Magyar Festőipar, 1925 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-08 / 1. szám

4. oldal. MAGYAR FESTŐIPAR Ipartestületi hírek. Az ipartestület vezetősége és tisztviselői ezúton kivánnak az ipartestület 1. tagjai­nak egy jobb újévet. Jegyzőkönyv felvétetett Budapesten, 1924. évi december hó­le-én a Budapesti Szkv. Szobafestő stb. Ipartestület rendes elöljárósági üléséről. Jelen voltak: Kölber Jakab ipt. elnök, Várhelyi Ferenc alelnök, id. Wohlmuth Gusztáv elnök, Erdős Lajos gazda, Diera Ignác, Garai Nándor, Máttyássy Rezső, Auspitz Ja­kab, Soltész Sámuel, Halász Ernő, Strenger Rezső, Aszódi Adolf, Takács József, Szimper József, Garay Ferenc, ifj Markreiter József, Bódogh Géza, Hónig Samu, Lovász Gyula, Kovács Ferenc, Margitta Ignác, Somló Bernát elölt, tagok, Lowetinszky János spt. jegyző mint jegyzőkönyvvezető. Ennek megállapítva 1. szám ismerjék, s e téren szerzett hasznos tapasztalataikat másokkal és közöljék. Csakhogy a régi kollegáknak ez nem ment olyan kényelmesen és könnyen, mint nekünk a 20. század gyermekeinek, kik fáradság nélkül, po­tom pénzért mindennemű könyvet és folyóiratot sze­rezhettünk meg. Kéziratokon tehát elég fáradságosan kerültek az egyes receptek kézről-kézre, egyes kidol­gozási módszereket előttünk szinte érthetetlen titok­zatossággal őriztek és gondoskodtak arról, hogy az avatatlanok ezeket meg ne ismerjék. A még meglevő receptkönyvek, melyeket a könyvtárak ama kulturperiódus értékes emlékei gya­nánt őriznek, mély bepillantást engednek akkori tár­saink technikai alkotásaiba és törekvéseibe. A könyv­­nyomtatás feltalálása és elterjedése után azonban csakhamar ilyen tárgyú nyomtatványok is megjelentek, melyek bár kissé avultak, még ma is nagyon tanul­ságosak. Ezekkel csak azt akarjuk megerősíteni, hogy theoria és praxis már a régi időktől fogva kiegészí­tik egymást s hogy a helyesen gondolkodó kortárs mindenkor szorgalmasan foglalkozott az elmélettel is. Tekintettel kell lenni arra is, hogy régebben az inasévek aránytalanul hosszabb ideig (­ sőt 12 évig!) tartottak s hogy ennek megfelelően a tanuló minden munkával való beható foglalkozás révén sokkal töb­bet tanult, mint amennyit a mai tanonc egyáltalán tanulhat. Az akkori segéd ennek dacára később is gyarapítani igyekezett elméleti ismereteit s ha a 16. és 17. században egy segédnek megengedték, hogy egyes receptjeit lemásolja, úgy az különös kitüntetés számba ment. A titkolódzás ideje már régen elmúlt. Mindenki, aki csak akar alkalmat talál arra, hogy szakszerűen kiképezze magát, csak az a baj, hogy manapság a szükséges ügybuzgóság hiányzik, mert nagyon köny­­nyen azt hisszük, hogy már eleget tudnak hogy a további önképzés felesleges. Amellett tapasztalt és önálló munkához szokott kollégák között is csak ke­vés akad, aki a mindennapi gyakorlatban előforduló dolgokat elméletileg meg tudja magyarázni. Azt például mindenki tudja, hogy az olajfesték átlag 26 óra alatt megszárad, de ki tud közelebbit a száradás folyama­táról? Ki tudja a valódi okát annak, hogy az egyik festést mattra, a másikat zsirosra, a harmadikat félig zsiros olajfestékkel vagy lakkal kell végezni ? Ki tud bővebbet a terpentinnek, sikativnak stb. az olajfes­tékben való szerepéről ? Hány kolléga tudja mész és ásványfestéket teljes helyességgel alkalmazni? Ki tudja megmagyarázni, hol van helye az egyiknek és hol a másiknak ? Hol kell leégetni, hol lelugozni és hol izolálni? Hány ezer kollega jön évente a leg­nagyobb zavarba, ha egy padlófestés ragad, a fürdő­kád lakja repedezik, vagy ha egy ajtó fölhólyagzik ? És a sok ezer közül ki tudja ezek okát és a helyes segítő eszközöket? És hány olyan munka van a mi mesterségünkben, mely csak ritkán fordul elő, mely a tapasztalatlannak fejtörést okoz, ha hamarosan kell elkészíteni! Aki annyi fáradságot vesz magának, hogy a szak elméletét megtanulja, az egy könnyen nem jön zavarba Ha maga még nem is csínélt még olyan munkát, mégis hozzá tud fogni, mert az eljárást is­meri, s így meglevő praxisa révén azt el is tudja készíteni. A mi szakelméletünk azonban nem marad a mindennapi dolgoknál, bár a kémiai és fizikai isme­retekbe való bevezetés által azokat is érdekessé teszi Az igyekvőt a tudomány sokkal magasabb régióba vezeti. Az összes festési módok megismerésére tanít. Műveik által megismerteti velünk az elmúlt idők mű­vészeit éppúgy, mint a mai kubistákat és dadaistákat, amennyire lehetséges az architektúra lényegével is megismertet bennünket, megtanít arra, hogy a stílust a kultúra kifejezőjének tekintsük, diszító művészet, perspektívák, rajzok, esztétika, csupa olyan dolog, mely a festő szempontjából fontos és tanulságos és az elmélet az, mely ezeket az ismereteket közvetíti. Jelenleg nagyon sokat írnak és beszélnek gaz­dasági életünk megjavításáról , és teljes joggal. Az első föltételei ennek a munkaalkalmak szaporítása és a munka megkedveltetése Az utóbbiról természete­sen nem lehet szó addig amíg nincs meg a megfe­lelő díjazás. De ha ez meg lesz, akkor szedjük össze erőnket, hogy alapos, jó munkát végezzünk. Ennek egyedüli legbiztosabb szere mindenkire nézve, ha a gyakorlati tapasztalást az elméleti tudással szorosan összekapcsolja. Strenger R. Hirek: Volentik János a „budapesti szobafestők és mázosok szövetsége“ elnöke, ipartestületi elöljáró­sági tag, Csernák Erzsébettel 1924. évi deczember 14-én tartotta esküvőjét a Bakács-téri plébánia­templomban. Tolmácsoljuk jó kívánságainkat az új frigy megkötése alkalmából.

Next