Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1947-01-01 / 1. szám

t a helyzetet megítélni. A konzerv­ipar a háború után teljesen leron­gyolódott iparág lett, tőketartalékát jóformán teljesen elveszítette és nyugodtan­­megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás után a semmiből in­dult meg. Az elmúlt két évben igen minimális mértékben dolgozva, ka­pott ugyan állami hiteleket, de vál­lalkozásaiba ugyanakkor minden sa­ját, még meglévő latens tőkéjét is belefektette. Meg kell állapítani még azt is, hogy a konzervipar a tartozásainak jórészét végeredmény­ben nemcsak, hogy visszafizette az államnak, hanem az állammal szem­ben igen nagy követelései vannak. Ezeknek a kiegyenlítése pedig a legvontatottabban és a legrosszab­bul történik. Honnan vegyen a kon­zervipar tőkelatenciát, Ha jogos köve­teléseihez sem tud hozzájutni? A hely­zeten ezek a követelések nem igen vál­toztatnak, mert csak kis százalékát adják az elkövetkező évadban fölme­rülő tőkeszükségletnek. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a kon­zervipar jövője azon áll vagy bukik, hogy a kormány a szükséges tőkéket, hitel formájában, kellő mértékben és kellő időben rendelkezésére fogja-e az iparnak bocsátani. Ezekből a tőkék­ből végeredményben nagyon kevés ma­rad az iparnál, hiszen a legnagyobb részük a gazdákhoz kerül a nyers­anyag-termékek fejében. Ma minden vállalkozás szigorú állami ellenőrzés alatt áll. A mi iparunk is. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy ma a konzervipart nem a kapitalista gon­dolkodás vezeti, hanem megértve a mai idők szavát, dolgozni akar, árut akar termelni és segíteni akar az el­esett országnak a felépítésében. Ter­mészetes, hogy közben meg is akar élni és fejlődni is szeretne. Ha a kor­mány által rendelkezésre bocsátott kölcsöntőkék megtermékenyítő munká­jukat elvégezték, azok "kamatostól visszafizettetnek, végeredményben te­hát a konzervipar által szükségelt kölcsön az ország gazdasági életének csak hasznára válik. Ennek a kérdés­nek a letárgyalása semmiféle hala­dékot nem tűr, mert rengeteg előké­születre van már most is szükség ah­hoz, hogy a provideált értékű foglal­koztatás meg is legyen. Az ipar már most akarja tudni, hogy számolhat-e ezzel a segítséggel, vagy sem. 5. Reális elgondolásainkban feltét­lenül számolni kell azzal is, hogy a konzervipari termelésnek akár a keleti, akár a nyugati exportra szánt részét csak akkor tudjuk majd szállítani, ha versenyképesek leszünk már. A versenyképességnek az előfeltételei nemcsak a kormány által lekötött ál­lamközi szerződésekben elért feltéte­lektől függenek, hanem attól is, hogy a termelési költségeket a külföldnek konveniáló mértékre tudjuk-e szorí­tani. Nem gondolunk itt a munka­bérre, hiszen az még ma is mélyen, a világparitás alatt mozog. Az ex­­portversenyképességnek az eléréséhez természetesen sok pénzügytechnikai körülmény szükséges még. Ilyen pl. a kompenzációk rendezése,, az export­­import pénzügyi egyensúlyának a be­állítása stb. stb. Fentiekben az ipar reális felépíté­­séhez szükséges alapelemeket vá­zoltuk. Legyünk tisztában, azzal, hogy a konzerviparnak csak akkor szabad terveket készítenie, ha a terveknek a keresztülvitelét azok, akiktől iparunk sorsa függ, lehetővé is teszik. Ha kellő belátással találkozunk, akkor nem az optimistának és nem a pesszimistá­nak, hanem a reális szemmel ítélő szakembernek lesz igaza. Ha iparunk­kal nem törődnek majd, akkor minden gyár — az életfenntartási ösztönétől vezetve —­ annyit dolgozik, Budán, a Hermann Ottó­ úton még mindig romokban hever a Mezőgazda­sági Ipari Kísérleti Intézet. A romok között azonban megkezdődött már a kutatómunka. A magyar kísérleti tu­domány lelkes és kiváló gárdája a maga erejéből, teljes