Magyar Építőművészet, 1936 - Hofstatter Béla bérházépítkezései (35. évfolyam, 1-3. szám)
MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET XXXV. évf. 13. SZÁM A MA ÉPÍTŐMŰVÉSZETÉRŐL A jelen idő talán kevéssé alkalmas arra, hogy az építőművészetről sok szó essék. Nem mintem a háború utáni időben elért eredmények nem lennének méltók erre. Sőt ! Hanem az az érzésünk, hogy ma inkább az alkotás és átalakulás idejét éljük , nem érünk rá. Magy inkább nem szabadna ráérnünk az elmélkedésre, a tanulságok levonására. Miután azonban az építőművészet tervszerűség, a múltak tanulságainak állandó kutatása s a jövő problémáinak előkészítése nélkül el sem képzelhető, mégis csak helyénvaló néhanapján a rajzont az írótollal felcserélni. A magyar építészet háború utáni fejlődése hovatovább a múlttal való teljes elszakadást mutatja. Rájöttünk arra, hogy a háborút megelőző idők eklekticizmusa meddő kísérlet volt az új kor építőművészetének megteremtésére; nem jelentett mást, mint a réginek értelem s annak éltető — mert elmúlt — szellemi tartalma nélküli ismétlését. Hiába múlt az expressionizmussal és szimbolizmussal való kacérkodás, sőt a szecesszió is. Az eredőjein mindig csak tartalom és lélek nélküli külsőség volt, mert a belső tartalom idáinál legtöbbször vásári cifraságokkal, legjobb esetben a rokonmínészetek alkotásainak applikálásával tudta csak palástolni. Rájöttünk tehát arra, hogy jelszavak és külsőségek után futottunk és ráeszméltünk végre arra, hogy korintusi oszlopok a vas- vagy betonvázra alkalmazva abszurdumot képeznek. Levetettük tehát a külső díszeket házainkról s megértve az új korszak intő szavát, arra törekszünk, hogy az elénk szabott feladatokat minél célszerűbben s tökélete sebben oldhassuk meg.