Kádár, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-31 / 1. szám

. A Kádár­ ember is méreg, vagy legalább is az antialkoholista az. A konyhasó szintén méreg, az alkoholnál sokkalta erősebb méreg, még sincs tudomásunk róla, hogy valami antisó-egyletecske mozgalmat indított volna a sóval fűszerezett leves ellen. Az antialkoholizmus statisztikával dolgozik (bár csak hivatkoznak rá, közölni sohasem közük), kimu­tatja, hogy az iszákosságnak évente ennyi és ennyi áldozata van. S ha Trencsén megye valamelyik zugá­ban egy robusztus tótlegény delirium tremensbe esett a mértéktelen borovicska-ivástól, akkor a pesti viga­dóban vérszegény anyáknak prédikácziót tartanak az alkohol pusztító hatásáról. Az iszákosság igaz, beteg­ség és a betegséget,­­minden betegséget gyógyítani kell. Ha az antialkoholisták ezt ismernék feladatukul, ha az iszákosság gyógyítását propagálnák, az egész társadalom a maga humanitárius áldozatkészségével melléjük sorakozna. De a túlzó uraknak jobban megfelel, ha az iszákosság ötletéből a bor és sör fogyasztása ellen prédikálhatnak. Kiki önmagán tapasztalhatta, hogy a bor, sör, vagy akár a pálinka mértéket ismerő fogyasztása éppen nem »mérgező« hatású a szervezetre, sőt a maga idején üdítő, tápláló és erősítő hatású. A mo­dern irány éppen az, hogy az ember természetévé vált igazságot kimetszeni az emberi öntudatból és holmi bizonytalan színű szurogátummal pótolja. Méreg az alkohol ? Tisztán mindenesetre az. De aki iszik tisztán alkoholt ? Mértéktelen szeszitalfo­gyasztás is káros a szervezetre. De ki él mérték­telenül a szeszes itallal? Csak az iszákos beteg ember. De vájjon gyógyítjuk-e úgy­ a beteget, hogy az egész­séges embertől eldisputáljuk az üdítő pohár borát, vagy tápláló pohár sörét, magát a beteget meg pusz­tulni hagyjuk? A vérszegény anya, mikor csecsemőjét táplálja, a legtápdúsabb, tehát legtöbb alkoholt tar­talmazó sörrel él. A gyenge szervezetű ember, vagy lábbadozó beteg, hogy új erőre kapjon, a legnehezebb, tehát legmagasabb szesztartalmú borokat iszsza. Van-e ép elme, mely különös bizonyítás nélkül be ne látná, hogy ami a gyenge szervezetnek erőt adó áldás, az az egészséges szervezetnek ugyancsak mértékletesen élve, szintén nem lehet »méreg­« ? Tüdővészben legalább is ezerannyi ember pusz­tul el évente, mint ahány iszákos beteg ember szer­vezetét a mértéktelen szeszélyezet aláássa. Minthogy a tüdővész baktériumait az ember a levegőből szívja magába, antialkoholista rabulisztikával logikusan azt a radikális tanulságot vonhatnék le, hogy a tüdővész leküzdhetésére az emberiségnek nem szabad többé lélegzetet vennie. Ha a radikalizmus még soká tob­zódik, megérhetünk még valami »antilélegző« egyletet. »Toren und gescheite Leute sind gleich un­schädlich. Nur die Halbnarren und Halbweisen, das sind die gefährlichsten,« mondja Goethe, mintha csak az antialkoholistákra gondolt volna. Tudják-e a tisz­ telt apostolok, hogy Magyarország 20 millió lakossá­gából minimum tíz millió közvetlenül, vagy köz­vetve az alkohol után él, mint termelő, földmunkás, kereskedő, kereskedelmi alkalmazott, iparos, gyáros, ipari és gyári munkás, korcsmáros, kávés, pinczér csapos, ügynök, állami és magántisztviselő, pénz­ügyőr stb. stb., családostól, cselédestől mind az alkohol után él ? Ha az urak ki akarják önteni a piszkos vizet, előbb gondoskodjanak tisztáról. Szerezzenek ennek a tíz és egynehány­ millió egzisztenc­iának legalább is olyan megélhetést, amilyent az alkohol biz­tosít, akkor majd cseveghetünk antialkoholizmusról. Addig azonban, míg erre képtelenek, az egész apostoloskodásuk csak donkizsottok hősi harcra a szélmalom ellen. A bor-, sör- és pálinkafogyasztás megszüntetése egyike a legképtelenebb és leghaszontalanabb utó­piáknak. Az iszákosságot gyógyítsuk, ellenben a nép­nek nyújtsunk olcsó és tápláló italt. Ez a tápszerek mai drágasága mellett elsőrendű nemzeti érdek. Szállítsuk le a söradót, hogy­ különösen a ny­ári hőség­ben, mikor a vizivás csak a szervezetet lankasztja el és a víz sok helyütt a ragályos betegségek bakté­riumainak melegágya, a szegényebb néposztály ol­csóbban jusson néhány pohár egészséges, üdítő és tápláló sörhöz, mint Németországban, vagy akár Ausztriában. A szilvafőzés hanyatlásának okai. A szilvóriumfőzés az elmúlt évben, sajnos, tá­volról sem hozta meg a kívánt eredményt. A ter­melt mennyiségre nézve megbízható adat ugyan még nem áll rendelkezésünkre, tekintettel, hogy ki nem főzött ezerre is található még, de hogy szilvóriumter­­melésünk az előző évekhez képest ez évadban igen csekély lesz, az már jó előre látható volt. Eme szo­morú tény sokkal nagyobb hatással van gazdasági életünkre, mint azt az első pillanatban hinnék. Szá­molnunk kell azzal, hogy e czikk nemcsak a hazai szükségletet fedezte, de mint magyar spec­ialitás nagy piaczot teremtett magának különösen Ausztriá­ban, s nem megvetendő mennyiségben és pénzérték­ben exportáltatott. A szembeötlő hanyatlás első és legfőbb oka a tavalyi silány és gyenge szilvatermés volt. Alig találunk vidéket, ahol a szilvatermés a rossz közepes termést elérte volna, de sok helyütt, ahol az előző években bő termés volt, a fán alig egy-két szem volt található. Szerémség, Bánság szilvatermése annyira rossz volt, hogy alig jön számításba. Erdély­ben csak elszórtan volt található oly termés, hol főzésről szó lehetett. Az előre jósolt rossz termés késztette az ezen iparral foglalkozókat, hogy szokatlanul korán a leg­­szorgosabban iparkodtak a szükséges mennyiségű szilva fedezetéről gondoskodni, aminek hatása ismét a szilva hihetetlen áremelkedésében mutatkozott. Mig

Next