Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-10 / 1. szám

1932 január 10 LAKATOSMESTEREK LAPJA 3. oldal Várbazár elzáró rácsa, amelyet kor­bácsolt vasból készített a saját fele­lősségére, mert abban az időben a díszítések mind öntött vasból ké­szültek. Ez lovag Ybl Miklós tervező­­építésznek annyira megtetszett, hogy ezután minden szakmabeli munká­ját vele készíttette. Szakmájának szeretete gyakran arra késztette, ha valamely munkára nem volt fedezet, úgy azt ingyen is elkészítette, hogy csak szépet és tanulságosat produkálhasson. Ilyen volt többek között a Ferencvárosi templom kapuja is, amelyet teljesen ingyen készített. Szakmája szeretetével és tudásá­val egy egész lakatosnemzedéket nevelt hazájának és szeretett szülő­városának. Bármely kitüntetés érte, mindig a lakatosmesteri címre volt a leg­büszkébb. Az általános szerszámacélok. A pontos, jó és gyors munkának egyik legfontosabb alapfeltétele: jó szerszám és ahhoz, hogy jó szerszá­mot állítsunk elő, igen fontos szerepet játszik a szerszámacélnak a minősége és ennek helyes feldolgozása. Nem elég azonban az acél helyes megválasztása, igen fontos az anyag­nak helyes kezelése is. Az acélok fejlődését áttekintve, láthatjuk, hogy milyen fokozatosan, mondhatnánk, las­san értük el azt a fokot, ahol ma a szerszámacélok állanak. A legrégebben használt acélok a szénacélok. Tudva­levő, hogy a szén a vas tulajdonságait nagyon befolyásolja, annak keménysé­gét és szilárdságát is. A széntartalom­tól függ az anyag edzése, illetőleg meg­­eresztése is. Természetesen a többi anyagok, mint a foszfor, szilícium, kén stb. szintén fontos szerepet játszanak az anyag, illetőleg az acél megmunká­lásában és leginkább károsan befolyá­solják azt; lényegében a szén a leg­fontosabb alkotóelem. A Titán nevű fém volt az, mellyel Musket 1860-ban akarta annak hozzá­keverésével az acélt megjavítani. Végül hosszú kísérletezés után sikerült az önedző acélt előállítani, melyet az acélhoz 8% Wolfram hozzáadagolásával nyert. Később h­rom hozzáadásával még jobban feljavította az általa elő­állított önedző acélt. Jóval később 1900. évi párisi kiállításon mutatta be Taylor és White az általuk előállított új acélokat, amelyeknek roppant nagy sikerük volt. Ezen acélok 0.67 °/o sze­net, 3.47 °/o chromot és 18.90% Wolframot tartalmaztak. Ezen acélok voltak tulajdonképen a mai acélok alapjai és ezeknek fejlesz­tésével ért ma a szerszámacélgyártás arra a nívóra, hogy ma már nemcsak bámulatosan gyors megmunkálásokat, hanem a legkeményebb és legridegebb anyagokat, mint pl. üveg, parcellán s más hasonló anyagokat is tudunk a mai acélokkal fúrni, esztergálni, egyszóval megmunkálni. A gyorsacélt tégelyekben vagy elek­tromos kemencékben állítják elő. Fon­tos, hogy az anyag salak és hólyag­mentes, továbbá a szemcse elrendezése egyenletes legyen. Gyakorlatilag a vegyi összetételében 0.04 % foszfor, 0.08% szilícium és 0.05 %-nál több kén nem fordulhat elő. Mennél nagyobb a szén­­tartalom, annál keményebb az acél; a szénacéloknál a széntartartalom 0.6— 1.6% között ingadozik. A széntarta­lom növelésével ellenben arányosan csökken a szívóssága és nyúlása. A kísérleteket ilyen acélok minősé­gének megállapítására akként végzik, hogy keresik azt a metszési sebessé­get egy adott forgácskeresztmetszetet föltéve, mely a szerszám élét bizonyos megállapított mértékig lekoptatja. Ezen kísérletek azt mutatták, hogy minden forgácskeresztmetszethez csak egy olyan metszési sebesség tartozik, amely az éleket 60 perc alatt megállapított mó­don elkoptatja. Ugyancsak a kísérletek mutatták, hogy kis sebesség és nagy forgácskeresztmetszet esetén az idő­egységben több forgácsmennyiséget le­het leválasztani, továbbá hosszabb metsz­és esetén nagyobb sebesség engedhető meg, ha a forgácskereszt­­metszet ugyanaz. Ha az anyag lágyabb, több forgács termelhető, mint kemé­nyebb anyagnál, tehát csakis jól ki­lágyított anyagon szabad dolgozni. A kilágyítás abból áll, hogy a vasat bizonyos hőfokig felmelegítjük és lassan lehűlni engedjük. Ezzel lehetővé van téve az edzés, kovácsolás és az eset­leg más módon bennmaradt feszültsé­gek eltávolítása, az acél túl nagy ke­ménységének csökkentése. Amilyen szükséges a lágyítás, any­­nyira el is lehet rontani az anyagot, ha azt túl nagy hőfokra melegítjük vagy a megfelelő hőfokon túl sokáig tartjuk. Ilyenkor az anyag durva szem­cséjű lesz. Hogy mekkora legyen az izzítás hő­foka és időtartama, azt leghelyesebb az acélszállító cégtől bekérni, de az alapelv az, hogy az izzítás addig tart­son, amíg a külső és belső részek mindenütt ugyanazt a hőmérsékletet vették fel. Az izzítással a túl finom szemcséjű anyag, mely például megmunkálás útján keletkezett és így feszültséget rejt ma­gában, szintén megjavítható. A felmelegítés hőfokának meg kell felelni a kritikus hőfoknak. Az acél kritikus hőfoka az a hőfok, melyen kissé túlmelegítve és lassan vagy hirtelen le­hűtve, az anyag legnagyobb keménységi fokát érhetjük el. Ha pl. valamelyik anyagot 740°-ra melegítjük, a kemény­ség pl. 100 egység, ha 780°-ra emel­jük 120, de ha 800°-ra emeljük ismét 100, tehát a kritikus hőfok 780°. Ezt a hőfokot minden acélra kísérletileg meg lehet állapítani és izzítás esetén meg­felelő hőmérővel a meleget úgy lehet beállítani, hogy az a helyes izzításnak megfeleljen. Vigyázni kell arra, hogy az izzításnál az anyag környezetéből szenet ne vegyen fel, mert ezzel az anyag minősége megváltozik. Megmun­kált tárgyakat a láng vagy egyéb sérü­lés ellen megóvjuk, öntöttvasforgács vagy hamu felhasználásával a megfelelő öntöttvasedényekbe pakoljuk. Ezen edé­nyek belsejében uralkodó hőfokról pyra­­méterrel vagy ugyanazon anyagból ké­szült próbapálcával győződnek meg. Az az eljárás, amellyel a vas izzí­­tását a színek alapján bírálják meg, nem megbízható. A vas színért és a hozzátartozó hőfokot az alanti kimuta­tás adja meg. Vakító fehér 1300° C felül, hegesztési fehér 1400—1500° C-ig, erős fehér izzás 1350° C, fehér izzó 1300°, világos narancs 1200°, világos izzás­­ 150° C, sötét narancs 1100°, világos cseresznyepiros 1000°, cseresznyepiros 900°, sötét cseresznye­piros 800°, sötét vörös 700°, sötétben vörösizzó 500° C. Szénacélok edzési (kritikus) hőfoka függ a széntartalomtól és 650—750° C között változik. Helytelen izzítással az SS: Farkas Sándor mérnök vasöntöde és gépgyára, Budapest, VIII., Erdélyi­ utca 15 Telefonszám: 1. 33 — 6 — 98 Ipartestületi tagoknak külön engedmények! Vas- és rézágyakat, sodronyágy­betéteket, összecsukós ágyakat legolcsóbban szállít a . PROHÁSZKA-GYÁR BUDAPEST,VI.,Gr.ZICHY JENŐ­ U. 46

Next