Kazán- és Gépujság, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2. oldal. Kazán- és Gép-Ujlág Budapest, 1911 január 1. minél kisebb a szomszédos tagjainak széntartalombeli el­térése. Kikeressük azon aczélmintát, melynek szikraképe a megvizsgálandó aczéléval azonos. Ha ilyent nem találunk, akkor becslés alapján állapítjuk meg a keresett széntartal­mat, mely tehát két adott széntartalom közé fog esni. Ily módon különös gyakorlat nélkül is lehet 003% pontossággal a széntartalmat megállapítani, a nagyobb szilí­­cziumtartalmat, a szikranyaláb cseppvégződéseinek feltűnő fényességéből lehet felismerni, de a nickeltartalomtól bizto­san, szintén csak a megfelelő nickeltartalmú mintával való összehasonlítás útján lehet megkülönböztetni. Itt egy jelenségre kell figyelmeztetnünk, melynek ma­gyarázata a szikraképekről közölt első ismertetésünk óta helyesbítésre szorul. A szívós Martin- és tégelyaczél­­szikranyaláb egy-egy szikra sugarának végén jelentkező, lándzsás végű, csomós explóziószerű tagozódásról van szó. (L. a kudzsiri sz­erszámaczél szikraképét.) Ezen jelenséget első ízben a svéd szerszámaczél elnevezés alatt mintázott szer­­számaczélnál észleltük és mivel ez aczél feltűnő szívós volt, a hosszú lándzsás végű csomós tagozódást nickel­­tartalommal hoztuk kapcsolatba. Azóta, hogy e jelenséget már ismerjük, a szikravizsgálatoknál ez alakzatot rendesen kerestük is és minden, akármily eljárás szerint gyártott szívós aczélnál megtaláltuk, akkor is, ha a nickel nyoma sem volt benne. Ezen eset is amellett bizonyít, mily könnyen téved az ember, ha jelenségeket minden okozati összefüggés és ala­pos magyarázat nélkül egyszerűen megrögzít. A hibát most helyrehozandó, keressük a jelenség elfogadható magyarázatát, az eddigi ismereteinek alapján. A csomós explózió magyarázatát ismerjük, mint a szikra magjának megolvadása után, a kötött szén elégési termék által, az oxidált burok szétrepesztésével, a primár elágazások irányában való kilövellésének eredményét. Itt csak az a különbség, hogy a primár elágazások feltűnő hosszúak és végül kis cseppvégződést mutatnak. Ennek oka tudvalévően az, hogy a kilövelt vasrészecskék nagyobb tömegűek, a burok vastagabb, vagy szilárdabb, a belső hő­forrás­­melegmennyisége nagyobb. A belső hőforrás nagyobb melegmennyisége nem eredhet a széntől, mert akkor az elágazások száma is nagyobb volna s igy csak a szili­­cziumtartalommal függhet össze. A vastagabb burok kelet­kezését oly alkatrészek mozdítják elő, melyek az oxidálást megkönnyítik (Mn, P, Si). Hogy a primár elágazás vége itt újra izzást mutat, a szikrasugár cseppvégződésének magyarázatából következik. A primár elágazás nagyobb tömegű lévén, lehűlése alatt a kritikus hőfokon kénytelen átmenni, melynél azután az újra izzás jelensége mutatkozik, de új tagozódás nélkül, épen úgy, mint az első tagozódás után a tovább repülő burok tömege, melynek újra izzása a második, rövid cseppalakot láttatja A második tagozódás (leveles vég képződése) elmaradása arra mutat, hogy a lándzsás csomós tagozódást okozó szikrában a szén­ csu­pán a vashoz van kötve, a mangánhoz nem. Ily lándzsás végű csomós szikraképek azonban csak néhány szikrasugá­ron látható, ami arra mutat, hogy ez aczélok nem teljesen homogének, hanem a vasban oldott szénvasból és ebbe ágyazott szénvas és szénmangánszemcsékből állanak, ami tényleg így is van. A wolfram-aczél szikranyalábja. A közönséges szerszámaczél szikraképe feltűnően meg­változik, ha csak 015% -t adunk hozzá. Első­sorban színe az, mely a Wolfram jelenlétét elárulja. A szikrasuga­rak feltűnően sötét piros színűek, ugyancsak a primár elágazások, míg a leveles végződések kisebbek, nem tisztán kialakultak és a rendesnél fényesebbek. Nagy wolframtartalom a leveles végződést egészen eltünteti és ez igen fényes gömböcskébe megy át. A szikra­sugarak szakadozott vonalkáknak látszanak, melyek nagyobb nyomás alkalmazásával meghosszabbodnak és jól vágó csiszolókorong esetén egybe is olvadnak. A szikrasugarak cseppalakú végződése rövid és szintén csak akkor látható, ha a nyomás csiszolókorong és aczél között elegendő nagy és a korong vágó kristályai elég élesek. A szakadozott vonalak mindmegannyi apró szikra, mely túlságos kicsi és ezért mindjárt elalszik. A nyomás nagyobbítása a szikrák tömegét is növeli, már tovább izzik és az előtte valónak vonalát eléri. A legmesszebb repülő szikra már elég nagy tömegű, hogy az újra izzás jelenségét mutathatja, sőt tagozódni is képes. A primár elágazások igen sötétek, nagyon finom vonalak, sőt teljesen láthatatlanok. A tagozódás egy csomó­pontból történik, a fénykép csupán az elágazások végeit és a fényes gömböcskéket mutatja. Mi okozza a wolfram-aczélnál a primár elágazásoknak gömbszerű fényes végződését? Lássuk előbb a tényeket, melyek ezen kérdés meg­oldásánál rendelkezésünkre állanak! 1. A wolframtartalom a primár elágazás végén az explóziószerű tagozódást hátráltatja, sőt meg is akadályozza, daczára annak, hogy az előfeltétel, a mangánszénvegyület esetleg megvan. 2. A tagozódást megelőző és a vele járó élénk hő­emelkedés a wolfram aczél szikránál is észlelhető. 3. Igen csekély wolframtartalom esetében a secundar tagozódás végbemegy, csak terjedelme kisebb. Ezen tények- 11. sz. ábra. Böhler Rapid-aczél. 12. sz. ábra. Öntött vas (szürke). Összes szén 3'41°/0. 13. sz. ábra. Lágy aczél, C , 008% czementálás előtt.

Next