Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1909 (2. évfolyam, 5-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
Rendet kérünk! Az a fejetlenség, ami a munkásbiztosító pénztárnál tapasztalható, máris gyönyörű gyümölcsöket terem. Nincs nap, amelyen panaszos levelet ne hozna hozzánk a posta, amelyben szinte elkeseredve írják meg olvasóink azt a temérdek sérelmet, amit a szociáldemokraták által kisajátított biztosító pénztártól kell elszenvedniük. Nincs mester, aki tudhatná, vájjon a pénztár mily összeget vet ki reá, amelyet záros határidőn belül meg kell fizetnie anélkül, hogy a mester tudná, vájjon miért is kell neki fizetni és hogy helyes-e a kirovás ? A pénztárak — mintha csak hasból csinálnák kivetik a nekik jól eső summát s a munkaadónak nincs és nem lehet más teendője, mint fizetni. Arról, hogy van-e, lehet-e apellálni a legtöbb esetben méltánytalanul kirovott díj ellen, senkinek tudomása nincs. Szinte kiváncsi az ember megtudni, várjon az állami munkásbiztosító hivatal — amiről a törvény rendelkezik — létezik-e hát valóságban s ha igen, működik-e, avagy hogy hol és merre van s ha egyáltalán megvan, miért nem ellenőrzi a pénztárak érthetetlen és sérelmes működését? Miért nem tesz igazságot ott, ahol igazságtalanság történt, ahol a munkaadót fejős tehénnek nézik a pénztárak, mikor indokolatlanul és jogtalanul szinte három-tízszeres díjakat vetnek ki. A pénztáraknál fölvilágosítást kapni nem lehet. Azok, akik erre hivatva volnának, maguk is oly tájékozatlanságot árulnak el, hogy az már nemcsak megdöbbentő, hanem valóban skandalózus állapot. Rendről, szabályos eljárásról itt szó sincs. Mintha mindenki a saját szakállára értelmezné a munkásbiztosítás és betegsegélyezés dolgát, ahány alkalmazott ott van, annyiféleképp beszél, dolgozik és cselekszik, csupán abban az egy dologban van egyértelműség, hogy mindenki egyaránt tájékozatlan, hogy mindenki egyformán azon van, hogy a munkaadóról minél több bőrt lehúzzon. Már engedelmet kérünk, de ez az állapot tarthatatlan. Ha törvény van arra, hogy a munkások betegség és baleset ellen biztosítva legyenek, ennek a törvénynek kell olyan oldalának is lenni, amely a munkaadókat ne szolgáltassa ki teljesen egy értelmetlen, dolgát nem ismerő alkalmazott sereg garázdálkodásának. Elvégre a munkaadók csoportja nem médium, amelyen minden tudatlan és járatlan egyén kísérleteket végezhessen. Olyan esetben, mint a betegség- és balesetbiztosítás, ahol ezrek és ezrek érdekéről van szó, ahol ezeknek az ezernyi munkaadóknak még több ezernyi koronája bánja meg a felületes vagy pláne részakaratú kivetéseket, könnyen venni nem lehet a dolgok folyását, és nem lehet teljesen kiszolgáltatni a munkaadókat egy teljesen tudatlan hivatalnok csoportnak, de föltétlenül szükséges, hogy egy fölötte álló hatóság rendszeres ellenőrzést és esetleg jogorvoslást gyakoroljon minden sérelmes esetben. Kihez forduljon azonban ma a munkaadó? Lehetetlen megtudni, mert Pontiustól Pilátushoz küldözik, egyiknél sem kap orvoslást s a sok huzavona, időveszteség után, mégis csak az a vége a dolognak, hogy orvoslást nem kap, ellenben fizetni mégis kell. Soha törvénynyel még annyi baj nem volt, mint ezzel. És soha törvénycudarabbal összefércelve nem, volt, mint ez, amelyet a szocialisták teljesen maguknak sajátítottak ki s amelyre foltot vetnek ott, ahol nekik jól esik. Legközelebb részletesen foglalkozunk azokkal a sérelmekkel, amelyeket a munkaadók máris szenvedtek, addig is azonban kérjük az állami fönhatóságot képező hivatalt, hogy nézzen egy kicsit bele abba a kártyába, amit a pénztárak a munkaadók, sőt részben a munkások ellen is kijátszanak, mert az már mégis csak abszurdum, hogy egy jótékony célzattal, az iparosok költségén fentartott intézmény ne szolgálja hivatását. m -1 - II. évfolyam. Budapest, 1909. január 31. 5. szám. A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ÉS AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE — Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő : Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: BARTOLFY JÁNOS Egész évre 12 K. Negyedévre 3 K. Budapest, VI. Teréz körút 18. sz. a budapesti asztalosipartestület elnöke. Félévre 6 K. Egyes szám 30 fill.