Közgazdasági Értesítő, 1884. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1884-10-09 / 41. szám
ségi r. kath. lelkész és tanítója, pojniki r. kath. plébánia, Pojnik város, S\elec\ község volt úrbéresei, s\elec\i r. kath. plébánia és iskola, a szászovai volt úrbéresek, szászovai és nemesei, a rudlovai volt úrbéresek s\ászovai és ütmedei, a podlavic\i volt úrbéresek tajovai, S\kubin, Jabrikova, Riecska, Kralik, Malach, Radván községek volt úrbéresei, a radváni r. kath. lelkész, Alsó-Lehotka, Sielnic községek volt úrbéresei, a badini r. kath. plébánia, Salkova község volt úrbéresei, a felső-micsínyei r. kath. lelkész, Felső-Micsinye, Cserény- Zavada, Csacsin, Dubravic a, Oróc községek, az alsó-micsínyei közbirtokosság, Lukavic a, Nagy-Rét községek volt úrbéresei, Szampor község, Dubran-Ocsova, Garam-Berencse, Vas-Berence, Ternye községek volt úrbéresei, a ternyei r. kath. lelkész, Kassa-Lehotka, Turova, Bites, Kovácsfalva, Hajnik, Liesikóc, Lukovó, Ribár községek volt úrbéresei, a hajniki r. kath. lelkész ribári, Mihálkava, Dubovo, Brekim községek volt úrbéresei, Bacym község, Osztroluka község volt úrbéresei, az osztrolukai r. kath. egyház, Horhát község volt úrbéresei, a Heves megyében levő Gyöngyös-Pata, Gyöngyös- Oross községek volt úrbéresei, Suites község közbirtokossága, Solymos, Istenmezeje, Váraszó, Mindszent-Szuha, Nádujfalu, Nagy-Bátony, Szt -Erzsébet, Szt.-Domonkos, Fedémes, Lelesz, Bodony, Parád községek volt úrbéresei, Domoszló község; a Bereg megyében levő Kajdanó község volt úrbéresei, az ottani egyház és tanítók; a Brassó megyében levő Földvár község erdeinek ideiglenes gazdasági üzemterveit i. é. 33,135., 35,800., 36,709., 37,036., 39,832., 39,977., 40,806., 40,891. sz. rendeleteivel megállapította. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister a vasvár-szombathelyi székeskáptalan Vas megyében levő oloszkai erdejének rendszeres gazdasági üzemtervét i. é. 8,829. sz. rendeletével jóváhagyta. 3,786. sz- Pályázat. A felirott m. kir. erdőigazgatóságnál üresedésbe jött egy 550 frt évi fizetéssel javadalmazott erdészjelölti, egy 480 frt segélydíjjal összekötött 1-ső oszt. erdőgyakornoki, esetleg előléptetés esetében két Il-od osztályú erdőgyakornoki állomás betöltése iránt ezennel pályázat nyittatik. Az erdészjelölti és I-s. oszt. erdőgyakornoki állomásért pályázók tartoznak az 1879. évi XXX. t.-cz. 36. §-ában előirt kellékek — és a hivatalos magyar nyelv teljes leírását, — a II. oszt. erdőgyakornoki állomást elnyerni óhajtók ellenben a hivatalos magyar nyelvnek teljes leírását, korukat, erős és egészséges testalkatukat s különösen ép halló és látó képességüket, valamint az erdőakadémia teljes végzését igazoló okmányokkal kimutatni. A szabályszerűen felszerelendő folyamodványok folyó évi október hó 15-ig ezen erdőigazgatósághoz nyújtandók be. Lugoson, 1884. évi szeptember hó 17-én. M. kir. erdőigazgatóság. Pályázat. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium a szőlőmivelés- és pinczekezelésben elméleti és gyakorlati ismeretekkel bíró egyéneknek alkalmat kíván nyújtani arra, hogy magukat borászati vándortanítókká és vinczellérképezdei tanítókká kiképezhessék. Az érintett minősítéssel bíró egyének kiképeztetése az érdiószegi vinczellérképezdén, az e végre berendezett sz. é. nov. 1-től egy évre terjedő tanfolyamon államköltségen történik. Az illető tanítójelölt a kiképeztetés tartama alatt 600 frt ösztöndíjban és 150 frt lakbérátalányban részesül. A tanfolyamot kellő sikerrel végzett tanítójelöltek mint vinczellérképezdei tanítók és vándortanítók alkalmaztathatnak, amennyiben ily állomások üresedésbe jönnek, vagy újból szerveztetnek. Megjegyeztetik azonban, hogy e részben a ministérium mi kötelezettséget sem vállal, ellenben a tanfolyamot államköltségen végzett tanulók köteleztetnek arra, hogy, ha kivántatnék, szakmájukba vágó állomást elfogadjanak. A pályázni óhajtók felhivatnak, hogy végzett tanulmányaikat és gyakorlati ismereteiket igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványukat legkésőbb október hó 20-ig a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumhoz nyújtsák be. Az okmányok alapján elfogadott tanítójelöltek azonnal, tehát már október hó folyamában, az érdiószegi intézetnél jelentkezni, s ott november és deczember hónapokat tölteni tartoznak. E két hó próbaidőnek tekintetik, melynek végeztével, ha az illetők megfelelő haladást nem tanúsítottak, vagy a pályára nézve kellő képességet nem mutatnak, az ösztöndíj élvezetétől elesnek. E két hóra nézve havi 50 főt élelmezési díj engedélyeztetik. