Lakatosmesterek Lapja, 1936 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-10 / 1. szám

1936. január 10. LAKATOSMESTEREK LAPJA után foglalkozni szakismereteinek gya­rapításával és szakkönyvek olvasásával. Elképesztően nagy azoknak a száma, amint a fenti adatokból kitűnik, akik sem írni sem olvasni nem tudnak. S ha most arra gondolunk, hogy nem csak ezektől, de még a négy és hat elemit végzett iparosoktól is nehezen várhat­juk, hogy megfelelő kalkulációs ismere­tekkel rendelkezzenek, vagy az újabb termelési eljárásokat önállósulásuk után is figyelemmel kísérjék, akkor már rá is mutattunk arra az útra, amelyen ha­ladnunk kell. Érdekes, hogy a fenti kategóriákba tartozó munkaadóknál alkalmazott 398.292 művezető, előmunkás, segéd, tanonc, napszámos és szolga közül 67 végzett főiskolát, 2389 nyolc középisko­lát, 1991 hat középiskolát, 39.430 négy középiskolát, 201.871 hat elemit, 124.665 négy elemit, ennél kevesebb vagy egyéb végzettsége van 17.923 nak, csak olvas 796, se írni, se olvasni nem tud 9160. Azaz százalékosan 0.017 százalék főiskolát végzett, 5 százalék nyolc középiskolát, 4 százalék hat kö­zépiskolát, 54.55 százalék hat elemit, 30 százalék négy elemit végezve he­lyezkedett el a fenti kategóriákba so­rozható munkaadóknál, 4,5 százalék pedig egyéb iskolát végzett, 2 száza­lékát teszik ki az össz munkavállalók­nak a csak olvasni tudók és 2,27 szá­zalékát a sem írni, sem olvasni nem tudók. Amint látjuk, az írni és olvasni nem tudók az ipari munkavállalóknál jóval kedvezőbb arányt mutatnak, mint az iparból élő önálló egyedeknél és ez re­mélni engedi, hogy a jövőben az iparos­ság iskolai képzettségénél is javulásra számíthatunk. A kézművesiparosság társadalmi meg­becsülésének kivívásához az út tehát a helyes nevelésen és a magasabb iskolai képzettségen keresztül vezet. Ha majd sikerül leküzdenünk iparosaink körében azt a rossz szokást, hogy gyermekeiket, vagy nem iskoláztatják, vagy pedig nem nevelik arra a mesterségre, ame­lyet saját maguk is űznek és ha majd a jövő iparosnemzedék kommerciálisabb nevelése folytán iparosaink nemcsak a munkaalkalom elnyerésére, hanem a ve­vőkör megtartására is nagyobb súlyt fognak helyezni, akkor majd kézműves­­iparosaink a társadalmi értékelés terén is elfoglalják azt a helyet, amely a tár­sadalom rétegeződésében való elhe­lyezkedésük folytán őket méltán meg­illeti. A magyar kézművesiparosságra vár tehát a feladat, hogy ezt a társa­dalmi értékelést kivívja oly módon, hogy gyermekeiket az ipari pályák megbe­csülésére neveli és fiait megfelelően iskoláztatva, irányítja azokra a pályákra, amelyek függetlenséget, önnállóságot és — ha szerény keretek között is — megélhetést biztosítanak számukra. Tisztességtelen verseny A szeretet, béke és megértés­ jegyé­ben hirdetjük a munka megbecsülésének szükségességét, a munkáét, amely minden emberi haladásnak alapja és megindítója. A munka megbecsülésének gondo­lata hozta létre a tisztességtelen ver­senyről szóló törvényt, amely korlátok közé szorítja a versenytársak ádáz, min­den erkölcsi és gazdasági akadályt fél­retevő harcát. Az árrombolásnak nem minden fajtáját teszi ugyan lehetetlenné, de a törvény tilalomfai emlékeztető jelül szolgálnak akkor is, amikor a törvény sújtó keze nem éri el a tévelygőt. A tisztességtelen versenyről szóló tör­vény alapgondolata, hogy senki sem gyakorolhatja tevékenységét a jó er­kölcsökbe ütköző módon. A jó erköl­csökbe való ütközés megállapítását a bíróságra bízza és ezzel azt a kört, amelyen belül a versenytevékenység mozoghat, a törvény a mindenkori er­kölcsi felfogás korlátai és ellenőrzése alá helyezi, ami a fokozatos fejlődés lehetőségének egyik alapfeltétele. Nagy­szerű nevelő ereje van e téren az Ipar­­testületi Széknek, amint ezt saját ipar­testületünkben működő széknél tapasz­talhatjuk. Nagy örömmel és megnyugvással lát­juk, hogy ipartestületi székünk veze­tése és működése elsőrangú kezekbe van letéve és ha visszatekintünk Schu­­bauer Ferenc elnöksége alatt Prohászka János és Vörös Lajos széktagok közre­működésével elért ezévi eredményeire, akkor nem mulaszthatjuk el annak meg­állapítását, hogy az ipartestületi székünk úgy a tárgyalás vezetésében, mint az eléje került ügyek objektív és igazsá­gos kivizsgálásában felveheti a versenyt bármely szakbíróság működésével. Amelett megvan az a nagy és elvitat­hatatlan előnye, hogy gyors és költség­­mentes, amint ezt a legutóbb tartott tárgyalásokon is láthattuk, amikor bi­zony megtörtént az is, hogy kiderítvén a panaszlott ártatlansága, annak a leg­teljesebb rehabilitációt adta meg, mert a konkrét esetben megállapította, hogy nemcsak, hogy nem áll meg a felhozott árrombolási­ vád, hanem az irányárak becsületes megtartásáról győ­ződhetett meg. Ebből az alkalomból ismételten fel­vetjük azt a gondolatot, hogy szüksé­ges, célszerű és hasznos volna, ha az ipartestület tagjai egymás közti diffe­renciáik kiküszöbölésére az Ipartestü­leti Szék döntését vennék igénybe, de nemcsak az árrombolás megakadályo­zására, hanem egyéb ügyeik békés el­intézésére is. Ez mindenkképen elő­mozdítaná a békés fejlődés lehetőségét, megerősítené a tisztességes boldogulás lehetőségébe vetett hitet, bizalmat és akaratot. Dr. Schubert Ignác : Megrendelésgyűjtés Az 1900: XXV. t.-c. 1. §-a megen­gedi ugyan, hogy az iparos vagy keres­kedő vagy ezek megbízottja lakóhelyén kívül székhellyel bíró iparosokat vagy kereskedőket megrendelések gyűjtése végett mintával vagy minta nélkül fel­keressen, azonban a megrendelésgyűjtés fogalma kizárja azt, hogy ilyen alka­lommal az áru azonnal át is adassék, amiből következik, hogy az ilyen módon való megrendelésgyűjtés az idézett t.-c. értelmében tilos. A feleket és pedig úgy a fogyasztókat, mint a továbbel­­árusítókat oly természetű üzletkötés vé­gett felkeresni, hogy az árukat, amelye­ket magával visz a kereskedő, rögtön át is adja, — amint azt a miniszter már a 17.233/ 1902. K. M. sz. elvi határoza­tával kimondotta­n csak házalási enge­dély alapján szabad. A megrendelés­­gyűjtésnek akként való eszközlése

Next