Magyar Festőipar, 1930 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
4. oldal. MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, gr. Hadik János főrend, az OKT elnöke, Tolnay Kornél, az Országos Iparegyesület igazgatója meleg hangú levélben, üdvözlő táviratban mentették ki elmaradásukat és úgy Budapestről, mint a vidékről számos üdvözlő levél és távirat érkezett az ünneplő testület elnökségéhez. Az elnök avatóbeszéde. Pontban 10 órakor a teljes elöljáróság Lovász Gyula elnök vezetésével elfoglalta helyét a díszteremben felállított emelvényen. A teremben egyszerre ünnepélyes csend lett, majd magasztos szárnyalással felhangzott a Budai Polgári Dalárda tagjainak művészi előadásában a magyar „Hiszekegy". Mély áhítatot keltve szállt a dal, az első ima a díszteremben és mindenki felállt érezve a pillanatok magasztosságát. A dal után Lovász Gyula elnök a következő székházavató beszédet mondotta: Mélyen tisztelt díszközgyűlés ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ebben a teremben legelőször egy ima hangzott el. Egy ima, mely akkor fakadt a magyar nép ajkán, amikor Trianonban a világ hatalmasai győztes elvakultságukban az ezeréves magyar nemzetet történelmi, földrajzi, néprajzi tudatlanságuk alapján szétdarabolták. Azt akarták akkor — mint ezt egyik kiváló magyar államfői fiú mondotta, — hogy ez az ország, „a koldusok és kalandorok hazája legyen.“ A magyar népet megrendítette ez a rettenetes csapás és nem maradt egyebe, mint az isteni örökigazságban való hite és Magyarország ezeréves történelmi határaihoz való törhetetlen ragaszkodása és ezeket a lelki kincseket ebbe az imába foglalta bele. De Magyarországból nem lett a koldusok és kalandorok hazája! Magyarország a szegények országa lett, a gazdag szegényeké, kik bár hallatlan nehéz terhet viselnek vállaikon, tekintetüket mégsem a földre, hanem az ég felé vetik. A magyar nép kiváló fiai a megcsonkított, szűk Magyarország határait kultúra tekintetében kitolták az egész világra. Sok ezren tudásukkal és művészetükkel elárasztják az egész művelt világot a magyar kultúrával és soha nem remélt elismerést vívnak ki Magyarország részére. És most 10 esztendő után a világ kezdi belátni azt, hogy mit tett Magyarországgal. Magyarország fiai hatalmas munkáikkal, mint kemény gránitkövekkel rakják ki a revízió útját, amely itt Magyarország felszabadításához vezet. Mélyen lisztért díszközgyűlés! Vannak már jóbarátaink és hatalmasságok, akik számbaveszik ezt a kis nemzetet, akik látják az igazságtalanságot, a szenvedést, a nyomort, azt a lehetetlen helyzetet, amelybe a trianoni ítélet bennünket sodort. Vannak, akik egyénileg fogják pártját, egyénileg állnak a magyar revízió gondolata mellé. Ezek között a férfiak között Rothermere lord, úgy áll mellettünk, mint az igazság világító fáklyája, aki hatalmas újságjaival az egész világ elé tárja a mi revíziónk ügyét. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Mélyen tisztelt diszközgyűlés A magyar festőiparosság amikor meghívta Önöket, hogy újjáépült székházát felavassa, akkor a magyar festőiparosság abba a hosszú, gránitköves útba ma fekteti bele a maga gránitkockáját. A magyar festőiparosság tudatára ébredt és átérezte azt, hogy ezen a csonka országon nem beszéddel, nem békétlenkedő vitákkal lehet segíteni, hanem azzal, ha magunk összefogunk és a magunk erejéből termeljük ki azokat az értékeket, amelyek ennek az országnak talpraállásához, boldogulásához, fönállásához szükségesek. , Mélyen tisztelt diszközgyűlés ! Akkor, amikor Önök szétnéznek itt, ahol öt hónappal ezelőtt még csak egy kis földszintes épület volt, (hosszas éljenzés), és látják, a fényt, káprázatos pompát, akkor talán azt hiszik, hogy mi, gazdagok vagyunk, vagy talán túlmentünk azon a határon, melyet helyzetünk megengedett. Nem vagyunk gazdagok és nem mentünk túl a határon, azonban ebben az ipartestületben öt diszítő iparművészeti szakma van képviselve és így adva volt a nemes verseny. Itt mindenki hozta tudását, hozta a munkáját, a munkakészségét, a legjobbat és ha egyebet nem adhatott a fillérjeit adta. Csekély az az összeg, melyet a legutolsó közgyűlés az építés céljaira megszavazott, mert testületünk nem vagyonos. Azonban a szakma tagjai és a vele kapcsolatos gyárosok és kereskedők gazdagok voltak az áldozatkészségben (éljenzés) és ez tette lehetővé, hogy székházunkat úgyszólván a semmiből lehetett felépíteni. Kifogásolható volna talán az, hogy a székház építészeti, belső díszítési stylussául nem a most divatba jött, sokszor szertelenségbe törő irányt, hanem a klasszikus stylusok egyik nemes irányát választottuk, miáltal mi a festőiparnak egy régi történelmi részét hoztuk ide. Azt az időt, amikor mi a legboldogabbak voltunk, A klasszikus díszítő-festés korának talán gyengén megalkotott renaisance ez, hisz mi talán nem bírtunk azzal az erővel, amellyel híres kiválóságaink Feichtinger, Scholtz és a többi nagyok bírtak, de mindenesetre az akarásunk, az elgondolásunk, a lelkesedésünk megvolt ahhoz, ami az akkori időket jellemezte, amelynek emlékét és légkörét akartuk itt látni és benne magunkat jól érezni. Ma van ennek az épületnek a felavatása és én ezen a napon egy kéréssel fordulok kartársaimhoz! Közös erővel otthont teremtettünk, amely otthon hivatva lesz szolgálni a festő- és rokonszakmai iparok jövőjét, komoly munkáját, kultúráját és társas életét. Fogadják ezt az otthont jó szívvel, fogadják ezt úgy, hogy ebben az otthonban torzsalkodás sohase legye, hogy ebben az otthonban a megértés és szeretet honoljon ; akkor ebben az otthonban iparaink jövője és érdekei mindenkor meg lesznek védve. Én kívánom, hogy ez a ház a hitnek, a nemzeti érzésnek, a polgári gondolatnak és öntudatnak, akaratnak és erénynek háza legyen. Legyen a jog, igazság és törvénytisztelet háza, legyen ez a békének, a szeretetnek, a megértésnek hajléka és legyen erős vára a festőipari és összkézműipari érdekeknek. Tisztítsa meg lelkét mindenki a gyűlölettől, mikor ebbe az épületbe belép és ne érezze magát másnak, mint festőiparosnak. Védje meg ez a ház a kicsit, a nagyot, ne tegyen különbséget sohasem kicsiny, sem nagy között, ne legyen itt kisiparos, ne legyen közép- és ne legyen nagyiparos, mindenki csak testvér legyen benne Mélyen tisztelt diszközgyűlés! Pár nap múlva karácsony köszönt reánk, a békének, szeretetnek ünnepe. Gyújtsuk meg mi is Kortársak ennek a nagy családnak karácsonyfáján a szeretet lángjait és ez a karácsonyfa világítson messze, északra, keletre, délre, nyugatra azoknak is, akik nem