Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1909 (2. évfolyam, 5-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

1909. január 31. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA. - nak védelmére adatott ki, akkor ezen tiltakozással helyeselte volna mindazt a temérdek gazságot, amelyet a munkás szervezetek fanatizált tagjaikkal elkövettet­tek. Helyeselte volna, hogy a munkaadók ellen folyó harcot tovább folytassák, az ipart tönkre tegyék vég­képp, a város fejlődését tovább is meggátolják s hogy az utakon és utcákon csatákat rendezzenek, rombolja­nak, éljenek. Már­pedig ily ostobaságot föltételezni a főváros tanácsától csak még sem lehet. Kissé túlsá­gos rosszhiszeműség kellett ehhez. Avagy — ami szin­tén elhihető — csupán heccelődés, gunyiizés akart ez tenni a szakszervezeti tanács részéről, de semmi esetre sem komoly dolog. Mert ugyan nézzük csak, mit is állít az a szak­­szervezeti tanács? Azt, hogy a szakszervezetek fel­függesztésével a munkátalanok nem tudnak napközben melegedni. Nos, hát ez valótlanság. Olyan, amilyenhez már hozzászoktatott bennünket a szakszervezet is, külön-külön is és a párt, mint a szervezetek legfőbb képviselője is. A főváros a Baross­ tér 15. száma alatt igazán szinte fényesnek mondható helyiséget bérelt a munká­talanok napközi otthonául. És annak fűtése, világítása már eddig is közel másfélezer koronájába került a fő­városnak . A munkátalanok azonban nem igen fázhat­nak, amit a szervezeti tanács oly nagy hangon hirdet, mert a főváros által bérelt s részükre berendezett helyi­séget a „sok ezer fázó munkás“ közül mindössze három látogatta. A többi — e szerint — nem fázott és nem fázik. Mert ha fáznának, akkor bizonyára föl is keres­nék a napközi otthont, amely egyedül az ő részükre van berendezve. Az ember így ítélné meg a helyzetet, ha nem ismerné a dolgok hátterét. A munkásokat ugyanis a szakszervezeti tanács tartja vissza a napközi otthon látogatásától. Mert e helyen nem oly szabad a vásár, mint volt a szakszervezetek helyiségeiben, ahol az orv­támadások és egyéb gazságok egész légióit tervezték, osztották ki a szerepeket. Ha tehát a főváros jótétemé­nyét ily hátterű okból nem vették igénybe, a főváros csukássa be helyiségeit s hagyja azokat a fanatikuso­kat, akiknek erre kedvük van, vagy akik elég gyávák, hogy a vezérek fenyegetéseitől tartva, melegedni sem mernek. A szakszervezetek pénzsegélyt is merészeltek kérni fővárostól. Nos, ez már valóságos Csimborasszója a szerénytelenségnek. Hiszen a párt saját hivatalos ki­mutatása szerint is 1906 végén egy és egynegyed millió készpénzük volt; ehhez 1907-ben befolyt két­millió korona, tehát volt összesen 3 ,5 millió korona készpénzük, amelyből kiadásuk csupán hatszázezer korona volt, segítségre és agitáczióra. 1908-ban is be­folyt a pártkaszszába annyi, hogy a kiadások levoná­sával a pártnak legalább is közel kétmillió korona tiszta készpénze van. Segítse ebből munkátalan tagjait és ne kívánja, hogy a polgári társadalom — ha a fő­város útján is — akár egy garassal is előmozdítsa azt, hogy ablakait vagy fejét beverjék az ő pénzén vett fütykössel.­­A szervezetek agitációra mindig''többet költöttek, mint tagjaik segítésére. Természetes az, mert hiszen a vezéreknek első osztályú vasutikocsi és prima ellátás kell, dükk szivarral, dianaklisszal, száz koronás napi­­díjjal — a­mi mind az agitácziós költség terhére íródik — a munkátalan tag azonban szivarcsutkával és egy korona napi segéllyel, a marhakocsiban utazhat a vezérek jóvoltából. Épp ezért végtelen impertinencia kellett hozzá hogy a fővároshoz mertek fordulni kérelmükkel. Tanulmányút. - irta: HAJTS JAKAB. - VI. A prágai asztalosok körében áll fenn még a Werkgenossenschaft der Tischler Prág. A gépeket a Landesbeförderungscunft utján 10 évi törlesztésre kapták, de előre látható, hogy a jelen­legi állapotok következtében ez a szövetkezet nem állhat fenn. A tagok nem fizetek pontosan a gépek használa­táért rájuk kivetett összegeket; egy részüknél be sem hajtható, úgy, hogy 1906. évben 2127 kor. veszteség volt. 1907. évben pedig 1756 korona veszteség és az idén is kilátás van veszteségre. Az 1907. évben az egész üzem után megkeresett összeg volt 10.152 kor. Hogy ezen szövetkezet nem életképes, az csakis a tagok indolentiáján és a vezető­ség gyöngeségén múlik. Még egy ilyen szomorú véget ért gépműhely szö­vetkezetről kell megemlékeznem, nevezetesen a Német­­országi Dünkesahlban fennállott Die Werkgenossen­schaf für Holzbearbeutung-ról, amely alakult 1903 január­jában. Működését megkezdte 1904 januárban. Fizetésképtelenségének bejelentése történt 1906 julius hóban. Azért alakult, hogy a fával foglalkozók u. m. asztalos, esztergályos stb., akik eddig az ipart a leg­primitívebb formában gyakorolták és nagyon hátra maradtak— egy modern és versenyképes közös műhely­­telepet nyerjenek s ily módon az épület és belső be­­ OLVASÓINKHOZ ! Végtelen sajnálattal kell jelentenünk, hogy olva­sóink közül sokan vannak, akik előfizetésükkel hát­ralékban vannak. Az illetőknek már küldtünk utalványt is, utóbb postai megbízást is. Ez mind külön költséggel és külön fáradtsággal jár. És az eredmény az, hogy sem utalványon, sem megbízás útján be nem küldik utólag sem az előfizetést. A huszadik század egyet­len iparosáról sem tételezhető fel az, hogy ne érezné szükségét saját szakmája szaklapjának. Így tehát azt kell hinnünk, csakis a nálunk észlelhető közömbös­ség oka annak, hogy a hátralékban levők előfizeté­sük beküldésével késnek, holott mi pontosan eleget teszünk kötelességünknek s rendesen küldjük a la­pot, amelynek vívmányaiban minden kortárs egyfor­mán osztozik. Kérjük ismételten a lejárt előfizetések mielőbbi beküldését. Hazafias üdvözlettel a Szerkesztőség.

Next