Kádár, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-01-31 / 1. szám
. A Kádár ember is méreg, vagy legalább is az antialkoholista az. A konyhasó szintén méreg, az alkoholnál sokkalta erősebb méreg, még sincs tudomásunk róla, hogy valami antisó-egyletecske mozgalmat indított volna a sóval fűszerezett leves ellen. Az antialkoholizmus statisztikával dolgozik (bár csak hivatkoznak rá, közölni sohasem közük), kimutatja, hogy az iszákosságnak évente ennyi és ennyi áldozata van. S ha Trencsén megye valamelyik zugában egy robusztus tótlegény delirium tremensbe esett a mértéktelen borovicska-ivástól, akkor a pesti vigadóban vérszegény anyáknak prédikácziót tartanak az alkohol pusztító hatásáról. Az iszákosság igaz, betegség és a betegséget,minden betegséget gyógyítani kell. Ha az antialkoholisták ezt ismernék feladatukul, ha az iszákosság gyógyítását propagálnák, az egész társadalom a maga humanitárius áldozatkészségével melléjük sorakozna. De a túlzó uraknak jobban megfelel, ha az iszákosság ötletéből a bor és sör fogyasztása ellen prédikálhatnak. Kiki önmagán tapasztalhatta, hogy a bor, sör, vagy akár a pálinka mértéket ismerő fogyasztása éppen nem »mérgező« hatású a szervezetre, sőt a maga idején üdítő, tápláló és erősítő hatású. A modern irány éppen az, hogy az ember természetévé vált igazságot kimetszeni az emberi öntudatból és holmi bizonytalan színű szurogátummal pótolja. Méreg az alkohol ? Tisztán mindenesetre az. De aki iszik tisztán alkoholt ? Mértéktelen szeszitalfogyasztás is káros a szervezetre. De ki él mértéktelenül a szeszes itallal? Csak az iszákos beteg ember. De vájjon gyógyítjuk-e úgy a beteget, hogy az egészséges embertől eldisputáljuk az üdítő pohár borát, vagy tápláló pohár sörét, magát a beteget meg pusztulni hagyjuk? A vérszegény anya, mikor csecsemőjét táplálja, a legtápdúsabb, tehát legtöbb alkoholt tartalmazó sörrel él. A gyenge szervezetű ember, vagy lábbadozó beteg, hogy új erőre kapjon, a legnehezebb, tehát legmagasabb szesztartalmú borokat iszsza. Van-e ép elme, mely különös bizonyítás nélkül be ne látná, hogy ami a gyenge szervezetnek erőt adó áldás, az az egészséges szervezetnek ugyancsak mértékletesen élve, szintén nem lehet »méreg« ? Tüdővészben legalább is ezerannyi ember pusztul el évente, mint ahány iszákos beteg ember szervezetét a mértéktelen szeszélyezet aláássa. Minthogy a tüdővész baktériumait az ember a levegőből szívja magába, antialkoholista rabulisztikával logikusan azt a radikális tanulságot vonhatnék le, hogy a tüdővész leküzdhetésére az emberiségnek nem szabad többé lélegzetet vennie. Ha a radikalizmus még soká tobzódik, megérhetünk még valami »antilélegző« egyletet. »Toren und gescheite Leute sind gleich unschädlich. Nur die Halbnarren und Halbweisen, das sind die gefährlichsten,« mondja Goethe, mintha csak az antialkoholistákra gondolt volna. Tudják-e a tisz telt apostolok, hogy Magyarország 20 millió lakosságából minimum tíz millió közvetlenül, vagy közvetve az alkohol után él, mint termelő, földmunkás, kereskedő, kereskedelmi alkalmazott, iparos, gyáros, ipari és gyári munkás, korcsmáros, kávés, pinczér csapos, ügynök, állami és magántisztviselő, pénzügyőr stb. stb., családostól, cselédestől mind az alkohol után él ? Ha az urak ki akarják önteni a piszkos vizet, előbb gondoskodjanak tisztáról. Szerezzenek ennek a tíz és egynehány millió egzisztenciának legalább is olyan megélhetést, amilyent az alkohol biztosít, akkor majd cseveghetünk antialkoholizmusról. Addig azonban, míg erre képtelenek, az egész apostoloskodásuk csak donkizsottok hősi harcra a szélmalom ellen. A bor-, sör- és pálinkafogyasztás megszüntetése egyike a legképtelenebb és leghaszontalanabb utópiáknak. Az iszákosságot gyógyítsuk, ellenben a népnek nyújtsunk olcsó és tápláló italt. Ez a tápszerek mai drágasága mellett elsőrendű nemzeti érdek. Szállítsuk le a söradót, hogy különösen a nyári hőségben, mikor a vizivás csak a szervezetet lankasztja el és a víz sok helyütt a ragályos betegségek baktériumainak melegágya, a szegényebb néposztály olcsóbban jusson néhány pohár egészséges, üdítő és tápláló sörhöz, mint Németországban, vagy akár Ausztriában. A szilvafőzés hanyatlásának okai. A szilvóriumfőzés az elmúlt évben, sajnos, távolról sem hozta meg a kívánt eredményt. A termelt mennyiségre nézve megbízható adat ugyan még nem áll rendelkezésünkre, tekintettel, hogy ki nem főzött ezerre is található még, de hogy szilvóriumtermelésünk az előző évekhez képest ez évadban igen csekély lesz, az már jó előre látható volt. Eme szomorú tény sokkal nagyobb hatással van gazdasági életünkre, mint azt az első pillanatban hinnék. Számolnunk kell azzal, hogy e czikk nemcsak a hazai szükségletet fedezte, de mint magyar specialitás nagy piaczot teremtett magának különösen Ausztriában, s nem megvetendő mennyiségben és pénzértékben exportáltatott. A szembeötlő hanyatlás első és legfőbb oka a tavalyi silány és gyenge szilvatermés volt. Alig találunk vidéket, ahol a szilvatermés a rossz közepes termést elérte volna, de sok helyütt, ahol az előző években bő termés volt, a fán alig egy-két szem volt található. Szerémség, Bánság szilvatermése annyira rossz volt, hogy alig jön számításba. Erdélyben csak elszórtan volt található oly termés, hol főzésről szó lehetett. Az előre jósolt rossz termés késztette az ezen iparral foglalkozókat, hogy szokatlanul korán a legszorgosabban iparkodtak a szükséges mennyiségű szilva fedezetéről gondoskodni, aminek hatása ismét a szilva hihetetlen áremelkedésében mutatkozott. Mig