erőfeszítéssel folytatja azt a munkát, amelyben az ostrom és a háború pusztítása meg­zavarta őket. Joky Miklós igazgató vezetésével máris figyelemreméltó, és a konzervipart erősen érdeklő kísér­letezési munka kezdődött meg. Az Erjedéstan­i Állomás az TM­RRA-kon­­zerveket vegyelemzi. A minőségi gyár­tási­ elemzést puhatolják és ha ezzel végeznek, akkor a megfelelő gépi be­rendezések kikísérletezésére is át­térnek. A laboratóriumi munkát az ameri­kai megszállási övezetből most haza­hozott műszerek és kísérleti berende­zések könnyítik meg. A kísérleti be­rendezéseket Hofgasteinbe és Kő­szegre vitték. A hofg­asteini értékek hiánytalanul hazajöttek, így felbecsül­­hetetlen értékű anyag áll máris a ku­tatók rendelkezésére: elektromos fű­tésű komtakthőmérős t­em­oszatok, a legkülönbözőbb méretekben és kivi­telekben ; hat mikroszkóp és az okta­tás részére szolgáló vetítőberendezés ; bemutatási anyagok ; refraktométe­rek; fokolók; hőmérők; szárítószek­rények; célok­,méter (ebből egy pél­dány van csak Magyarországon) és a legkülönfélébb műszerek. Itthon van végre egy komplett hűtőberendezés, a folyékony gyümölcs előállítására szol­gáló farácsos sajtoló dobozzárógép és a mosókádak is hazakerültek. A nagyobb gépi berendezéseket Kő­szegről hozták vissza. Nem hiányzik a vácuumberendezés, a paradicsompaszí­­rozó, az autoclav, a cserényesszárító, amennyit tud — de ez bizonyára igen-igen kevés lesz. A produkció kétségtelenül jóval az elmúlt évi nívó alá csúszik és a gyáraknak az élete a „fortwurstein“ szóval lesz csak jellemezhető. Minden gazdasági szak­ember tudja, hogy a stagnáció az visszafejlődés és a még meglévő kis tartalékoknak a teljes elhasználódá­sához vezet. A cél azonban a mi nem­zeti iparunknak a megteremtése és nem a visszafejlesztése. A konzerv­iparnak pedig minden adottsága meg­van arra, hogy nemzeti iparrá váljék és amíg megizmosodik, újból segítenie kell mindenkinek, hiszen azután úgy­sem szorul majd segítségre. Az újból felépült konzervipar pedig átütő ere­jével elő is segíti majd a mindnyá­junk által óhajtott célt: Magyaror­szág újjáépítését, a kádsterilizáló, a főzőüstök és sok más berendezés sem. A Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet telepén a kísérleti tudomány képviselői körében külön örömet je­lent, hogy megkerült és visszaérkezett a 600 kötetes szakkönyvtár is. A kon­zervipari tudományos munka és fő­képpen a konzervipari továbbképzés gyakorlati munkájához szükséges la­boratóriumi berendezések, a könyv­tár, a bemutató­ anyag és a konzerv­­tanüzem gépi berendezése most ren­delkezésre áll ,már. A Mezőgazdasági Ipari Kísérleti In­tézet szomszédságában a villák újjá­épültek már, csak az agrár-Magyar­­országon a mezőgazdaság újjászületé­séhez (a konzervipar újjászületéséről nem is beszélve) nélkülözhetetlenül szükséges Mezőgazdasági Ipari Kísér­leti Intézet hever romokban még. A Földmívelésügyi Minisztérium leg­közelebbi költségvetésének elő kell teremtenie a kísérleti intézet újjáépí­téséhez szükséges anyagi fedezetet. Amíg a Hermann Ottó­ úti Mező­­gazdasági Ipari Kísérleti Intézetet újjá nem építik, a konzervipari tan­folyamok — a hazahozott műszerek és kísérleti berendezések ellenére is —h­elyi síkon mozoghatnak csak. Ipari szakoktatás gyakorlati bemutatások nélkül nem­ sokat ér és kétes ered­ményű. A Mezőgazdasági Ipari Kí­sérleti Intézetre tehát a magyar kon­zervipar organizációjával és reorgani­zációjával kapcsolatban nagy felada­tok várnak. Tekintetbe kell vennünk a külföldi, főként az amerikai kon­zervipar háború alatti fejlődését. Meg kell ismernünk és ki kell kísérletez­nünk az új eljárásokat és ennek alap­ján iparunk átállításáról is gondos­kodnunk kell. kiálít a iHe&ágxuzdaiápí JpaKt JCùié\êe,tC Jsité'z.e.t KONZERVIPAK

Next