Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-10 / 1. szám
1932 január 10 LAKATOSMESTEREK LAPJA 3. oldal Várbazár elzáró rácsa, amelyet korbácsolt vasból készített a saját felelősségére, mert abban az időben a díszítések mind öntött vasból készültek. Ez lovag Ybl Miklós tervezőépítésznek annyira megtetszett, hogy ezután minden szakmabeli munkáját vele készíttette. Szakmájának szeretete gyakran arra késztette, ha valamely munkára nem volt fedezet, úgy azt ingyen is elkészítette, hogy csak szépet és tanulságosat produkálhasson. Ilyen volt többek között a Ferencvárosi templom kapuja is, amelyet teljesen ingyen készített. Szakmája szeretetével és tudásával egy egész lakatosnemzedéket nevelt hazájának és szeretett szülővárosának. Bármely kitüntetés érte, mindig a lakatosmesteri címre volt a legbüszkébb. Az általános szerszámacélok. A pontos, jó és gyors munkának egyik legfontosabb alapfeltétele: jó szerszám és ahhoz, hogy jó szerszámot állítsunk elő, igen fontos szerepet játszik a szerszámacélnak a minősége és ennek helyes feldolgozása. Nem elég azonban az acél helyes megválasztása, igen fontos az anyagnak helyes kezelése is. Az acélok fejlődését áttekintve, láthatjuk, hogy milyen fokozatosan, mondhatnánk, lassan értük el azt a fokot, ahol ma a szerszámacélok állanak. A legrégebben használt acélok a szénacélok. Tudvalevő, hogy a szén a vas tulajdonságait nagyon befolyásolja, annak keménységét és szilárdságát is. A széntartalomtól függ az anyag edzése, illetőleg megeresztése is. Természetesen a többi anyagok, mint a foszfor, szilícium, kén stb. szintén fontos szerepet játszanak az anyag, illetőleg az acél megmunkálásában és leginkább károsan befolyásolják azt; lényegében a szén a legfontosabb alkotóelem. A Titán nevű fém volt az, mellyel Musket 1860-ban akarta annak hozzákeverésével az acélt megjavítani. Végül hosszú kísérletezés után sikerült az önedző acélt előállítani, melyet az acélhoz 8% Wolfram hozzáadagolásával nyert. Később hrom hozzáadásával még jobban feljavította az általa előállított önedző acélt. Jóval később 1900. évi párisi kiállításon mutatta be Taylor és White az általuk előállított új acélokat, amelyeknek roppant nagy sikerük volt. Ezen acélok 0.67 °/o szenet, 3.47 °/o chromot és 18.90% Wolframot tartalmaztak. Ezen acélok voltak tulajdonképen a mai acélok alapjai és ezeknek fejlesztésével ért ma a szerszámacélgyártás arra a nívóra, hogy ma már nemcsak bámulatosan gyors megmunkálásokat, hanem a legkeményebb és legridegebb anyagokat, mint pl. üveg, parcellán s más hasonló anyagokat is tudunk a mai acélokkal fúrni, esztergálni, egyszóval megmunkálni. A gyorsacélt tégelyekben vagy elektromos kemencékben állítják elő. Fontos, hogy az anyag salak és hólyagmentes, továbbá a szemcse elrendezése egyenletes legyen. Gyakorlatilag a vegyi összetételében 0.04 % foszfor, 0.08% szilícium és 0.05 %-nál több kén nem fordulhat elő. Mennél nagyobb a széntartalom, annál keményebb az acél; a szénacéloknál a széntartartalom 0.6— 1.6% között ingadozik. A széntartalom növelésével ellenben arányosan csökken a szívóssága és nyúlása. A kísérleteket ilyen acélok minőségének megállapítására akként végzik, hogy keresik azt a metszési sebességet egy adott forgácskeresztmetszetet