Lakatosmesterek Lapja, 1936 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-10 / 1. szám
1936 január 10. LAKATOSMESTEREK LAPJA Zsibárus ipar gyakorlása. A zsibárus ipar kereskedés. Ehhez képest, ha a zsibárus által megvásárolt használt tárgyak és hulladékok feldolgozása, javítása, illetőleg a vevők igényeihez mért átalakítása képesítéshez kötött ipari munka, ilyen munkát a zsibárus az 1922: XII. t.-c. 47. §-a és a 78 000/1923. K. M. sz. rendelet 115. §-a értelmében maga nem végezhet el, hanem azt szakmabeli iparossal kell végeztetnie. A Kamara új elnöksége. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara december 16-án Felkay Ferenc tanácsnok elnöklete alatt megtartott alakuló ülésén elnökké Éber Antalt, alelnökökké pedig Nagy Antalt és Székács Antalt választották meg. Az Ipartestületi Szék határozatai. Az Ipartestületi Szék december 23-án megtartott ülésén a késes szakosztály panasza folytán tárgyalta egyik tagjának árrombolási magatartását. A Szék a panaszlott késesiparos vallomásából és a bemutatott bizonyítékokból az árrombolást tényleg megállapította, ezért rosszulását fejezte ki és nyomatékosan figyelmeztette őt az árrombolás abbanhagyására. A Szék a panaszlott töredelmes beismerésére és ünnepélyes ígéretére való tekintettel, hogy a jövőben hasonló tevékenységtől tartózkodni fog, a további fenyítő eszközöktől eltekintett. A Szék ugyanez ülésen egy másik késesiparost, aki kétszeri megidéztetés dacára sem jelent meg a tárgyaláson és ki sem mentette magát, fegyelmi büntetésképen 200 pénzbírságra ítélte s nyomban elrendelte annak közadók módjára való behajtását. Országos Iparos Évkönyv. A napokban hagyta el a sajtót az 1936. évi Országos Iparos Évkönyv, amelynek bevezető cikkét Bornemisza Géza iparügyi miniszter írta a korszerű iparosszakképzés, a racionális termelés és értékesítés kérdéseiről. Vitéz Petneházy Antal iparügyi államtitkár „Egészséges szervezkedés, olcsóbb termelés és könynyebb értékesítés“ címen irt érdekes tanulmányt. Dr. báró Kruchina Károly min. tan., az iparügyi minisztérium kisipari szakosztályának vezetője a kézművesipar problémáit ismerteti Dr. Dobsa László az Ipartestületek Országos Központjának igazgatója s az Évkönyv szerkesztője, a kézművesmesterségek őstörténetéről és a magyar iparoscéhek múltjáról, dr. Kovalóczy Rezső, az IPOK titkára az iparosadósságok rendezéséről ir. Hasznos tudnivalókat közöl az Évkönyv az iparosokat érintő adókról, illetékekről, a kisiparosok hitelellátásáról, a kisipari könyvelésről és kalkulációról stb. Teljes iparügyi címtár (iparügyi minisztérium, Ipak, kamarák, összes ipartestületek, iparos lapok) egészíti ki a hasznos 320 oldalas kiadványt, amely minden iparosnak, iparos szervezetnek és intézménynek nélkülözhetetlen kézikönyve és amelynek kedvezményes elővételi ára iparosok részére 10, 20 fillér. Megrendelhető az Évkönyv szerkesztőségénél (Budapest, VII., Erzsébet körút 9-11, vagy a Monopol Könyvkiadóvállalatnál, Budapest, IV., Váci utca 80. Telefon : 89-282.) Szerencsejáték a versenytárgyalás. Müller Antal országgyűlési képviselő beadványt intézett a polgármesterhez, amelyben a fővárosi közmunkák kiadásának eddigi rendszerét gyökeresen kérte megváltoztatni Beadványában rámutat arra, hogy a közmunkának legalább megélhetést kellene juttatnia az iparosságnak s ehelyett legtöbbször ráfizet. Az iparosok sem maguknak, sem a köznek nem használnak azokkal a munkákkal, amelyeken elvéreznek. Azt javasolja, hogy 2000.-ig kiadandó munkáknál ne a legolcsóbb ajánlattevőnek juttassák a megbízást, hanem azt a számtani középarányost legjobban megközelítő pályázó kapja meg. Természetesen a kiírásnak is már úgy kell történnie, hogy az előirányzati kalkulációnál a szerény polgári hasznot is figyelembe vegyék. Az árrombolók arra spekulálnak, hogy a pótmunkákon behozzák nemcsak a veszteségeket, hanem a hasznot is. Ezt az állapotot ki kell irtani, mert így a versenytárgyalások legnagyobb része ma szerencsejáték és csak a spekulánsok, a beavatottak részére nyújt reményt, úgyhogy komoly cégek részére lehetetlenné válik a versenytárgyalásokon való részvétel. Álszövetkezetek A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a közszállításokkal kapcsolatos kamarai szolgálat ellátása közben különösen az utóbbi időben észrevette, hogy olyan újonnan alakult szövetkezetek jelentkeznek a pályázatokon, amelyek címükben részben a kisiparos, részben a hadirokkant, részben a frontharcos és hasonló olyan megjelöléseket használnak, amely megjelölt kategóriák számára a közszállítási szabályzat bizonyos előnyöket, valamint kedvezményeket biztosít. A kamara a vizsgálódások során ismételten megállapította, hogy ilyen szövetkezeti alakulatok között olyanok vannak, amelyek tulajdonképpen vállalkozói szövetkezetek, vagyis az egész alakulás mögött egy vagy két tőkével rendelkező olyan egyén húzódik meg, akinek birtokában van a szövetkezeti üzletrészek nagyobb része, a tagok között azután vannak kisiparosok, de rendszerint olyan cégek is, amelyeknek üzemei a kézművesipari jelleget meghaladva, a kisipari kedvezményekre számot nem tarthatnának éppen úgy, mint a szövetkezeti üzletrészek nagyobb részének tulajdonosai. Sőt az is előfordul, hogy a szövetkezet maga puszta keret, amelybe csak akkor igyekeznek az alapítók iparostagokat akvirálni, amikor kilátás van valamilyen közszállításon való részvételre, vagy már sikerült a szövetkezet révén valamilyen megbízást el is nyerni. Nyilvánvaló, hogy ezek a szövetkezetek nem képesített iparosoknak oly szakipari alakulásai, amelyeknek létesítését a közszállítási szabályzat a számukra biztosított kedvezmények révén elősegíteni kívánta, hanem olyan vállalkozások, amelyek kisipari és hasonló cégérek alatt egyes, kisipari előnyökre jogosulatlan egyének üzleti érdekeit hivatottak szolgálni. A Kamara most az összes érdekeltségek bevonásával további adatokat gyűjt, hogy az ilyen álszövetkezetek működésének megrendszabályozása érdekében a kormánynak megfelelő javaslatot tudjon előterjeszteni. 5