Kádár, 1909 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-31 / 1. szám

2 A Kádár­ és visszaszállítása minimum 1 fillérbe kerül literenként, egy százliteres hordónál tehát 1 koronába. Ha a kereskedelemügyi minisztérium azt hiszi, hogy a mai magas anyagárak és drága munkabérek világában a kádáriparos egy százliteres hordón meg tud keresni egy koronát, akkor alaposan csalódik. Mit kezdjen hát az iparos? Hitelesítetlenül nemcsak, hogy új hordót nem tud eladni, de még javítást sem fogad­hat el. Ha pedig hitelesíteni küldi a hordót a leg­közelebbi hivatalba, akkor még rá is fizet a mun­kájára. Ez így tarthatatlan állapot. A kereskedelemügyi minisztériumnak okvetlenül módot kell találnia, hogy a törvényhatóságokat hordójelző hivatalok állítására bírja, ha másképen nem megy, akár állami segélylyel is. Ez nem pusztán a kádár kisiparosok ügye, hanem egyúttal a fogyasztó nagyközönségé is. Ha a hordót a végrehajtási utasítás értelmében 2/io-—1/3°/o-os űrtar­talom változásnál már újból kell hitelesíteni, akkor a minisztériumnak gondoskodnia kell arról is, hogy legyen hol hitelesíteni. A fővárosban a sörgyárak már­is fel vannak tartóztatva a hordójelzéssel, holott a szezon még jó egy hónapos távolban van. Annak idején mikor fel­hívtuk a közfigyelmet a lehetetlenül ostoba túra­ügyre, mindössze annyit tudtunk elérni, hogy a buda­pesti kádáripartestület beadványnyal fordult ebben az ügyben a kereskedelemügyi miniszterhez, de mikor megkapták a nagyszerű biztosítást, hogy a buta táráért nem fognak még külön díjat is szedni tő­lük, akkor az összes érdekeltek megnyugodtak, bár mi már akkor kiemeltük, hogy a díj elengedése kevesebb a semminél, mert nem a díj a legfontosabb itt, hanem maga az elv, a tárakény­szer. Az indo­­lenczia azonban, mely az iparosságot jellemzi, mind­addig míg vérbe nem megy a dolog, itt is megnyil­vánult. A mozgalmunk bére pedig az lett, hogy fönt a magasságban megharagudtak ránk. Most itt a mértéktörvény és az összes érde­keltek, úgy amint 1V­ évvel ezelőtt előre meg­mondtuk, felzuhulnak a túra molesztác­ió ellen. S ha a miniszter most a tizenkettedik órában nem segít a bajon, akkor a sörgyártás, egyike azon kevés ipar­ágaknak, mely még ebben a tőkeszegény országban is szép fejlődésnek indult, okvetlenül a tönk szélére jut, mert fizikai képtelenség a szó szoros értelemben vett czéltalan tárajelzéssel járó pepecselés mellett, a sörgyárak hordószükségletének ellátására, a rendel­kezésre álló rövid idő alatt, a javított hordókat újra hitelesíteni. A fővárosi sörgyárak évente három-négy hónapos szezon alatt 50.000 —150.000 hordót hitele­síttetnek. Ennek a mennyiségnek 30 része a forga­lomban megsérült és kijavított, tehát újrahitelesí­­tendő hordó Ezt a mennyiséget még literre jelezni is nagy munka, a tárapiszmogás mellett pedig egy­általán lehetetlen a rendelkezésre álló rövid idő alatt és a rendelkezésre álló személyzettel, úgy, hogy a kánikulában, mikor a sörgyárnak egész hordó­parkjára égető szüksége van, össze fog gyűlni az egész készlet az udvaron, mert a mikromiligrammozó hordójelző a harmadrészét sem lesz képes kimérni, ipari törvényhozásunk és státuszbölcseink közgazda­­sági éleslátásának nagyobb dicsőségére. Amellett, hogy a hordójelzőnek háromannyi fölösleges munkát sóztak a nyakába, még el is vették tőle és munkájától a napidíjat, amely eddig a hely­színi hitelesítésnél kijárt. Evvel az iparosoknak akartak kedveskedni, a »vakulj magyar« közkeletű és mosta­nában nagyon divatos elv alapján. A szegény hordó­jelző eszerint, nemcsak hogy háromannyi munkát végez most, ugyanazért a nyomorúságos fizetésért mint azelőtt, de ebből a szegényes fizetésből még a helyszíni hitelesítésnél kénytelen rá is fizetni. S míg a hordójelző szegényes napidiját törölték, addig a helyszíni hordójelzési diját 150%-al felemelték. Az amerikai hordógyártás 1907-1908. évben. A hivatalos jelentés az Egyesült­ Államok hor­dófa- és hordótermeléséről 1907 jul. havától 1908. júl. haváig elkészült és az amerikai hordógyártás nagy­arányú fejlődéséről tesz tanúságot. A mondott időszak­ban 376 hordógyár szolgált adatokkal, az előző évi 241 hordógyárral szemben. Az utóbbi két év adatai a következők : Termelt dongafa. Az összforgalom 43 8% mennyiségi és 54-3% értékemelkedést mutat. A különféle dongák érték­­emelkedése 2­28 dollár ezrenként, de egyes fajták ennél még magasabb emelkedést értek, így p. p. ácsolt donga 93*62—118*80 dollárig emelkedett ezren­ként, sörös­ donga 42 65—50*09 dollárig. A dongák nagy része fűrészelt volt, csak mint­egy 60.000,000 volt hasított és ácsolt. Az ácsolt donga többnyire első osztályú fehér tölgyből való és kivitelre került. A forgalom ebből 2.950,000 darab­bal, vagyis 322% és 25*1 dollár értékkel emelkedett. A fenékfa forgalma 27.692,953 fenékpárra rúgott, mintegy 9.918 619 pár 55*8% emelkedéssel. Az érték­­emelkedés 12.864,855 dollár, azaz 71*6% ért el. Át­tekinthető képet nyújt erről az alábbi táblázat : 1907-08. évben Fűrészelt Hasitott Ácsolt Sörös Összesen Fameny­nyiség... 325,653 25,082 12,737 21,760 385,232 Összérték doll.-ban 9.062,678 1.277,104 1.513,203 1.089,900 12.942,885 Átlagosért. doll. ban 27­83 50*92 118-80 5009 33-60 1906-1907. évben Fameny­nyiség... 219,524 18,352 9,781 20,170 267,827 Összérték doll.-ban 5.746,780 866,821 915,740 860,301 8.380,642 Átlagosért doll.-ban 2618 47-23 93-62 62-65 31-32

Next