Magyar Divatipar, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-31 / 1. szám

MAGYAR DIVATIPAR A párisi és bécsi modellházak által feldolgozásra kerülő anyagok raktárunkba beérkeztek. GALAMBOS — selyem és szövetboltja — Budapest, IV., Ferenciek-tere 4. sz. Irányi-utca sarok. ДВЯИ | Со. Páris-London, vezérkéntszletE | Legrégibb volt a „Mode und Galanteriezeitung“, mely lap 1758- ban Erfurtban jelent meg. Leghosszabb ideig 1786-tól 1823-ig állott fenn a Weimarban Bertuch által szerkesztett „Journal der Luxus und der Moden“. Jelenleg majdnem minden nyelven és minden nagyobb városban jelennek meg folyóiratok, melyek a ruhadivaton kívül, még szépirodalmi résszel is bírnak. De nézzük meg kissé közelebbről a Divat kapcsán felmerülő állásfoglalások értelmében a divatot, mint olyant. Van-e benne művészi elem? Van-e lélektani gyökere? A divat lényege összefügg azzal a kérdéses határvonallal, amely a kultúrát és a civilizációt egymástól megkülönbözteti. Fejlettebb társadalmakban ez a két fogalom szinte fedi már egymást. A kultúrának gyökere van és mélyen visszanyúl, ahonnan egy társadalmi fejlődés elindult. A fajban a történelem folyamán számtalan hatástól kifejlesztett vonások öszszesége a kultúra. Kultúra egy nép gondolkodásmódja, kultúra az a múlt, amely egy nép mai gondolkozásának és kifejezései formájának jövő mikéntjét befolyásolja. A civilizáció — bár hatalmas értékek vannak benne — lényegesen könnyebb valami, mert megvásárolható s könnyen megszerezhető. A civilizációt a modern életformák komplexuma, melyekből a maradandók, majd egy későbbi korban, együttvéve gazdagíthatják a ma kultúráját. Civilizáció mindaz, amit a technika hozzáférhetővé tett a mai ember számára. Lényegében tehát egy külső máz, mely könnyen beborít bármit és bárkit. A ruházkodásban, a ruházkodás történetében is fenti szemszögből adódik a leglényegesebb különbség. Az ókori népeknek nem volt divatjuk ,sem öltözködtek, legfeljebb ruházkodtak, olyan mértékben, hogy azt az éghajlat és szeméremérzetük megkívánta. Ruházkodásuk teljes egészében az életük szerves része volt. Ez nem zárja ki, hogy ne legyenek ebben esztétikai törekvések. Oscar Wilde szerint „Az élet a legnagyszerűbb művészet“ és a szép iránti érzék, a szépítés vágya, már a primitív lélekben is kitermelte a díszítést. Ez azonban egy bizonyos fokot elérve állandósult és nem fejlődött tovább. Ez a külső megjelenés, vagy ruha, vagy fejlettebb fokú népviselet egy nép kultúrájához tartozik. Egy-egy kultúra, mely egy-egy szélesebb körben azonos világfelfogást jelent, mindig kitermelt egy-egy bizonyos reprezentatív ruhát. Bárhol is látjuk ezeket, képen szobron, vagy valóságban eszünkbe jutattják a kort, vagy vidéket, melyet reprezentálnak. A ruha tehát, ezek szerint, eredetileg a természeti erők és a környezet által keletkezett és az ember szép iránti vágya díszítette fel. A szép iránti vágy, mely állandó örök emberi vonás, emlékül hagyott egy-egy fejlettebb kultúrában, pl. az egyiptomi, a görög kultúrában, olyan reprezentatív ruhákat, melyek visszatükrözik ama kor művészetét is. Nincsen biztos tudomásunk arról, hogy a divatáramlatok milyen mértékben hatottak az akkori öltözködésre, így tehát a régebbi korok ruhái és népviseletei, megnyilatkozások, állandóknak vehetők. Ez különben megnyilvánul abban a terminustechnikusban, amely ezeket gyűjtő néven Kostümöknek nevezi. A divat az újabb kor szülöttje, a divat a civilizáció hajnalán született, amikor a technika felkészültsége, gyors kielégítési lehetőségei támogatták az ember új iránti vágyát. A szép iránti vágy kitermelte az öndíszítést is: a ruhát. A megúnás, az új iránti vágy, az teremtette meg a divatot. Az új iránti vágy intenzitásának erősebb lökést adott az új kor háborús és felfedező útjai. Egy-egy nép öltözködése, az onnan visszatértek elbeszélései nyomán, vagy az onnan hozott ismeretlen, de tetszetős ruhák kapcsán, megmozgatták az emberekben az új iránti vágyat, melyet Schnitzler: „Das wundervolle Hauch der Fremde“ néven oly találóan jellemez. Ez azonban még csak csírája annak a divatmozgalomnak, amelyet ma ismerünk, mert az az igazi divat, mely internacionális levegőben, még a nemzeti hatásokat is legmesszebb körzetben terjeszti. Itt még csak egy-egy nép egymásról való hatásáról van és lehet szó, mely az új iránti vágyat — a divat főösztönzőjét — felébreszti és fokozza. Már az ókorban is ismerünk ilyen hatást, hogy csak a görög öltözködés hatását említsem a rómaiakra. Megkapó és valóban érdekes visszaemlékezést közöl a francia öltözködés és divat nagy angliai hatásáról Bibescu hercegnő „Noblesse de Robe“ című könyvében. A hercegnő egy londoni múzeumban kis miniatűr babákat látott, melyek különböző ruhákban voltak öltöztettve, a vitrin felirata „Francia divatbabák“. A múzeum katalógusa megemlíti, hogy ezen babák 1675-ből származnak, abból az időből, mikor is Orániai Vilmos és XIV-ik Lajos hadban állottak egymással. Közli a katalógus, hogy dacára a háborúnak, minden harmadik hónapban olyan hajó hagyta el Franciaországot, mely ilyen divatbabákat hozott magával. S ami a legérdekesebb az angol flotta szigorú parancsot kapott, hogy ne tüzeljen erre a hajóra, mely az angol hölgyek részére a francia divat legújabb megnyilatkozásait vitte. A divat nagy hatalom, ha rövid időre is, de ágyúdörgéseket szüntetett be. Ebben a korban francia vonatkozásban már divatról lehet beszélni. Az erős központi hatalom, a ragyogó udvari élet, felkeltette a divat másik nagy megmozgatóját, az utánzás vágyát! Tehát, ha összegezünk, azt láthatjuk, hogy a szép iránti vágy, az új iránti vágy és az utánzás ösztöne ez a három mély lélektani rugó a divatban, illetőleg a divatos öltözködésben. Talán már ez is gondolkodásra készteti azokat, akik az öltözködésben nem látnak mélyebb szempontokat és okokat. XIV. Lajos idejében már a technikai civilizációnak is mélyebb gyö- Ruhahímzés KIRÁLY-U. 13 (C udvar) FíszöNosiiííib figyelműbe 1 Telefon: 81-3-20 A fűzökészitéshez szükséges mindenféle anyagok: gnmml- ОчЬпчп £■ DpA notfiól szövetek is kellékek nagy választékban és legolcsóbb.n DullttUja( Dililujillal beszerezhetők: Budapest, IV., Sütöntea 2 is.