Kádár, 1910 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-31 / 1. szám

­ A K­­á­d­á­r, kérdem szeretettel, ha a miniszter úr három évi iparnyomorítás után végre, hála Istennek, be­evez a penzióba? Minek a nyugdíj­a 30—40 éves szaka­datlan munkában megrokkant hordójelzőnek? Az menjen ki az utcasarokra koldulni. A főváros hordójelzői középiskolát végzett, sőt részben érettségizett emberek, akiket a mellett még 40 korona praktizálási és 15 korona vizsgadíjért hordójelzői szakvizsga címen még külön is meg­­mastretíroznak. És ezektől az emberektől a spec­iális miniszteri humanizmus azt kívánja, hogy miután 30—40 évig 1100 korona, mondd és k­b ezerszáz korona fizetés és 200 korona lakbérért végezték a terhes hordójelzői szolgálatot, a főváros munkakép­telen aggkorukban még nyugdíjjal sem láthasson el. Angliában törvényt alkottak róla, hogy minden munka­­képtelen aggot, aki arra rászorul, az állam részesít nyugdíjban. Hanem az Angliában van. Magyarországon éppen ellenkezőleg maga az állam akadályozza meg, hogy a törvényhatóság a maga emberségéből, a saját jószántából tulajdon alkalmazottainak nyugdíjat biztosítson. A fővárosnak azonban a miniszter embertelen felfogását semmi szín alatt sem szabad akceptálni és körömszakadtig ki kell tartani amellett a jogos és méltányos álláspontja mellett, hogy a kommunális alkalmazottakról nem csak joga, de kötelessége gondoskodni s személyes közbenjárással eszközölje ki­ az új kereskedelemügyi miniszternél, hogy ez lehetővé váljék. A pécsi Schuller c­ég bukása. November havi számunkban megemlékeztünk róla, hogy Schuller Gáspár pécsi hordógyáros fizetés­­képtelenséget jelentett és egyezséget ajánlott hitelezői­nek. Ez az egyezség azonban nem jöhetett létre, mert míg Schuller hitelezőivel tárgyalt, azalatt tulajdon családja, neje és anyósa, csődöt kértek és foglalást vezettek ellene. A hitelezők így veszélyeztetve látván érdekeiket, szintén csatlakoztak a csődeljáráshoz. Schullernek összes ingó és ingatlan vagyonát zár alá vették. Schuller erre végső szorultságában olyan lépésre ragadtatta magát, amelylyel kiszolgáltatta magát a büntetőtörvényszéknek. Ugyanis a bíróilag le­foglalt és a tömeggondnoknak már átadott ingóságait, hordókat, dongafát, vasat stb. potom áron kéz alatt eladta, így a hordókat 47г fillérrel vesztegette el. Levelezőnk azt írja, hogy még a vaskéményt is kiszedte a falból és az ócskavassal együt eladta. A tömeggondnok feljelentésére, erre Schubert a napokban letartóztatták. Ez ügyben még a követke­zőket jelentik Pécsről lapunknak : Míg Schuller Gáspár, a letartóztatott hordó­gyáros a kir. ügyészség fogházában várja a további fejleményeket, addig Mosonyi Géza dr. tömeggondnok erélyesen lát hozzá, hogy a csődeljárás alól elvonni szándékolt aktívákat visszaszerezze. A Tapolczára és Keszthelyre elszállított hordók és dongafák biróilag lefoglaltattak s a tömeggondnok ma személyesen utazott el ezekre a helyekre, hogy az áruk vissza­szállítása iránt intézkedjék. A Pécs—Baranyai köz­ponti takarékpénztárnak, a Krausz Simon fia bank­háznak és a Weisz Ármin zálogháznak kézi zálogul adott hordókat, amelyek értéküknek csak mintegy harmadán lettek értékesítve, vissza fogják váltani. A zálogba csapott hordókért kapott pénzből Schuller kielégítette néhány pécsi hitelezőjét. A tömeggondnok ezeket az összegeket is vissza fogja perelni. A Schuller ellen folyamatba tett bűnügyben Peitler Imre vizsgáló­bíró vezeti a vizsgálatot. Schuller Kelemen Mózes dr. ügyvédet nevezte meg védőjéül, akinek első dolga volt, hogy megtegye a lépéseket a vádlott szabadlábra helyezése érdekében. Egyesült német hordágysírok. Múlt számunkban egy szűkszavú jelentés alap­ján már közöltük, hogy az egyesült német hordó­gyárak 1909. évi üzletéve mintegy 700.000 márka veszteséggel zárul. A napokban tartandó közgyűlés, mint most Kasselből jelentik, a részvénytőkét 5:2 arányban leszállítja, miáltal a 3.000.000 márka alap­tőke 1,200.000 márkára zsugorodik össze, amelyet 300.000 márka befizetéssel és 200.000 márka értékű új elsőbbségi részvény kibocsájtása által 1,700.000 márkára (mintegy 1,990.000 korona) egészítenek ki. Az évi jelentésből kitűnik, hogy a társaság, melynek Kasselben, Andernachban és Berlinben vannak gyárai, illetve raktárai, a múlt évben ismét rossz üzletévet látott. A sörgyárak hordómegrendelése annyira meg­csappant, hogy a társaság forgalma ismét kisebbedett. Az eddiginél sokkalta élesebb verseny pedig az el- Akczió a vaskartell ellen. Minden üzleti vállalat, ha egészséges alapokon nyugszik, a kereslet és kínálat arányában kénytelen árujának árát megállapítani. Ez alól a szabály alól, még az amerikai hatalmas trösztök­ sem vonhatják ki magukat. Az osztrák-magyar vaskartell azonban olyan nagy úr, hogy még azt a szabályt is fölrúg­hatja és a szükséglet emelkedésétől és csökkenésétől függetlenül állapítja meg árait. Ezt az eljárást végre is megsokalták a budapesti hordógyárak , tekintve, hogy az idei rossz szüret után a hordóárak rend­kívül csökkentek, azt követelték a vaskereskedőktől, hogy az abroncsvas árát megfelelően szállítsák le. A vaskartell urai azonban erre a kívánságra csak fölényesen mosolyogtak. Erre a hordógyárak érint­kezésbe léptek a „Freistädter Stahl und Eisenwerke A. G.“ czéggel, a­mely éppen azért nem csatlakozott a vaskartellhez, mert a magyar piac­ szükségletének ellátásában részesedni akar. Ennél a c­égnél a hordógyárak 20 vagon vasat rendeltek a kartel által diktált áraknál 80 koronával olcsóbb árban. Ezt megtudván a kartell urai, most kapkodnak fáhöz-fához, hogy az új konkurrens további térfog­lalását megakadályozzák.

Next