Lábbelikészítők Lapja, 1924 (6. évfolyam, 1-23. szám)
1924-01-01 / 1. szám
VL évfolyam. Budapest, 1924. január 1.1. szám. A Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országok Szövetségének és a Budapesti Cipész Ipartestület hivatalos közlönye. Szerkestőség és kiadóhivatal, VII. Wesselényi utca 17. szám. Telefon: József 126—26. Megjelenik minden hó 1. és 15-én Előfizetési ár: negyedévre 4000 korona.LAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A lapot a Szövetség tagjai és mindazok a lábbelikészítő iparosok díjtalanul kapják, akik a Budapesti Cipészmesterek Anyagbeszerző és Termelő Szövetkezetének 10°/o-ot kamatozó részjegyeiből évenként 5 darabot váltanak. lábbelikészítők Az új év küszöbén. Midőn az új év küszöbére jutva, az ó évtől elszakadunk, úgy érezzük, hogy az a lábbelikészítő iparosok világában örökké emlékezetes marad. Éspedig az teszi szerintünk feledhetetlenné, hogy annak a folyamán kezdte meg az öntudatra ébredt lábbelikészítő iparosság a szakma szövetkezetének a szervezett erő igénybevételével való kiépítését, amelyet ha szaktársaink a megcsillant erélyükkel befejeznek, a szövetkezés sorsdöntő eszméje szakmánk életében tökéletes diadalra jut. A tökélyre emelt szövetkezet pedig megváltás lesz a szakmára, mert jobb sorsot fog a számára biztosítani, amelynek kiépítésével méltóvá teszi magát a lábbelikészítő iparosság az idők szelleméhez. S ha az ilyen új korszakot teremtő alkotás örökségül az utókorra marad, a hálás utódok áldani fogják elődeiknek még az emlékét is. Bár a szakma állapota az elmúlt évben olyan válságosra fordult, hogy igen sok lábbelikészítő kisiparos a betevő falatot is alig képes megoksresni, szent meggyőződéssel valljuk, hogy a bajokat megfontolt tervszerűséggel mind orvosolni lehet és szakmánk egészséges állapotok közé juthat s virágzóvá válhatik. Ez a tudat hatotta át országos szövetségünk és szövetkezetünk vezetőségeit, midőn a szakma gazdasági és társadalmi szerveiben tömörült erőket a múlt év közepén öszszekapcsolták, hogy egymás erejére támaszkodva, küzdjék le azokat a katasztrofálisan súlyos bajokat, melyek a kormányzat mostoha elbánása folytán a szakma nyakába szakadtak. Ha viccelődő kedvünk volna, azt kellene mondanunk, hogy nagy szerencséje a lábbelikészítő iparosságnak, hogy a sorsa akkor sem volt rózsás, amikor a kormányzat nem tanúsított ilyen mostoha elbánást az iparossággal szemben és így a viszonyokkal való küzdelmekben anynyira megedződött, hogy a mai szörnyűséges állapotokban sem esik kétségbe, hanem férfias elszántsággal követi a szövetség és a szövetkezet vezetőségeinek útmutatásait és segíti megerősíteni azokat az intézményeket, amelyeknek segítségével az exisztenciáját megnyomorító kormányzati szellemmel szembeszállhat. Az, hogy az állami cipő- és csizmaszállítások 60 százalékát 15 évre a Wolfneréknek biztosította a kormányzat és az, hogy árdrágítás bűnéért a vádlottak padjára hurcoltatok lábbelikészítő kisiparosokat, amikor a bőrkartel — melynek a Wolfner-dinasztia a feje — zavartalanul és kényre-kedvre drágította meg az anyagok árát és az, hogy az iparosságra könyvelést erőszakolt és az, hogy adóellenőrökkel zaklatja az iparosságot és az, hogy a betegsegélyző pénztár előlegköveteléseit megengedte az iparosság rovására és az, hogy a kisiparosság kenyerét elhalászó közüzemeket megtűri és a húszszoros adó, a nyolcszázszoros kötbér, mind, mind olyan pörölycsapások az iparosság exisztenciájára, amelyeket csak olyan iparos tud nyugodtan eltűrni, akiben egy szemernyi önérzet sincs. A lábbelikészítő iparosságnak fokozott erővel kell a múlt évben megkezdett korszakalkotó munkát folytatni s a szövetség és a sajtó erejének fejlesztése mellett minden energiáját a szövetkezet tőkeerejének gyarapítására kell fordítania, mert a szakma létérdekeinek csak a hivatása magaslatán álló szövetkezet az egyedüli mentsvára. Vagyis a szövetkezetnek hatalmassá való kiépítésével lehet csak a lábbelikészítő iparosság megélhetése ellen irányuló csapásokat ellensúlyozni. A szövetkezet kiépítésére pedig a múlt évi tapasztalatok szerint megvan szaktársainknak az érzéke és így a szakma jövőjét illetőleg nem lehet semmiféle aggodalmunk. Amint lapunk más helyén jelezzük, a szövetkezeti üzletrészek január hó 1-től a szövetkezetnek február első felében tartandó közgyűléséig darabonként 2085 koronába kerülnek, azután pedig 6085 koronába. Jól felfogott érdeke tehát minden szaktársunknak, hogy a szövetségi tagdíj fejében januárban váltsa meg az 5 darab részjegyét. Úgyszintén előfizetőinknek is azt ajánljuk, hogy ragadják meg a kedvező alkalmat és az előfizetési díj fejében öt darab üzletrészt váltsanak, mert a lapot így egész éven át ők is díjtalanul kapják. A múlt évben derekasan teljesítették szaktársaink a szövetkezeti üzletrészek jegyzése terén a kötelességüket, ami kétségtelenné teszi, hogy ez évben még fokozottabban teljesítik, sőt mivel a szakmát fenyegető bajok folyton szaporodnak, még nagyobb erélyt fejtenek ki a saját jól felfogott érdekükben az egész szakma üdvére és javára. A bőrkalkuláció. A lábbelik elkészítéséhez szükséges bőrneműek célszerű kihasználása a mester tudását a legteljesebb mértékben igénybe veszi. Nemcsak azért, mert a bőrök céltudatos felhasználása anyagiakban jut kifejezésre, hanem azért is, hogy a bőrrészek rendeltetésüknek megfelelő helyre kerüljenek a lábbelin. A bőr — nem úgy mint a szövet, posztó, vagy a vászon — egyenlőtlen vastagságú és barkájú. Ezért részekre osztjuk. A bőrnek van hátulja, amelyet farának nevezünk, van eleje, amelyet nyakrésznek hívunk, a széleit hasszélnek, középen a nyak és far közé eső részt hátközépnek és végül a lábszárak. A bőrnek szálai vannak, amelyek hasonlóan mint a szövőszéken kifeszített fonálszálak az ábrán látható módon a farrész A) pontjától kezdődően a nyak B) pontjáig haladnak. Ebből következik, hogy amiképen a bélésvászon kivágásánál nem alkalmazhatjuk a minta lefektetését a vászon szálaival ellentétes irányban, azonképpen a bőrrészek kiszabásánál is a bőr szálainak irányéval kell számolnunk. Az elkészítendő felsőrész minden részével tisztában kell lennünk, hogy minden rész milyen hivatást teljesít a viselésben.