Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1947-01-01 / 1. szám
t a helyzetet megítélni. A konzervipar a háború után teljesen lerongyolódott iparág lett, tőketartalékát jóformán teljesen elveszítette és nyugodtanmegállapíthatjuk, hogy a felszabadulás után a semmiből indult meg. Az elmúlt két évben igen minimális mértékben dolgozva, kapott ugyan állami hiteleket, de vállalkozásaiba ugyanakkor minden saját, még meglévő latens tőkéjét is belefektette. Meg kell állapítani még azt is, hogy a konzervipar a tartozásainak jórészét végeredményben nemcsak, hogy visszafizette az államnak, hanem az állammal szemben igen nagy követelései vannak. Ezeknek a kiegyenlítése pedig a legvontatottabban és a legrosszabbul történik. Honnan vegyen a konzervipar tőkelatenciát, Ha jogos követeléseihez sem tud hozzájutni? A helyzeten ezek a követelések nem igen változtatnak, mert csak kis százalékát adják az elkövetkező évadban fölmerülő tőkeszükségletnek. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a konzervipar jövője azon áll vagy bukik, hogy a kormány a szükséges tőkéket, hitel formájában, kellő mértékben és kellő időben rendelkezésére fogja-e az iparnak bocsátani. Ezekből a tőkékből végeredményben nagyon kevés marad az iparnál, hiszen a legnagyobb részük a gazdákhoz kerül a nyersanyag-termékek fejében. Ma minden vállalkozás szigorú állami ellenőrzés alatt áll. A mi iparunk is. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy ma a konzervipart nem a kapitalista gondolkodás vezeti, hanem megértve a mai idők szavát, dolgozni akar, árut akar termelni és segíteni akar az elesett országnak a felépítésében. Természetes, hogy közben meg is akar élni és fejlődni is szeretne. Ha a kormány által rendelkezésre bocsátott kölcsöntőkék megtermékenyítő munkájukat elvégezték, azok "kamatostól visszafizettetnek, végeredményben tehát a konzervipar által szükségelt kölcsön az ország gazdasági életének csak hasznára válik. Ennek a kérdésnek a letárgyalása semmiféle haladékot nem tűr, mert rengeteg előkészületre van már most is szükség ahhoz, hogy a provideált értékű foglalkoztatás meg is legyen. Az ipar már most akarja tudni, hogy számolhat-e ezzel a segítséggel, vagy sem. 5. Reális elgondolásainkban feltétlenül számolni kell azzal is, hogy a konzervipari termelésnek akár a keleti, akár a nyugati exportra szánt részét csak akkor tudjuk majd szállítani, ha versenyképesek leszünk már. A versenyképességnek az előfeltételei nemcsak a kormány által lekötött államközi szerződésekben elért feltételektől függenek, hanem attól is, hogy a termelési költségeket a külföldnek konveniáló mértékre tudjuk-e szorítani. Nem gondolunk itt a munkabérre, hiszen az még ma is mélyen, a világparitás alatt mozog. Az exportversenyképességnek az eléréséhez természetesen sok pénzügytechnikai körülmény szükséges még. Ilyen pl. a kompenzációk rendezése,, az exportimport pénzügyi egyensúlyának a beállítása stb. stb. Fentiekben az ipar reális felépítéséhez szükséges alapelemeket vázoltuk. Legyünk tisztában, azzal, hogy a konzerviparnak csak akkor szabad terveket készítenie, ha a terveknek a keresztülvitelét azok, akiktől iparunk sorsa függ, lehetővé is teszik. Ha kellő belátással találkozunk, akkor nem az optimistának és nem a pesszimistának, hanem a reális szemmel ítélő szakembernek lesz igaza. Ha iparunkkal nem törődnek majd, akkor minden gyár — az életfenntartási ösztönétől vezetve — annyit dolgozik, Budán, a Hermann Ottó úton még mindig romokban hever a Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet. A romok között azonban megkezdődött már a kutatómunka. A magyar kísérleti tudomány lelkes és kiváló gárdája a maga erejéből, teljes erőfeszítéssel folytatja azt