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister hunt el. 1538 NEM HIVATALOS RÉSZ. Elismerés-nyilvánítás. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister Jusztusz József alattyáni esperes-plébános és Gumberth János jászmihálytelki jegyzőnek a gyümölcsfa-tenyésztés emelése körül kifejtett ügybuzgó működésükért köszönetét és elismerését nyilvánította. Lyka Döme Fehér megyei nagybirtokos Pázmánd községében saját költségén immár harmad ízben rendezett a kisgazdák javára díjazással egybekötött gazdasági kiállítást, mely alkalommal tetemes számú arany- és ezüst díjakat és elismerő díszokmányokat osztatott ki a résztvevő kisgazdák közt. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister nevezettnek a mezőgazdaság emelése körül tanúsított ezen áldozatkészségéért, a megye közönsége utján, elismerését nyilvánította. Elvi határozatok iparügyekben.*) hl Egyes iparok, melyek nem foglaltatnak a képesítéshez kötött iparok jegyzékében, de az ott felsoroltak fogalma alá illenek, besorozhatók-e ezen jegyzékbe? A kassai kereskedelmi- és iparkamara ezt a kérdést felvetvén, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer kimondotta, hogy egyes iparosnak a képesített iparok közé sorozása a dolog természeténél fogva önként értetik még akkor is, ha az illető ipar névszerint a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium i. é. 39,266. sz. rendeletében felsorolva nincsen, de természeténél az ott felsoroltak fogalma alá illik, föltéve természetesen mindig azt, hogy az illető ipar oly mesterség, mely kézmíves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás útján sajátítható el és föltéve, hogy az illető iparág tényleg iparszerűen és nem pusztán mint háziipar űzetik. IV. A rendezett tanácsú város kéményseprői munkakerületéhez tartozhatnak-e más községek is ? A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszer e tekintetben következőleg határozott: A kéményseprők munkakerületére nézve rendezett tanácsú városásokban az ipartörvény ll.§-a folytán a városnak miniszerileg jóváhagyott szabályrendelete az irányadó. Ha azonban a megye törvényhatósága munkerésleteket állapítana meg a megye számára is, ez esetben nincsen kizárva annak lehetősége, hogy egyik vagy másik kerületre nézve a rendezett tanácsú város határos munkakerületével egységes kerületet állapítson meg. Ezáltal meg van adva a mód arra, hogy megfelelő nagyságú munkakerületek létesíthetők, úgy hogy a kerület kéményseprője elegendő munkát, illetve jövedelmet nyerhet. Természetes azonban, hogy ily esetekben az illető kéményseprő a különben egységesnek feltűnő munkakerület megyei részére az illető szolgabíró, városi részére pedig az illető városi tanács, mint elsőfokú iparhatóság illetősége alá tartozik. V. Mellőzhető-e a munkakerületre jogosult kéményseprő ? Az a kérdés tétetvén, várjon munkakerületek felállítása esetén egyesek, pl. uradalmak, alkalmazhatnak-e a kerületre jogosult kéményseprő mellőzésével más kéményseprőt, kimondatott, hogy a kerületre jogosult kéményseprő felelős lévén a kerületben levő valamennyi kémény rendszeres tisztításáért, a jogosult kéményseprő nem mellőzhető, az illető uradalom azonban e mellett esetleg más kéményseprőt is tarthat. VI. Az ipartörvény 50. §-ának az az intézkedése, hogy heti vásárokon háziiparczikkeken kívül más iparkészítményeket csak a helyben lakó iparos van jogosítva eladni, kiterjed-e a nem helyben lakó kereskedőkre is? Az 1884 : XVII. t. sz. 1. §-a értelmében az ipar gyakorlásának fogalma alá a kereskedés is tartozik. Ebből kifolyólag tehát kétség egyátalában nem foroghat fenn arra nézve, hogy az idézett törvény 50. §-ának intézkedése a kereskedőkre is kiterjed. *) L. a Közg. Ért. III. évf. 40 sz. 1522. 1.