Lakatosmesterek Lapja, 1929 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1929-11-10 / 1. szám
4. oldal LAKATOS MESTEREK LAPJA 1929 novembere László Árpád iparoktatási igeizgató a kultuszminisztérium, Kiss Zoltán tanácsjegyző a székesfőváros, dr. Lipcsey Ádám a Kereskedelmi és Iparkamara, Ulbrich Hugó felügyelő az Állami Gépgyár, Lóránt Marcel műhelyfőnök az Északi Főműhely és Titsch Károly főfelügyelő a Ganz-Danubius Gépgyár képviseletében. A megjelent elöljárósági tagok, akik között ott láttuk Ledniczky alelnök vezetésével a tősgyökeres mesterek színe-javát, méltóképen reprezentálták a lakatosság egyetemének hivatalos képviseletét. A díszterem zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel, a gyárak cserkész csapataival, mérnökeivel, művezetőivel és oktatóival. Az ünnepélynek áhitatos hazafias jelleget nyújtott az a fenséges hangegyüttes, amellyel a Király-díjat nyert „Acélhang“ dalárda Pillis Károly főfelügyelő vezénylete mellett fohász énekeket adott elő, ugyanígy a nemzeti Hiszekegy elimádkozása, amelyet Sajó elnök után az egész közönség állva mondott el. Az elhangzott buzdító beszédek nemcsak az inasokban, hanem a jelenlevők mindegyikében mély benyomást keltettek. Sajó János elnök az egyén, a család és a haza iránti hármas kötelességnek tartalmát és követését kötötte lelkére az ifjaknak most, amikor az élet gondteljesebb útjára lépnek. Ulbrich Hugó felügyelő a törhetetlen nemzeti hűségben való kitartásra buzdította a kitüntetett inasokat és rendkívül szabatos formában megvilágította az Ipartestületnek, mint a céhek kizárólagos utódjának a szabadításokra való hivatottságát szemben a gyáriparral, amelynek ilyen tradíciói nincsenek. Lóránt Marcel műhelyfőnök, aki mindenkor az iparosügyek lelkes barátjának bizonyult, a honfiúi kötelességek teljesítését emelte ki az inasok előtt és lendületes szavakkal buzdította az ipartestületet ezen ipar- és nemzetnevelő akciójának további folytatására. Titsch Károly főfelügyelő az ünnepélynek közgazdasági jelentőségét méltatta és helyes érzékkel állapította meg, hogy az ipar fellendítésére és versenyképességére való törekvésnek már a legalsó fokozatban, az inaskiképzésben kell kezdődnie. Ferenczy Emil iparoktatási főigazgató, aki ipartestületünknek inasnevelő törekvéseit már évek óta ismeri, elismerését fejezte ki és a mai ünnepélyben nemcsak a kitüntetett inasok, hanem elsősorban oktatóik munkájának az eredményét üdvözölte. Az idei éremkiosztó ünnepély, amelynek arányai évről-évre emelkednek, az Ipartestületet ismét egy tartalmas eseménnyel gazdagította. Dr. Herodek József: A kalkuláció. irta : Vörös Lajos. Gazdasági életünk fontos tényezője. Minden önálló embernek tisztában kell vele lenni. Tudjuk alkotórészeit, nevezetesen a feldolgozandó anyagok beszerzési árát, munkabérét, régienket és a haszonszázalékot. Ezek összessége adja meg a vállalati összeget, illetve a munka árát. Az anyagok ára a beszerzési forrásunk megválasztásától függ. A munkabérek megállapításánál eltérők lehetnek adataink, mert ez a munka beosztásától, a rendelkezésre álló felszereléstől, a helyes organizációtól, begyakoroltságtól stb. függ és műhelyek szerint változó lehet. Régiónk megállapításánál lényeges az, hogy belevigyük mindazt, ami ebbe bele való. A műhely- és lakás bérét, összes üzemi kiadásainkat, berendezésünk értékcsökkenését, jó karbantartását, felújítását, befektetett tőkénk kamatát, betegsegélyezési, balesetbiztosítási járulékokat, fuvarokat, netán fizetendő kamatokat, olyan alkalmazottak munkabérét, kik nem hasznos (termelő) munkát végeznek, adókat és egyéb felmerülő költségeinket és kiadásainkat, melyeknek részletezésétől itt eltekinthetünk. A haszon, illetve nyereségszázalék kulcsa a szakmai szokásoktól és piaci lehetőségektől is függ. Ha mindezeket a fontos tényezőket összegszerűleg ismerjük, kapjuk a munka értékét vagyis vállalati árát. Mindezeket szakmánkra vonatkoztatva önkénytelenül elénk tódul annak megállapíthatása, hogy bizony bajok vannak. Önmagunk idézzük elő. Kevés a munkaalkalom és mindenki munkához akar jutni. Ez a körülmény idézi elő a versenyt. A verseny kifejlődése a maga rendes eszközeivel nem okozna bajt. Azonban, ha nem veszszük figyelembe a fontos tényezőket és nem számolunk lelkiismeretesen, úgy súlyos következmények köszöntenek reánk. Különféle érveléseket hallunk pro és kontra. Sejtjük, félünk a következményektől, de igyekszünk mamegnyugtatásunkra. Sokan vannak, kik úgy okoskodnak, hogy csak kapjam meg a munkát, majd valahogy segítek magamon. Ez nagyon is szórványos esetben sikerül. Ilyen okoskodás komolytalan és a legtöbbesetben megbosszulja magát. Elrontjuk a kereseti lehetőséget és önmagunknak is kárt okozunk. Említettem, hogy — sajnos — kevés a munkaalkalom. Ha csak kissé is gondolkodunk ezen a ténykörülményen, úgy kézenfekvő, hogy abból a kevés munkaalkalomból kell megélnünk, családunkat eltartanunk, vállalt kötelezettségeinket teljesítenünk és — még leírni is alig merem — öregségünkre is tartalékolnunk. És mindezzel szemben mit tapasztalunk ? Azt, hogy nem vesszük figyelembe a nagyon is fontos tényezőket, nem számolunk adatainkkal lelkiismeretesen , egyszóval nem kalkulálunk. És hogy nem kalkulálunk vétkezünk önmagunk és családunk, valamint a szakmánk ellen. Érdemes ezen elmélkedni és szükséges volna a gyógyírt megtalálni. A kisiparos védelme. Törvényeink hathatós védelmet nyújtanak azoknak, akik magukat kézi munkával tartják fenn, mert úgy a munkaeszközök, mint pedig az anyag tekintetében a kisiparost oly különleges védelemben részesítik, hogy munkáját a normális keretek között folytathassa és megélhetésének előfeltételeit számára biztosítja a legsúlyosabb viszonyok között is. Az erre vonatkozó törvényes rendelkezések nemcsak a munkaeszközöket védik meg, hanem ezenfelül biztosítást nyújtanak számára a tekintetben, hogy a lakásban levő szükséges agóságok is tőle el nem vonhatók. Ez a védelem annyira megy, hogy a lakás, valamint a foglalkozáshoz szükséges nélkülözhetetlen tárgyak nemcsak a hitelező által nem vonhatók végrehajtás alá, hanem védelemben részesülnek még akkor is, ha a kisiparos akármilyen körülménynél fogva abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy bértartozását sem tudja kifizetni. Ez utóbbi körülmény az eddigi törvényes rendelkezésekben nem jut világosan kifejezésre, azonban a bírói gyakorlat e tekintetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtás alól való mentesség a háztulajdonossal szemben is megilleti a kisiparost és vele szemben is joghatályosan védekezhetik azzal, hogy a legfontosabb ingóságok, szüksé