, a bibliai ország, amely lakóit felemészti? A létért való küzdelem és a lassú, fáradságos kultúrfejlődés számtalan évezrede, adták át nekünk az embert az ő csodálatos valóságában, ezt a dicső örökséget ne csökkentve, hanem inkább nagyobbítva hagyjuk utódainkra!“ JÓ EGÉSZSÉG 1. szám.