Magyar Divatipar, 1938 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1938-01-01 / 1. szám

MAGYAR DIVATIPAR Binét és Barna szövet és selyemkülönlegességek áruháza ÍSnwíSUiSSilí ВШРИТ, V., DBiK HUIG-U. 18. - Telefon: 1-817-00. A laló csoportokat vagy egész személyzetét naponkint legfel­jebb tíz órán át foglalkoztathatja, ha sürgős megrendelések teljesítése érdekében a napi munkaidő meghoszabbítása múl­hatatlanul szükséges. Ezen a napon azonban ugyanazt a mun­kavállalót egy naptári évben legfeljebb tizenöt napon át szabad napi nyolc órán túl foglalkoztatni. A munkaadó köteles a munkaidőnek a második bekez­désen alapuló meghosszabbítását az e célra nyitott ellenőrző­könyvbe (ellenőrzőlapokra) a meghosszabbítás tartamának, okának és — ha nem az egész személyzetet foglalkoztatta túl­munkával — a foglalkoztató munkavállaló nevének feltünteté­sével naponta bejegyezni. A munkaidőnek a jelen §-on alapuló meghosszabbítását a munkaadó a munkaidő meghosszabbításának kezdő időpont­jától számított huszonnégy óra alatt köteles az elsőfokú ipar­hatóságnak bejelenteni. A bejelentésben a munkaidő m­eghosz­­szabbítását indokolni kell. A bejelentés ajánlott levélben pos­tára adását a bejelentés megtételének kell tekinteni. 5. §. Az elsőfokú iparhatóság a munkaadó megokolt kérel­mére — szükség esetében az érdekeltség meghallgatása után — megengedheti, hogy személyzetét egy naptári évben legfeljebb negyvenöt napon, naponkint legfeljebb tíz órán át foglalkoz­tathassa, ha az illető üzemben beállott rendkívüli munkator­lódás megszüntetésére szükséges, feltéve, hogy olyan mun­káról van szó, amelyet a 2. §. szerint megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. Az iparügyi miniszter a munkaadó kérelmére, az érde­keltség meghallgatása után, az első bekezdésben említett túl­munka végzésére legfeljebb további hatvan napot engedélyez­het. Ezt a kérelmet az elsőfokú iparhatóság útján kell a mi­niszter elé terjeszteni. Az első és második bekezdés alapján előterjesztett kérel­met a munkaadó, amennyiben gyárszerű iparűzésről (78.000/1923. K. M. szám­i rendelet 1. §. második bekezdése) van szó, közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaránál, egyéb­ként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és ipar­kamara, illetőleg az ipar­testület köteles a kérelmet véleményé­vel együtt negyvennyolc óra alatt az illetékes elsőfokú ipar­hatósághoz továbbítani. A jelen §-ra alapított kérelmet több munkaadó együtte­sen is előterjesztheti. Az elsőfokú iparhatóság a második bekezdés esetében a kérelmet az általa engedélyezett m­nkaidőm­eghosszab­bításra vonatkozó adatokkal az iparügyi miniszterhez felterjeszti. Az elsőfokú iparhatóság a munkaidő meghosszabbítására irányuló kérelem tárgyában soron kívü­l köteles intézkedni. Az első és második bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltséggel, az elsőfokú iparhatósággal és a m­. kir. rendőrség működése területén az üzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitánysággal (rendőri kirendeltséggel), Buda­pesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságával is kö­zölni kell. Az elsőfokú iparhatóság a bejelentett és az engedélyezett m­­unkaidőmeghosszabbításoikról jegyzéket vezet. 6. §• Fontos idegenforgalmi érdekből az iparügyi minisz­ter a kereskedelmi és iparkamara vagy az ipartestület előterjesz­tésére, egy naptári évben legfeljebb lutsz napra engedélyt adhat, hogy valamely városban vagy községben közvetlenül a Vámos János Szabókellékek, divatcikkek Petőfi Sándor-u. 5. Telefon 18­81-54 fogyasztó megrendelésére dolgozó férfiszabók és fi­úr­uh­aké­­szítők vagy női szabók és leányruhakészítők személyzetüket naponként legfeljebb tizenkét órán át foglalkoztathassák. A jelen §. alapján is azonban csak tíz órán át szabad foglalkoztatni azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töl­tötte be. Az 5. §. hetedik bekezdését a jelen q. alapján adott en­gedélyre is megfelelően alkalmazni kell. 7. §• A munkaidőnek a t­-ben és a jelen rendeletben foglalt korlátozása nem terjed ki a vásárlátogatásra, ideértve az uta­zást, valamint a ki- és berakodást is. 8. §. Túlmunkának kell tekinteni a 2. §. harmadik bekez­dése, a 3. és a 7. §. alapján végzett munka kivételével — a heti negyvennyolc órán túl végzett munkát. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkabérnél legalább huszonöt százalékkal magasabban köteles díjazni. Darabbérnél és akkordbérnél a munkavállaló heti kere­teiének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni 9. §. A munkavállalóknak munkaközben pihenésre és étke­zésre megfelelő időt kell enegdni. Ha a munkaidő nyolc órá­nál hosszabb, de kilenc órát meg nem halad, legalább félórai, kilenc óránál hosszabb, de tíz órát meg nem haladó munkaidő esetében legalább egy órai munkaközi szünetet kell adni, h­a a napi munkaidő tíz óránál hosszabb, legalább más­fél órai munkaközi szünetet kell adni. Munkaközi szünetnek csupán olyan munkamegszakítást lehet tekinteni, amely legalább negyedóráig tart. 10. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüne­teket az üzem azonos munkát végző valamennyi munkaválla­lójának, osztályok szerint alakuló tagozódás esetében az egyes osztályok azonos munkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik, a munkavállaló a legalább félórai munkaközi szünet tartam­a alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja. ъ

Next