Magyar Építőművészet, 1942 (41. évfolyam, 2-12. szám)
2. szám - Városok és épületek díszítése
Városszépítés Amily gyakran halljuk nálunk járt idegenek dicséretét a főváros szépségéről, épp oly sokszor elhangzik itthoniak részéről a szigorú és elítélő bírálat. S amint kétségtelen, hogy az idegenek dicséretében sokszor az udvariasság szólal meg, épp úgy bizonyos, hogy az itthoniak bírálatában is szerepel néha az igazságtalan gáncsoskodás. Dicséretből és bírálatból azonban egyaránt le kell vonnunk a tanulságokat: az egyik ösztökél arra, hogy ami jó, azt fejlesszük, ami pedig rossz, azt a jövőben kerüljük s a meglévő rosszat javítsuk. Ez utóbbi tételnek gyakorlati megvalósítására törekszik a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a közelmúltban hozott az a határozata, hogy a feltűnőbb helyeken álló ízléstelen vagy a környezetből kirívó épületeket a kedvezőbb városkép kialakulása érdekében átalakíttassa. E szándékának végrehajtására, amelyre az 1937. évi VI. t.c. módot nyújt, a székesfőváros közreműködését is kérte s a székesfőváros polgármestere hajlandónak nyilatkozott a megoldás közös keresztülvitelére. A Tanács egyébként reméli, hogy az érdekelt ingatlantulajdonosok is megértéssel fogadják e tervet s így közös egyetértés alapján rövidesen szemmel látható eredmény lesz elérhető. Ilyen épületátalakításra egyébként már jól sikerült példa is van: három évvel ezelőtt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a székesfőváros és a tulajdonosok közreműködésével átalakíttatta a Petőfi- és Eskütér sarkán álló épület tetőzetét, melynek eredményeképpen a Régiposta utca és Eskü tér között a Dunaparton teljesen egységes benyomást keltő homlokzatsor alakult ki. Természetesen nincs szó arról, hogy az összes épülettornyokat és ormótlan tetőket a hatóságok mind eltüntessék. A főváros szépségét elsősorban ott kell emelni és a hibákat ott javítani, ahol a szép látkép és utcakép kialakítása csakugyan fontos, tehát 1. Eskü-tér északi oldala jelenlegi állapotában. 2. Anker-palota jelenlegi állapotában. 3. Kossuth Lajos tér 4. sz. ház jelenlegi állapotában.