föltéve, mely a szerszám élét bizonyos megállapított mértékig lekoptatja. Ezen kísérletek azt mutatták, hogy minden forgácskeresztmetszethez csak egy olyan metszési sebesség tartozik, amely az éleket 60 perc alatt megállapított módon elkoptatja. Ugyancsak a kísérletek mutatták, hogy kis sebesség és nagy forgácskeresztmetszet esetén az időegységben több forgácsmennyiséget lehet leválasztani, továbbá hosszabb metszés esetén nagyobb sebesség engedhető meg, ha a forgácskeresztmetszet ugyanaz. Ha az anyag lágyabb, több forgács termelhető, mint keményebb anyagnál, tehát csakis jól kilágyított anyagon szabad dolgozni. A kilágyítás abból áll, hogy a vasat bizonyos hőfokig felmelegítjük és lassan lehűlni engedjük. Ezzel lehetővé van téve az edzés, kovácsolás és az esetleg más módon bennmaradt feszültségek eltávolítása, az acél túl nagy keménységének csökkentése. Amilyen szükséges a lágyítás, anynyira el is lehet rontani az anyagot, ha azt túl nagy hőfokra melegítjük vagy a megfelelő hőfokon túl sokáig tartjuk. Ilyenkor az anyag durva szemcséjű lesz. Hogy mekkora legyen az izzítás hőfoka és időtartama, azt leghelyesebb az acélszállító cégtől bekérni, de az alapelv az, hogy az izzítás addig tartson, amíg a külső és belső részek mindenütt ugyanazt a hőmérsékletet vették fel. Az izzítással a túl finom szemcséjű anyag, mely például megmunkálás útján keletkezett és így feszültséget rejt magában, szintén megjavítható. A felmelegítés hőfokának meg kell felelni a kritikus hőfoknak. Az acél kritikus hőfoka az a hőfok, melyen kissé túlmelegítve és lassan vagy hirtelen lehűtve, az anyag legnagyobb keménységi fokát érhetjük el. Ha pl. valamelyik anyagot 740°-ra melegítjük, a keménység pl. 100 egység, ha 780°-ra emeljük 120, de ha 800°-ra emeljük ismét 100, tehát a kritikus hőfok 780°. Ezt a hőfokot minden acélra kísérletileg meg lehet állapítani és izzítás esetén megfelelő hőmérővel a meleget úgy lehet beállítani, hogy az a helyes izzításnak megfeleljen. Vigyázni kell arra, hogy az izzításnál az anyag környezetéből szenet ne vegyen fel, mert ezzel az anyag minősége megváltozik. Megmunkált tárgyakat a láng vagy egyéb sérülés ellen megóvjuk, öntöttvasforgács vagy hamu felhasználásával a megfelelő öntöttvasedényekbe pakoljuk. Ezen edények belsejében uralkodó hőfokról pyraméterrel vagy ugyanazon anyagból készült próbapálcával győződnek meg. Az az eljárás, amellyel a vas izzítását a színek alapján bírálják meg, nem megbízható. A vas színért és a hozzátartozó hőfokot az alanti kimutatás adja meg. Vakító fehér 1300° C felül, hegesztési fehér 1400—1500° C-ig, erős fehér izzás 1350° C, fehér izzó 1300°, világos narancs 1200°, világos izzás 150° C, sötét narancs 1100°, világos cseresznyepiros 1000°, cseresznyepiros 900°, sötét cseresznyepiros 800°, sötét vörös 700°, sötétben vörösizzó 500° C. Szénacélok edzési (kritikus) hőfoka függ a széntartalomtól és 650—750° C között változik. Helytelen izzítással az SS: Farkas Sándor mérnök vasöntöde és gépgyára, Budapest, VIII., Erdélyi utca 15 Telefonszám: 1. 33 — 6 — 98 Ipartestületi tagoknak külön engedmények! Vas- és rézágyakat, sodronyágybetéteket, összecsukós ágyakat legolcsóbban szállít a . PROHÁSZKA-GYÁR BUDAPEST,VI.,Gr.ZICHY JENŐ U. 46