Magyar Energiagazdaság, 1950 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1-6. szám
»A küzdelem az anyagpocsékolás... a pazarlás száz más formája ellen, csak most kezdődik, valójában.« (RÁKOSI MÁTYÁS 1950 okt. 27. K. Y. ülésén.) Hosszú kényszerű hallgatás után ismét megjelenünk lapunkkal a szakmailag érdekelt műszaki olvasóközönségünk előtt. Reméljük, hogy nem lapozzák át olvasatlanul ezt az oldalt, hanem az e néhány sorban is közöltek alapján ezentúl is szerető figyelemmel kísérik majd az energiagazdálkodás megfelelő műszaki sajtójának továbbvitelére irányuló munkánkat. Hosszú hallgatásunk részben rajtunk kívülálló okokból történt. Most, hogy az illetékes kormányzati szervek döntése elhárította nehézségeinket, talán nem lesz érdektelen, ha népgazdaságunk néhány számadatával világítunk rá feladatunk jelentőségére. Amint arra az 1949. évi 3. szám »Bevezető«-jében rámutattunk, amikor a Hőgazdálkodási Tudományos Egyesület vette át a szerkesztés munkáját, lapunknak nem csupán a villamosenergia fejlesztés hőenergiavonatkozású kérdéseivel kell foglalkoznia, hanem ki kell terjednie a tüzeléstechnika, a nehézipar melegüzemei, a szénlepárlás és gázgyártás, a hűtés és az összes hőfogyasztó iparok (textil, szesz, cukor, papír stb.) hőháztartás kérdéseire. Egyesületünknek ez év januárjában Pécsett megtartott első országos műszaki konferenciája élesen kidomborította az országos jellegű általános energiagazdálkodás fontosságát. Ez végeredményben azt jelenti, hogy szakmai dolgozóink összeségére a teljes tüzelőszerfogyasztásunk által reprezentált kalóriamennyiséggel való okszerű gazdálkodás van reábízva. Egy pillantást vetve hatalmas méretekben kifejődő szocialista tervgazdálkodásunk számadataira, láthatjuk, hogy szénbányászatunk termelése a bányászat, kohászat és gyáripar együttes termelési értékének közel 5°/0-a ! Ha csak 2% megtakarítást érünk el tüzelőszerfelhasználásunkban ez csupán üzemanyagköltség tekintetében kereken évi 10 millió forintot jelent népgazdaságunk számára ! Az energiagazdálkodási tevékenység mögött nem áll egységesen irányított iparág. Pécsi konferenciánk azonban megmutatta, hogy feladataink összetartozó volta végeredményben közös táborrá szervezheti szakmai dolgozóinkat, akkor is, ha tevékenységük más-más iparág keretében szolgálja a közös cél elérését. Éppen ezért, újra meginduló lapunkban a pécsi konferencia teljes anyagát ismertetjük. E konferencia széles visszhangra talált szerte az országban. Amidőn idézzük annak lelkes hangulatát, ezúton is kérjük kartársainkat, dolgozóinkat, legyenek tudatában feladataink döntő jelentőségének, zárkózzanak a Hőgazdálkodási Tudományos Egyesület kezdeményezéséhez, vegyenek részt szakosztályaink munkájában és tevékenységükkel minél szélesebb körben tegyék eredményessé, hogy az energiagazdálkodás műszaki sajtójával is méltó módon vehessük ki részünket új országot építő szocialista tervünk megvalósításában ! Az október 22-i tanácsválasztások alkalmával a műszaki értelmiség egy emberként állt ki a szocializmus építésének további megerősítése érdekében, egy emberként állt ki békénk megvédése érdekében. Ezzel újabb lépést tettünk előre Népköztársaságunk megerősítése, az ötéves tervünk sikeres befejezése felé. Számos kortárs a műszaki értelmiség közül a tanácsok tagja lett és ez egyben biztosítékot nyújt arravonatkozólag, hogy feladatainkat jobban, gyorsabban és tökéletesebben láthassuk el. Azt a lendületet, amelyet a műszaki értelmiség tanúsított a tanácsválasztások alkalmával, tovább kell vinnünk és ki-ki a saját üzemébe, hivatalába, valamint a tudományos egyesület munkabizottságaiban kell, hogy kifejtse és adja legjobb tudását. Ezt várja tőlünk a magyar népi demokrácia állama. BEVEZETŐ