Jó Egészség, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

4. oldal. A készítmény, Hansemann előadása szerint, a daganat sejtjeinek magvát támadja meg mindenekelőtt és ezek foszlanak szét elsősorban és ezek nyomán az egész daganat. A szervezet egyéb sejtjeiben a szer változást nem idéz elő, még halált hozó adagok mellett sem. A készítmény tehát kizárólag az egérben levő daganatok sejtjeinek különleges ellenszere. Ebben rejlik a tudományos felfedezés nagy jelen­tősége : az anyagnak­ az Ehrlich Pál-féle értelemben a daganatsejtekhez való különleges kötöttségében. De ismét hangoztatandó az előadó szellemében, hogy nem találták meg a rák ellenszerét. Találtak oly utat, a­melyen később eljuthatnak ily szer felfedezéséhez, de egyelőre elégedjünk meg a hatalmas tudományos eredménnyel. A házasulok orvosi vizsgálata. Irta : Dr. Donáth Gyula egyetemi tanár, a­­Szent István kór­ház“ idegosztályának főorvosa. Mindenki csak be fogja látni, hogy senkinek sincs jogában embertársát, akár tudatosan, akár tudatlanul, tulajdonától megfosztani, tehát legdrágább kincsétől, az egészségétől sem. Teszi pedig az, ki saját betegségét házastársára vagy ivadékára át­viszi akkor, mikor az kikerülhető. És e tekintetben érdekes, hogy a közvéle­mény minő különböző álláspontot foglalt el a különböző betegségekkel szemközt. Ha pedig közvéleményről s­zólok, akkor értem alatta az eddigi közvéleményt, a­mint az az eddigi tapasztalat és tudásból a hozzáértőknél leszűrő­­dött és számtalan erecskékre feloszolva, néha tartalmá­ban is megváltozva szivárgott át a nagy tömegbe. E közvélemény jobb tudással változhatok és változott is minden téren az idők folyamán. Vegyük most sorban az elterjedésük és jelentősé­güknél fogva legfontosabb népbetegséget: az alkohol­z­­must, gümőkórt és a nemi betegségeket. A­mi mindjárt az elsőt, az iszákosságot illeti, mindenki természetesnek fogja találni, hogy az ember rendesen ilyen egyéntől húzódik és nem kíván vele összeállani. Oka pedig az, hogy ismerik az iszákosságnak egyéni, testi és lelki egészséget pusztító, a családi béke és boldogság rom­boló hatását, valamint azon súlyos veszélyeket, melyek őskórral, hülyeséggel és a betegségek egész rajával fenyegetik az ártatlan ivadékot. És minthogy mindez egyszerűen nemivás által kikerülhető, mindenki, a­ki az akaraterő ily hiányát másnál tapasztalja, félreáll és a bajba bele nem mászik. Már másképen áll a dolog a gümőkórral, mely leginkább tüdővész alakjában szedi áldozatait. Ezen fertőző betegségek csirái ellen, melyek a szabad szemmel láthatatlanok és az egyént az élet minden szakában, sőt az ébrényi életben is megtámad­hatják, a védekezés már sokkal nehezebb. A betegség első kezdete már meglehet az egyénnél, a­nélkül, hogy ő vagy más azt gyaníthatná és csak az orvosnak sike­rülhet azt felismerni. Itt a házasulók már a jó sorsra bízzák magukat még akkor is, ha a pusztítások, melye­ket a betegség az illető családban már okozott, óvatos­ságra intenének. De mit szóljunk ahoz a lelketlenséghez, hogy a nemi betegségek még viruló stádiumában levő férfiak akár gennyes kifolyásokkal, akár az úgynevezett vér­betegségekkel fertőzik az ártatlan, a mit sem sejtő nőt, ki a természet sugallatának követésétől és a női hivatá­sának teljesítésétől csak boldogságot és megelégedést vár és helyette egész életén át kínos, fájdalomteljes nyavalyába esik, mely akárhányszor életébe is kerül . Igaz, hogy minden orvos erélyesen eltilt olyan embert ekkor a házasságtól, szívére kötve, hogy előbb gyógyí­tassa