a munkát, amelyben az ostrom és a háború pusztítása megzavarta őket. Joky Miklós igazgató vezetésével máris figyelemreméltó, és a konzervipart erősen érdeklő kísérletezési munka kezdődött meg. Az Erjedéstani Állomás az TMRRA-konzerveket vegyelemzi. A minőségi gyártási elemzést puhatolják és ha ezzel végeznek, akkor a megfelelő gépi berendezések kikísérletezésére is áttérnek. A laboratóriumi munkát az amerikai megszállási övezetből most hazahozott műszerek és kísérleti berendezések könnyítik meg. A kísérleti berendezéseket Hofgasteinbe és Kőszegre vitték. A hofgasteini értékek hiánytalanul hazajöttek, így felbecsülhetetlen értékű anyag áll máris a kutatók rendelkezésére: elektromos fűtésű komtakthőmérős temoszatok, a legkülönbözőbb méretekben és kivitelekben ; hat mikroszkóp és az oktatás részére szolgáló vetítőberendezés ; bemutatási anyagok ; refraktométerek; fokolók; hőmérők; szárítószekrények; célok,méter (ebből egy példány van csak Magyarországon) és a legkülönfélébb műszerek. Itthon van végre egy komplett hűtőberendezés, a folyékony gyümölcs előállítására szolgáló farácsos sajtoló dobozzárógép és a mosókádak is hazakerültek. A nagyobb gépi berendezéseket Kőszegről hozták vissza. Nem hiányzik a vácuumberendezés, a paradicsompaszírozó, az autoclav, a cserényesszárító, amennyit tud — de ez bizonyára igen-igen kevés lesz. A produkció kétségtelenül jóval az elmúlt évi nívó alá csúszik és a gyáraknak az élete a „fortwurstein“ szóval lesz csak jellemezhető. Minden gazdasági szakember tudja, hogy a stagnáció az visszafejlődés és a még meglévő kis tartalékoknak a teljes elhasználódásához vezet. A cél azonban a mi nemzeti iparunknak a megteremtése és nem a visszafejlesztése. A konzerviparnak pedig minden adottsága megvan arra, hogy nemzeti iparrá váljék és amíg megizmosodik, újból segítenie kell mindenkinek, hiszen azután úgysem szorul majd segítségre. Az újból felépült konzervipar pedig átütő erejével elő is segíti majd a mindnyájunk által óhajtott célt: Magyarország újjáépítését, a kádsterilizáló, a főzőüstök és sok más berendezés sem. A Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet telepén a kísérleti tudomány képviselői körében külön örömet jelent, hogy megkerült és visszaérkezett a 600 kötetes szakkönyvtár is. A konzervipari tudományos munka és főképpen a konzervipari továbbképzés gyakorlati munkájához szükséges laboratóriumi berendezések, a könyvtár, a bemutató anyag és a konzervtanüzem gépi berendezése most rendelkezésre áll ,már. A Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet szomszédságában a villák újjáépültek már, csak az agrár-Magyarországon a mezőgazdaság újjászületéséhez (a konzervipar újjászületéséről nem is beszélve) nélkülözhetetlenül szükséges Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet hever romokban még. A Földmívelésügyi Minisztérium legközelebbi költségvetésének elő kell teremtenie a kísérleti intézet újjáépítéséhez szükséges anyagi fedezetet. Amíg a Hermann Ottó úti Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetet újjá nem építik, a konzervipari tanfolyamok — a hazahozott műszerek és kísérleti berendezések ellenére is —helyi síkon mozoghatnak csak. Ipari szakoktatás gyakorlati bemutatások nélkül nem sokat ér és kétes eredményű. A Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetre tehát a magyar konzervipar organizációjával és reorganizációjával kapcsolatban nagy feladatok várnak. Tekintetbe kell vennünk a külföldi, főként az amerikai konzervipar háború alatti fejlődését. Meg kell ismernünk és ki kell kísérleteznünk az új eljárásokat és ennek alapján iparunk átállításáról is gondoskodnunk kell. kiálít a iHe&ágxuzdaiápí JpaKt JCùié\êe,tC Jsité'z.e.t KONZERVIPAK