Lakatosmesterek Lapja, 1936 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-10 / 1. szám

1936 január 10. LAKATOSMESTEREK LAPJA Zsibárus ipar gyakorlása. A zsibárus ipar kereskedés. Ehhez képest, ha a zsibárus által megvásárolt hasz­nált tárgyak és hulladékok feldolgo­zása, javítása, illetőleg a vevők igé­nyeihez mért átalakítása képesítéshez kötött ipari munka, ilyen munkát a zsibárus az 1922: XII. t.-c. 47. §-a és a 78 000/1923. K. M. sz. rendelet 115. §-a értelmében maga nem végezhet el, hanem azt szakmabeli iparossal kell végeztetnie. A Kamara új elnöksége. A Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkamara december 16-án Felkay Ferenc tanács­nok elnöklete alatt megtartott alakuló ülésén elnökké Éber Antalt, alelnökökké pedig Nagy Antalt és Székács Antalt választották meg. Az Ipartestületi Szék határo­zatai. Az Ipartestületi Szék december 23-án megtartott ülésén a késes szak­osztály panasza folytán tárgyalta egyik tagjának árrombolási magatartását. A Szék a panaszlott késesiparos vallomá­sából és a bemutatott bizonyítékokból az árrombolást tényleg megállapította, ezért rosszulását fejezte ki és nyoma­tékosan figyelmeztette őt az árrombo­lás abbanhagyására. A Szék a panasz­­lott töredelmes beismerésére és ünne­pélyes ígéretére való tekintettel, hogy a jövőben hasonló tevékenységtől tar­tózkodni fog, a további fenyítő eszkö­zöktől eltekintett. A Szék ugyanez ülésen egy másik késesiparost, aki kétszeri megidéztetés dacára sem jelent meg a tárgyaláson és ki sem mentette magát, fegyelmi büntetésképen 20­0 pénzbírságra ítélte s nyomban elrendelte annak közadók módjára való behajtását. Országos Iparos Évkönyv. A napokban hagyta el a sajtót az 1936. évi Országos Iparos Évkönyv, amely­nek bevezető cikkét Bornemisza Géza iparügyi miniszter írta a korszerű ipa­rosszakképzés, a racionális termelés és értékesítés kérdéseiről. Vitéz Petneházy Antal iparügyi államtitkár „Egészséges szervezkedés, olcsóbb termelés és köny­­nyebb értékesítés“ címen irt érdekes tanulmányt. Dr. báró Kruchina Károly min. tan., az iparügyi minisztérium kis­ipari szakosztályának vezetője a kéz­­művesipar problémáit ismerteti Dr. Dobsa László az Ipartestületek Orszá­gos Központjának igazgatója s az Év­könyv szerkesztője, a kézművesmester­ségek őstörténetéről és a magyar ipa­roscéhek múltjáról, dr. Kovalóczy Re­zső, az IPOK titkára az iparosadóssá­gok rendezéséről ir. Hasznos tudniva­lókat közöl az Évkönyv az iparosokat érintő adókról, illetékekről, a kisiparo­sok hitelellátásáról, a kisipari könyve­lésről és kalkulációról stb. Teljes ipar­ügyi címtár (iparügyi minisztérium, Ipak, kamarák, összes ipartestületek, iparos lapok) egészíti ki a hasznos 320 oldalas kiadványt, amely minden iparosnak, iparos szervezetnek és in­tézménynek nélkülözhetetlen kézikönyve és amelynek kedvezményes elővételi ára iparosok részére 1­0, 20 fillér. Megrendelhető az Évkönyv szerkesztő­ségénél (Budapest, VII., Erzsébet­ körút 9-11, vagy a Monopol Könyvkiadóvál­lalatnál, Budapest, IV., Váci­ utca 80. Telefon : 89-2­82.) Szerencsejáték a versenytár­gyalás. Müller Antal országgyűlési képviselő beadványt intézett a polgár­­mesterhez, amelyben a fővárosi köz­munkák kiadásának eddigi rendszerét gyökeresen kérte megváltoztatni Bead­ványában rámutat arra, hogy a köz­munkának legalább megélhetést kellene juttatnia az iparosságnak s ehelyett legtöbbször ráfizet. Az iparosok sem maguknak, sem a köznek nem hasz­nálnak azokkal a munkákkal, amelye­­ken elvéreznek. Azt javasolja, hogy 2000­­.-ig kiadandó munkáknál ne a legolcsóbb ajánlattevőnek juttassák a megbízást, hanem azt a számtani közép­­arányost legjobban megközelítő pályá­zó kapja meg. Természetesen a kiírás­nak is már úgy kell történnie, hogy az előirányzati kalkulációnál a szerény pol­gári hasznot is figyelembe vegyék. Az árrombolók arra spekulálnak, hogy a pótmunkákon behozzák nemcsak a veszteségeket, hanem a hasznot is. Ezt az állapotot ki kell irtani, mert így a versenytárgyalások legnagyobb része ma szerencsejáték és csak a spekulán­sok, a beavatottak részére nyújt re­ményt, úgyhogy komoly cégek részére lehetetlenné válik a versenytárgyaláso­kon való részvétel. Álszövetkezetek A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara a közszállításokkal kapcsolatos kamarai szolgálat ellátása közben kü­lönösen az utóbbi időben észrevette, hogy olyan újonnan alakult szövetke­zetek jelentkeznek a pályázatokon, ame­lyek címükben részben a kisiparos, részben a hadirokkant, részben a front­harcos és hasonló olyan megjelölése­ket használnak, amely megjelölt kate­góriák számára a közszállítási szabály­zat bizonyos előnyöket, valamint ked­vezményeket biztosít. A kamara a vizsgá­lódások során ismételten megállapította, hogy ilyen szövetkezeti alakulatok kö­zött olyanok vannak, amelyek tulaj­donképpen vállalkozói szövetkezetek, vagyis az egész alakulás mögött egy vagy két tőkével rendelkező olyan egyén húzódik meg, akinek birtokában van a szövetkezeti üzletrészek nagyobb része, a tagok között azután vannak kisipa­rosok, de rendszerint olyan cégek is, amelyeknek üzemei a kézművesipari jelleget meghaladva, a kisipari kedvez­ményekre számot nem tarthatnának ép­pen úgy, mint a szövetkezeti üzletré­szek nagyobb részének tulajdonosai. Sőt az is előfordul, hogy a szövetkezet maga puszta keret, amelybe csak akkor igyekeznek az alapítók iparostagokat akvirálni, amikor kilátás van valami­lyen közszállításon való részvételre, vagy már sikerült a szövetkezet révén valamilyen megbízást el is nyerni. Nyilvánvaló, hogy ezek a szövetke­zetek nem képesített iparosoknak oly szakipari alakulásai, amelyeknek léte­sítését a közszállítási szabályzat a szá­mukra biztosított kedvezmények révén elősegíteni kívánta, hanem olyan vál­lalkozások, amelyek kisipari és hasonló cégérek alatt egyes, kisipari előnyökre jogosulatlan egyének üzleti érdekeit hivatottak szolgálni. A Kamara most az összes érdekelt­ségek bevonásával további adatokat gyűjt, hogy az ilyen álszövetkezetek működésének megrendszabályozása ér­dekében a kormánynak megfelelő javas­latot tudjon előterjeszteni. 5

Next