magát, vagy ha már elkerülhetetlen a házasság formai megkötése, legalább akadályozza meg a fertőzés lehetőségét. Még elég tartózkodást tanúsítanak az emberek az epilepsiások, elmebajos gyanúsak, gyengeelméjűek vagy különöz viselkedésük által feltűnő egyének iránt. Én súlyos hystero-epilepsiában szenvedők hozzátartozóit figyelmeztetem, hogy ily betegek ne lépjenek házasságra és előadásaimban is hangoztatom ezt, mert a férjhez­­menetel a gyakran várt javulást vagy gyógyulást nem hozza, de a férjre és gyermekekre sok bajt és szeren­csétlenséget zudít. Tragikus dilemába jöhet az orvos, a­ki ilyen heveny fertőző állapotban levő vőlegényt kezel, ki tilal­mára nem hajt vagy véli, hogy nem hajthat és akkor meg némi megkönyebbülést érezhet, ha a menyasszony hozzátartozói jönnek hozzája és őnekik ezt mondhatja, mint én ismételten tettem: „Önöknek kételyeik vannak X urnák egészsége iránt; én mint kezelő orvosi esküm és a törvény által titoktartásra vagyok kötelezve.“ Már most még szerencse, ha ezek más bizalmi orvoshoz fordulnak és általa megvizsgáltatják a házas­sági jelöltet. De mi történik akkor, ha ezek feszélyezve érzik m­agukat, hogy ezt tényleg megtegyék, vagy akkor, ha az illetőknek semmi sejtelmük sincs a fenyegető veszélyről és nem is kérdezősködnek ? Ez áldatlan állapotnak véget vethet a törvényes intézkedés, mely a házasság előtt orvosi vizsgálatot kötelezővé teszi Francia­­országban pl. már régóta dívik az, még pedig oly idő­ből, midőn orvosnőknek még híre sem volt, hogy a házasuló nő nőorvos által vizsgáltatja meg medence­­viszonyait, vájjon anyaságra alkalmas-e. Üdvös dolognak kell tehát tartanunk, a családi boldogság és egy egészségesebb nemzedék érdekében, ha a házasulók orvosi, de nem éppen hatósági orvosi vizsgálatra köteleztetnek és hogy idült alkoholizmus, gümőkór, stk­ofulozis, vérbaj, epilepsia, súlyos hystero epilepsia és elmebetegség kizáró ok gyanánt kijelentet­nek. Addig pedig, míg ez törvénynyé nem vált, tekint­sék a házasulók legalább lelkiismereti kötelességüknek, hogy előbb orvos által megvizsgáltassák magukat és különösen hozzátartozók szerezzenek maguknak tudo­mást a másik félnek egészségi állapotáról. Nemcsak betegekről és nyomorékokról kell gon­doskodni a társadalomnak, de még inkább arról, amit egy új fogalom alapján eugenikának nevezünk, vagyis egy ép, erős nemzedék termeléséről, mely minél keve­sebb megbetegedésnek legyen kitéve. A Budapesten 1894-ben ülésezett nemzetközi köz­egészségi és demográfiai kongresszuson előadást tartot­tam .A modern kultur­államok lakosságának testi elsat­­nyulásáról, különös tekintettel Ausztria-Magyarországra“, melyet következőleg fejeztem be: „Az állam a leg­nagyobb figyelmet fordítja a lovak és fontos háziállatok nemesítésére és tetemes áldozatokat hoz, hogy azok rosszabbodásának elejét állja. Hát az emberre kevesebb gondot fordítana, akinek szervezetét a tudomány a leg­tökéletesebbnek ismeri el, akinek alakját a művészek a szép, legmagasztosabb megvalósulásának tartják, akinek az államban önczélnak kellene lennie, az emberre mon­dom, akinek szellemi és erkölcsi jóléte testi jólétével elválaszthatatlanul össze van kapcsolva ? Hát a modern állam a mythologiai Chronos lenne, ki gyermekeit el­nyeli, a bibliai ország, a­mely lakóit felemészti? A lé­tért való küzdelem és a lassú, fáradságos kultúr­fejlődés számtalan évezrede, adták át nekünk az embert az ő csodálatos valóságában, ezt a dicső örökséget ne csök­kentve, hanem­ inkább nagyobbítva hagyjuk utódainkra!“ JÓ EGÉSZSÉG 1. szám.

Next