Magyar Energiagazdaság, 1951 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
gőzgépek számát, a kondenzációs gépek rovására fokozni igyekszünk. Első feladatunk tehát a kondenzációs rendszer javítása. A kondenzációs erőműveink által termelt villamos energia átlagos tüzelőanyag-fogyasztása az 1949-es évben kereken 4700 kcal/kWa volt. Ezt az átlagértéket természetesen erősen befolyásolják azok a régi és kisebb teljesítményű erőműveink, amelyeknek leállítására, a még jó ideig fennálló teljesítményhiány miatt, egyelőre gondolnunk sem lehet.Ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy a villamos-teljesítmény hiánya a köztudatban általában mint valami kellemetlen hiányosság él. Ez azonban nem egészen így van és — bármennyire is kellemetlen bármily hiányosság — ez a hiányosság lényegében termelésünk gyors iramban való fejlődését mutatja. A termelés gyors fejlődését viszont az erőművek teljesítőképességének növelésével csak a legnagyobb nehézségek árán lehet követni. Míg ugyanis bármely legkomplikáltabb ipartelep egy-két év alatt elkészülhet addig egy 100—200 MW teljesítményű erőmű megépítéséhez 3—4 év szükséges. Nézetem szerint, tehát kétségbeesésre akkor lenne okunk, ha hirtelen teljesítményfelesleggel rendelkeznénk, mert ez nyilvánvalóan ipari kapacitásunk visszaesését jelentené.) A jelenleg tervezés, illetve építés alatt álló erőműveink fogyasztási értékei 3600 kcal/kWa körül mozognak, mely érték ugyan jelentékenyen javítani fogja a fent említett 1949. évi átlagot, de még mindig messze van azoktól az értékektől, melyeket ma már egyes külföldi erőművekben elértek. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a most épülő erőműveinknél sok megkötöttséggel kell számolnunk. Így például a rövidre szabott terminusok következtében hazai iparunk meglévő konstrukcióit kell figyelembe vennünk, amely körülmény ugyan lehetővé teszi a művek rendkívül gyors elkészítését, de nem nyújt lehetőséget ugyanakkor a legutolsó kivitelnél még korszerűbb megoldásokra. Új erőműveinknél már alkalmazzuk a kondenzációs rendszert legnagyobb mértékben javító nagy gőznyomásokat és gőzhőfokokat, valamint az ezek által lehetővé váló regeneratív tápvízelőmelegítést. Legközelebbi erőműveinknél azonban a jelenleg alkalmazott 80 atmoszféra gőznyomás és 500°C gőzhőfok fölé kell mennünk. Ez természetesen önműködően szükségessé teszi a közbenső túlhevítés bevezetését is, hogy az utolsó fokozatokban a nagy gőznyomás következtében adódó gőznedvességet elkerülhessük. A közbenső túlhevítés azonban nemcsak elkerülhetővé teszi a nagy gőznyomás alkalmazásával mutatkozó ezen hátrányt, hanem egyszersmind javítja a rendszer termikus hatásfokát is. Ugyancsak irányt kell vennünk a nagyobb egységek alkalmazására is. Jelenlegi legnagyobb gépegységünk 32 MW teljesítményű, mely értéket a legközelebbi erőművünknél már 50 MW-re kell emelni. Amíg ugyanis eddigi kooperációs rendszerünkben nem látszott célszerűnek a jelenleginél nagyobb egységek beállítása, addig hatalmasan fejlődő rendszerünk most már minden további Ve 1. ábra. 1*3