Magyar Festőipar, 1929 (25. évfolyam, 1-11. szám)

1929-01-22 / 1. szám

4. oldal. MAGYAR FESTŐIPAR semmifélekép nem felel meg céljainknak. Közgyűlé­seinket idegen termek igénybevételével kell, hogy le­bonyolítsuk. Társas életet a testület keretén belül nem élhetünk. Összejöveteleket, előadásokat, isme­retterjesztő estéket, kulturelőadásokat nem rendez­hetünk. Szakmai kiállításokat, országos gyűléseket stb. nem áll módunkban a régi kereteiben szegényes székházban rendezni. Könyvtárat nem szervezhetünk be, annál kevésbé áll módunkban tanoncainkat és munkásainkat a modern iskolaberendezések híján cél­irányosan tanítani és vizsgáztatni. Adminisztratív helyiségeink szűkek és zsúfoltak. Tanácstermünk sajnos, nem különb mint bármelyik kis vidéki ipartestületé. És amikor azt látjuk, hogy a fővárosi ipartestületek rendre modern, korszerű berendezéssel valóban otthont akarnak nyújtani tag­jaiknak és az építkezések költségeit a tagok kötelező megterhelése nélkül fedezni bírják, akkor önkéntele­nül arra kell gondolnunk, hogy ebben és ezen a té­ren mi sem maradhatunk az előretörő társtestületek mögött. Új, pezsgő, modern életet akarunk bevinni a testületi életbe- A közös új otthonnal véget akarunk vetni az erők szétforgácsolódásának. Együtt, egy fe­dél alatt akarjuk látni és tudni a testület tagjait bé­kében és szeretetben, megértésben és haladásban. Ehhez pedig nem kérünk sokat csak annyit, amennyit minden kartársunk jó lelke sugall — egy kevés áldozatkészséget. Nem másnak ! Önmagunknak és önmagunkért. Jö­vőnkért. Azokért akik utánunk jönnek, azokért akik számára nekünk tágasabb otthont kell, hogy teremt­sünk, hogy őket befogadhassuk, nekik irányt, példát mutathassunk, hogy mint kell továbbfejleszteni cél­irányosan az életben való boldogulást, mint kell jó­­szívvel támogatnunk egymást magyar szívvel és lélek­kel, hogy elkövetkezzen számunkra és számukra is a mielőbbi erkölcsi és gazdasági feltámadás. Kortársaink közül, akiknek bővebben juttatott a sors adakozzanak a székház felépítésére többet, akik szerény viszonyok között élnek juttassanak a testületi székház tégláihoz kevesebbet. Legyünk eb­ben önzetlenek és áldozatkészek, mert örülni fog a lelkünk, ha látni fogjuk a mi testületünk erősségét, várát, tulajdonát, közös érdekeink hajlékát. Hisszük, hogy az építés ügye elé nem gördül akadály és ez az év a munka mellett ünnepi éve lesz a testületnek! A másik fontos ügy az alapszabályok módo­­sítása. Köztudomású dolog kortársaink előtt, hogy a testületi élet belső átszervezése, az egyes szakmák­­ szakosztályszerű kiépítése, amely szinte önálló érdek és munkateljesítést követel az egyes szakmák kere­tein belül, halaszthatatlanul kívánatossá teszi azt, hogy az elnökségben minden egyes szakma ott tudja a saját szakosztályának képviselőjét, mint testületi alelnököt. Az elnökség csak ily módon lehet teljes, csak ily módon juttathatja érvényre és viselheti a teljes felelőséget minden egyes szakma érdekében. Emellett az elnökség cselekvőképessége, az ügyek gyorsabb letárgyalása sokkal célir­ányosabb és hathatósabb, mint a jelenlegi helyzetben, amikor az elnökségben, az elnöki tanácsban az összes szakmák nincsenek kellő arányban képviselve. Ezenkívül bizonyos vonatkozásokban a régi alapszabály az új reformoknak megfelelően át kell, hogy dolgoztassák. Ezt a követeli a jelen és jövő, a testületi tagok érdeke, a testületi élet fokozódó kö­vetelései, amelyek elől kitérni nem lehet. Hisszük, hogy kartársaink komoly kötelesség­­­­teljesítésünk útján a legteljesebb megértéssel viseltet­­­­­ek az elöljáróság törekvéseivel szemben, amelyek is az összesség érdekeit szolgálják híven és jóakarattal 1. szám Jó szerszámmal dolgozni nagy idő és munkamegtakarítás ! Az igazán jó ecsetek és kefék a „TURUL“ ! !! madár védjegynek !! amelynél nem készül jobb az országban ! ! ■ KAPHATÓ minden festéküzletben úgy Budapesten, mint az egész­­ Magyarországban. Kérje mindenütt csak azt,­­ 1925. évben aranykoszoruval, 1926. évben állami nagy éremmel kitüntetve.

Next