Lábbelikészítők Lapja, 1927 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1927. január 1. Lábbelikészítők Lapja datu. A szövetkezetet a fővárosi iparosság hívta életre 1916-ban, később, 1920-tól kezdve kezd a szövetkezet terjeszkedni és tagokat gyűjteni az ország minden részéből. Megindulnak az üzletrészjegyzést forszírozó vidéki propaganda-előadások, a Lábbelikészítő Iparosok Szövetsége bevonásával. Meg is indul az üzletrészjegyzés, de az egyes vidéki helyek üzletrészjegyzése után kezdenek a követelmények is mind súlyosabbak lenni, amelyekkel a vidéki iparosság a budapesti vezetőséggel szemben fellép. Mind több és több vidéki fióküzlet felállítását szorgalmazzák s a pesti vezetőség behódol az ostromnak, nyakra-főre állítja fel vidéki üzleteit. A forgó tőke csekély. Amig tartanak a konjukturális lehetőségek, addig papíron tud is a szövetkezet eredményt felmutatni, de 1924. őszén már akadozik az anyagellátás, majd 1925.-én csaknem egészen megáll. A szánalmasan csekély saját tőke benn fekszik a gépekben, berendezésekben és — ami a legszomorubb jelenség — csaknem három milliárd a kintlevőségekben. Kiviszik a tagok az árut és szinte nemtörődömséggel viseltetnek aziránt, hogy miből tudja majd magát ilyen körülmények között a szövetkezet forgatni. Ez a kintlevőség az ÍOKSz, vezetése óta hatalmasan csökkent, mégis még mindig szükséges annak forszírozott behajtása, mert ez a tagságnak is, különösen a most új alapokra helyezkedő fővárosi tagságnak elsőrendű érdeke. De beáll a szövetkezet cipőüzeme is a konjunktúra megszűnése után, 1924. év végén s a raktáron maradt kész cipők ezrei várnak elhelyezésre. Utánna következett a gazdasági és pénzügyi viszonyok tekintetében évtizedek óta legrosszabbnak mondható 1925. esztendő, amelyben az üzem tétlenségre volt kényszerülve, mert az eladási lehetőségek a minimálisra csökkentek, a meglévő nagy cipőkészletek mellé tovább raktárra dolgozni vakmerő vabankjáték lett volna és végül, mert sok cipőgyár éppen ebben az esztendőben üzeme fenntarthatása végett olyan fékevesztett konkurrenciát fejtett ki, hogy azzal lépést tartani egyenlő lett volna a további biztos ráfizetéssel. Ennek a gazdaságilag lezüllött évnek volt a folyománya a Matu cipőgyár későbbi megszűnése, a Commers, legnagyobb magyar kéziüzemű cipőgyár teljes tönkrejutása, a Robur cipőgyár cirka 17 milliárd passivával (7 milliárd állami kölcsön) bekövetkezett fizetésképtelensége és végül a Magyar Cipőgyár 4 milliárdos insolvenciája. De felsorolhatnék — úgymond — még egész sor kisebb üzemet is annak a dokumentálására, hogy a tanúsított óvatosság nélkül még nagyobb és talán többé helyre sem hozható anyagi csapás érte volna ezt a szövetkezetet. A legnehezebb gazdasági időszakon — úgy látszik — túl vagyunk s most már elérkezettnek vélem a termelés megindításának idejét. A termelő szövetkezetet különválasztjuk, hogy a deficitet ott keressük meg, anélkül, hogy a tagságot vagy az államot terheljük vele. Mindent elkövetünk, hogy az üzem rentabilitását biztosítsuk, persze, amellett versenyképességünkre is tekintettel leszünk. Az anyagellátó üzletek működésében egy percnyi fennakadás sem fog beállani, tehát a felszámolás végrehajtását, a szövetkezet üzleti vérkeringése nem fogja megérezni. Állítom, mindenkivel szemben, hogy anyagbeszerző üzleteinkkel máris elértük célunkat. A borkereskedelem lapja öles betűkkel fúj riadót és kesereg sorozatosan Lapjában, hogy a szövetkezetek tönkreteszik a kereskedelmet, hogy meg kell vonni az állami tőkét, mert az ő pénzükkel, az ő adójukból befolyó állami tőkével csinálnak a szövetkezetek, a «vadorzók», nekik kibírhatatlan és romlásukat okozó konkurrenciát. Mikor azután a szaklap visszafelel nekik, akkor észrevéve, hogy amit írtak, mindaz reklám volt a szövetkezetek mellett, gyorsan köpönyeget fordít a lapocska és azt dudálja, hogy ő miatta élhet az IOKSz., meg a szövetkezeti hálózat, sokat úgy sem árthat, csak a forgótőkét vonják meg tőlünk. De a helyes út mellett, amelyen haladunk, bizonyít az a hatalmas forgalom is, amelyet a központ szövetkezeti