Lábbelikészítők Lapja, 1927 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927. január 1. Lábbelikészítők Lapja datu­. A szövetkezetet a fővárosi iparosság hívta életre 1916-ban, később, 1920-tól kezdve kezd a szövetkezet terjeszkedni és tagokat gyűjteni az ország minden részé­ből. Megindulnak az üzletrészjegyzést for­szírozó vidéki propaganda-előadások, a Lábbelikészítő Iparosok Szövetsége be­vonásával. Meg is indul az üzletrész­­jegyzés, de az egyes vidéki helyek üzlet­részjegyzése után kezdenek a követelmé­nyek is mind súlyosabbak lenni, amelyek­kel a vidéki iparosság a budapesti vezető­séggel szemben fellép. Mind több és több vidéki fióküzlet felállítását szorgalmaz­zák s a pesti vezetőség behódol az ostrom­nak, nyakra-főre állítja fel vidéki üzle­teit. A forgó tőke csekély. Amig tartanak a konjukturális lehetőségek, addig papí­ron tud is a szövetkezet eredményt fel­mutatni, de 1924. őszén már akadozik az anyagellátás, majd 1925.­­-én csaknem egészen megáll. A szánalmasan csekély saját tőke benn fekszik a gépekben, be­rendezésekben és — ami a legszomorubb jelenség — csaknem három milliárd a kintlevőségekben. Kiviszik a tagok az árut és szinte nemtörődömséggel viseltetnek az­iránt, hogy miből tudja majd magát ilyen körülmények között a szövetkezet for­gatni. Ez a kintlevőség az ÍOKSz, veze­tése óta hatalmasan csökkent, mégis még mindig szükséges annak forszírozott be­hajtása, mert ez a tagságnak is, különö­sen a most új alapokra helyezkedő fővá­rosi tagságnak elsőrendű érdeke. De beáll a szövetkezet cipőüzeme is a konjunktúra megszűnése után, 1924. év végén s a raktáron maradt kész cipők ezrei várnak elhelyezésre. Utánna következett a gazdasági és pénzügyi viszonyok tekinte­tében évtizedek óta legrosszabbnak mond­ható 1925. esztendő, amelyben az üzem tétlenségre volt kényszerülve, mert az el­adási lehetőségek a minimálisra csökken­tek, a meglévő nagy cipőkészletek mellé tovább raktárra dolgozni vakmerő vabank­­játék lett volna és végül, mert sok cipő­gyár éppen ebben az esztendőben üzeme fenntarthatása végett olyan fékevesztett konkurrenciát fejtett ki, hogy azzal lépést tartani egyenlő lett volna a további biztos ráfizetéssel. Ennek a gazdaságilag le­­züllött évnek volt a folyománya a Matu cipőgyár későbbi megszűnése, a Commers, legnagyobb magyar kéziü­zemű cipőgyár teljes tönkrejutása, a Robur cipőgyár cirka 17 milliárd passivával (7 milliárd állami kölcsön) bekövetkezett fizetésképtelensége és végül a Magyar Cipőgyár 4 milliárdos insolvenciája. De felsorolhatnék — úgy­mond — még egész sor kisebb üzemet is annak a dokumentálására, hogy a tanúsí­tott óvatosság nélkül még nagyobb és talán többé helyre sem hozható anyagi csapás érte volna ezt a szövetkezetet. A legnehezebb gazdasági időszakon — úgy látszik — túl vagyunk s most már elérkezettnek vélem a termelés megindítá­sának idejét. A termelő szövetkezetet különválasztjuk, hogy a deficitet ott keressük meg, anél­kül, hogy a tagságot vagy az államot terheljük vele. Mindent elkövetünk, hogy az üzem rentabilitását biztosítsuk, persze, amellett versenyképességünkre is tekintet­tel leszünk. Az anyagellátó üzletek műkö­désében egy percnyi fennakadás sem fog beállani, tehát a felszámolás végrehajtá­sát, a szövetkezet üzleti vérkeringése nem fogja megérezni. Állítom, mindenkivel szemben, hogy anyagbeszerző üzleteinkkel máris elértük célunkat. A borkereskedelem lapja öles betűkkel fúj riadót és kesereg sorozato­san Lapjában, hogy a szövetkezetek tönkre­teszik a kereskedelmet, hogy meg kell vonni az állami tőkét, mert az ő pénzük­kel, az ő adójukból befolyó állami tőké­vel csinálnak a szövetkezetek, a «vador­zók», nekik kibírhatatlan és romlásukat okozó konkurrenciát. Mikor azután a szak­lap visszafelel nekik, akkor észrevéve, hogy amit írtak, mindaz reklám volt a szövetkezetek mellett, gyorsan köpönyeget fordít a lapocska és azt dudálja, hogy ő miatta élhet az IOKSz., meg a szövet­kezeti hálózat, sokat úgy sem árthat, csak a forgó­tőkét vonják meg tőlünk. De a helyes út mellett, amelyen hala­dunk, bizonyít az a hatalmas forgalom is, amelyet a központ szövetkezeti háló­zata révén lebonyolít s amely forgalom állandóan növekvőben van. Minden más rágalommal szemben megállapítható, hogy ahol a szövetkezetek helyesen irányított vezetés alatt vannak, ott a tagoknak nyúj­tott előnyök mellett, maga a szövetkezet is szép eredménnyel prosperál. A felszámolás kimondásával ismét a fővárosi cipésziparosság veheti át a szö­vetkezetet. Kizárólagosan a főváros és kör­nyéke érdekeit fogja szolgálni s az az eredmény, amelyet a helybeli iparosság szövetkezetével elér, tisztán és kizárólag az övé marad, nem vonhatja el ennek a jövedelmét többé a múltban e szövetkezet­hez tartozó és bizony nagyon rosszul működő egyes vidéki fiók deficitje. Ne legyenek pártok, ne legyenek egyéni érdekek, ne álljon elő sértett hiúság akkor, amikor ilyen nagy horderejű kérdésben dönteni fog a tisztelt Közgyűlés, csak egy szempont lebegjen szemünk előtt, az a cél, amelynek közös elérésére ezt a szö­vetkezetet az alapítók életre hívták s ame­lyet most a felszámolás kimondása után új, szilárd alapokra fektetünk le, a jobb sorsra érdemes szakmai kisiparosság bol­dogulására. Kertay Ferenc aligazgató előadását mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a közgyűlés s a szónokát, annak befejezté­vel, percekig éljenezték. Miután a még ezen tárgyhoz felirat­kozott szónokok elálltak a szólástól, M­ó­­c­z­ár elnök feltett kérdésére a közgyűlés egyhangúlag kimondta a felszámolást. Megválasztották a felszámoló-bizottságot és pedig M­ó­c­ár Mátyást, Kr­e­kó Dá­vid ipartestületi elnököt és Kertay Fe­renc központi aligazgatót. * Az alapító éveken áj részje­gyeket jegyzett cipésziparosság az anyagbeszerző szövetkezet alakuló közgyűlését dec. 19-én este tartotta meg a cipészipartes­­tület dísztermében Wittinger István központi aligazg. elnöklése mel­lett, akinek azon javaslatát, hogy a szövetkezet cím­e „A Budapesti Cipészek és Csizmadiamesterek Szövetkezete“ legyen, a közgyű­lés egyhangúlag elfogadta. Az alapszabályokat Tachtler Gyula főellenőr ismertette, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag elfoga­dott. Úgyszintén a jelölő­bizottság által ajánlott igazgatósági és fel­ügyelő-bizottsági tagokat is egy­hangúlag választotta meg Igazga­tósági tagok lettek: Pintér Vilmos, Macsuha József, Varga Sándor, Balogh József, Kneisz József, Domokos Gyula, Benyó István, Matócza István, Csernák Károly, Jakab János. Felügyelő-bizottsági tagok: Balogh Ernő, Pfeiffer Fe­renc, Deutsch Herman és Dobos Imre. Úgy az igazgatóságba, mint a felügyelő-bizottságba egy-egy tagot az IOKSz is ki fog még nevezni. Az igazgatóság december hó 27-én tartotta első ülését, amelyen elnökké Pintér Vilmost választotta meg. A felügyelő-bizottság elnöke Deutsch Hermann lett. A vásárló­­bizottság tagjai Dornbach Jakab, Csernák Károly és Jakab János lettek. Kertay Ferenc központi aligaz­gató indítványára az igazgatóság kimondotta, hogy januártól kezd­ve az összes fiókok vásárlási könyvecskéket fognak kiadni a szövetkezet tagjainak abból a célból, hogy ha a forgalom hat­ványozott emelkedése lehetővé teszi, úgy az 1927. év végén meghatározandó százalék vásár­lási visszatérítést fog a szövet­kezet nyújtani a tagságnak az egyes vásárlási könyvecskékbe beírt és ellenjegyzett forgalom után. Tisztán a tagságon múlik, hogy a múltban évi 3 és fél milliárdos forgalmat 7 , 8 milliárdra, vagy még magasabbra emelje és ez esetben nem lehe­tetlen, hogy 2­4 százalékig lesz módjában a szövetkezetnek a tagjai részére visszatérítést adni. MWUMJH. ■ 1 TIT———CmC—————— — Szaktársak! Kreppgummi v. bőrtalpas cipők (úgy uj valamint talpalás)gum­mizását, úgyszintén hó és sárcipők minden­nemű javítását szakszerűen felelősséggel, kizárólag új anyagból a legolcsóbb napi áron készíti Székely Aladár gummi javító üzeme Budapest, VI., Szondy-u. 42/a. Telefonhívó: T. 26-95. Felvilágosítással készséggel szolgálok. 9­ 3. oldal CZEGLÉDY JÓZSEF Budapest, VII. Csengery-u. 32 (VII. Király ucca 75. sarok) Bőr és cipőkellék raktár és cipőfelsőrész készítő műhely. Bőrkülönlegességek, külföldi szerszámok, kaptafák, sámfák és cipészkellékek állandóan nagy válaszokban.

Next