hálózata révén lebonyolít s amely forgalom állandóan növekvőben van. Minden más rágalommal szemben megállapítható, hogy ahol a szövetkezetek helyesen irányított vezetés alatt vannak, ott a tagoknak nyújtott előnyök mellett, maga a szövetkezet is szép eredménnyel prosperál. A felszámolás kimondásával ismét a fővárosi cipésziparosság veheti át a szövetkezetet. Kizárólagosan a főváros és környéke érdekeit fogja szolgálni s az az eredmény, amelyet a helybeli iparosság szövetkezetével elér, tisztán és kizárólag az övé marad, nem vonhatja el ennek a jövedelmét többé a múltban e szövetkezethez tartozó és bizony nagyon rosszul működő egyes vidéki fiók deficitje. Ne legyenek pártok, ne legyenek egyéni érdekek, ne álljon elő sértett hiúság akkor, amikor ilyen nagy horderejű kérdésben dönteni fog a tisztelt Közgyűlés, csak egy szempont lebegjen szemünk előtt, az a cél, amelynek közös elérésére ezt a szövetkezetet az alapítók életre hívták s amelyet most a felszámolás kimondása után új, szilárd alapokra fektetünk le, a jobb sorsra érdemes szakmai kisiparosság boldogulására. Kertay Ferenc aligazgató előadását mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a közgyűlés s a szónokát, annak befejeztével, percekig éljenezték. Miután a még ezen tárgyhoz feliratkozott szónokok elálltak a szólástól, Móczár elnök feltett kérdésére a közgyűlés egyhangúlag kimondta a felszámolást. Megválasztották a felszámoló-bizottságot és pedig Mócár Mátyást, Krekó Dávid ipartestületi elnököt és Kertay Ferenc központi aligazgatót. * Az alapító éveken áj részjegyeket jegyzett cipésziparosság az anyagbeszerző szövetkezet alakuló közgyűlését dec. 19-én este tartotta meg a cipészipartestület dísztermében Wittinger István központi aligazg. elnöklése mellett, akinek azon javaslatát, hogy a szövetkezet címe „A Budapesti Cipészek és Csizmadiamesterek Szövetkezete“ legyen, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az alapszabályokat Tachtler Gyula főellenőr ismertette, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Úgyszintén a jelölőbizottság által ajánlott igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagokat is egyhangúlag választotta meg Igazgatósági tagok lettek: Pintér Vilmos, Macsuha József, Varga Sándor, Balogh József, Kneisz József, Domokos Gyula, Benyó István, Matócza István, Csernák Károly, Jakab János. Felügyelő-bizottsági tagok: Balogh Ernő, Pfeiffer Ferenc, Deutsch Herman és Dobos Imre. Úgy az igazgatóságba, mint a felügyelő-bizottságba egy-egy tagot az IOKSz is ki fog még nevezni. Az igazgatóság december hó 27-én tartotta első ülését, amelyen elnökké Pintér Vilmost választotta meg. A felügyelő-bizottság elnöke Deutsch Hermann lett. A vásárlóbizottság tagjai Dornbach Jakab, Csernák Károly és Jakab János lettek. Kertay Ferenc központi aligazgató indítványára az igazgatóság kimondotta, hogy januártól kezdve az összes fiókok vásárlási könyvecskéket fognak kiadni a szövetkezet tagjainak abból a célból, hogy ha a forgalom hatványozott emelkedése lehetővé teszi, úgy az 1927. év végén meghatározandó százalék vásárlási visszatérítést fog a szövetkezet nyújtani a tagságnak az egyes vásárlási könyvecskékbe beírt és ellenjegyzett forgalom után. Tisztán a tagságon múlik, hogy a múltban évi 3 és fél milliárdos forgalmat 7 , 8 milliárdra, vagy még magasabbra emelje és ez esetben nem lehetetlen, hogy 24 százalékig lesz módjában a szövetkezetnek a tagjai részére visszatérítést adni. MWUMJH. ■ 1 TIT———CmC—————— — Szaktársak! Kreppgummi v. bőrtalpas cipők (úgy uj valamint talpalás)gummizását, úgyszintén hó és sárcipők mindennemű javítását szakszerűen felelősséggel, kizárólag új anyagból a legolcsóbb napi áron készíti Székely Aladár gummi javító üzeme Budapest, VI., Szondy-u. 42/a. Telefonhívó: T. 26-95. Felvilágosítással készséggel szolgálok. 9 3. oldal CZEGLÉDY JÓZSEF Budapest, VII. Csengery-u. 32 (VII. Király ucca 75. sarok) Bőr és cipőkellék raktár és cipőfelsőrész készítő műhely. Bőrkülönlegességek, külföldi szerszámok, kaptafák, sámfák és cipészkellékek állandóan nagy válaszokban.