Magyar Festőipar, 1930 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

4. oldal. MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, gr. Hadik János főrend, az OKT elnöke, Tolnay Kornél, az Or­szágos Iparegyesület igazgatója meleg hangú levélben, üdvözlő táviratban mentették ki elmaradásukat és úgy Budapestről, mint a vidékről számos üdvözlő levél és távirat érkezett az ünneplő testület elnökségéhez. Az elnök avatóbeszéde. Pontban 10 órakor a teljes elöljáróság Lovász Gyula elnök vezetésével elfoglalta helyét a díszterem­ben felállított emelvényen. A teremben egyszerre ünnepélyes csend lett, majd magasztos szárnyalással felhangzott a Budai Polgári Dalárda tagjainak művészi előadásában a magyar „Hiszekegy". Mély áhítatot keltve szállt a dal, az első ima a díszteremben és mindenki felállt érezve a pillanatok magasztosságát. A dal után Lovász Gyula elnök a következő székházavató beszédet mondotta: Mélyen tisztelt díszközgyűlés ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ebben a teremben legelőször egy ima hangzott el. Egy ima, mely akkor fakadt a magyar nép ajkán, amikor Trianonban a világ hatalmasai győztes elva­­kultságukban az ezeréves magyar nemzetet történelmi, földrajzi, néprajzi tudatlanságuk alapján szétdarabol­ták. Azt akarták akkor — mint ezt egyik kiváló magyar államfői fiú mondotta, — hogy ez az ország, „a koldusok és kalandorok hazája legyen.“ A magyar népet megrendítette ez a rettenetes csapás és nem maradt egyebe, mint az isteni örök­igazságban való hite és Magyarország ezeréves törté­nelmi határaihoz való törhetetlen ragaszkodása és eze­ket a lelki kincseket ebbe az imába foglalta bele. De Magyarországból nem lett a koldusok és ka­landorok hazája! Magyarország a szegények országa lett, a gazdag szegényeké, kik bár hallatlan nehéz terhet viselnek vállaikon, tekintetüket mégsem a földre, hanem az ég felé vetik. A magyar nép kiváló fiai a megcsonkított, szűk Magyarország határait kultúra tekintetében kitolták az egész világra. Sok ezren tudásukkal és művésze­tükkel elárasztják az egész művelt világot a magyar kultúrával és soha nem remélt elismerést vívnak ki Magyarország részére. És most 10 esztendő után a világ kezdi belátni azt, hogy mit tett Magyarországgal. Magyarország fiai hatalmas munkáikkal, mint kemény gránitkövekkel rakják ki a revízió útját, amely itt Magyarország felszabadításához vezet. Mélyen lisztért díszközgyűlés! Vannak már jóbarátaink és hatalmasságok, akik számbaveszik ezt a kis nemzetet, akik látják az igaz­ságtalanságot, a szenvedést, a nyomort, azt a lehe­tetlen helyzetet, amelybe a trianoni ítélet bennünket sodort. Vannak, akik egyénileg fogják pártját, egyé­nileg állnak a magyar revízió gondolata mellé. Ezek között a férfiak között Rothermere lord, úgy áll mel­lettünk, mint az igazság világító fáklyája, aki hatal­mas újságjaival az egész világ elé tárja a mi revíziónk ügyét. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Mélyen tisztelt diszközgyűlés A magyar festő­iparosság amikor meghívta Önöket, hogy újjáépült székházát felavassa, akkor a magyar festőiparosság abba a hosszú, gránitköves útba ma fekteti bele a maga gránitkockáját. A magyar festőiparosság tudatára ébredt és átérezte azt, hogy ezen a csonka országon nem beszéddel, nem békétlenkedő vitákkal lehet se­gíteni, hanem azzal, ha magunk összefogunk és a ma­gunk erejéből termeljük ki azokat az értékeket, ame­lyek ennek az országnak talpraállásához, boldogulá­sához, fönállásához szükségesek. , Mélyen tisztelt diszközgyűlés ! Akkor, amikor Önök szétnéznek itt, ahol öt hónappal ezelőtt még csak egy kis földszintes épület volt, (hosszas éljenzés), és látják, a fényt, káprázatos pompát, akkor talán azt hiszik, hogy mi, gazdagok vagyunk, vagy talán túlmentünk azon a határon, melyet helyzetünk meg­engedett. Nem vagyunk gazdagok és nem mentünk túl a határon, azonban ebben az ipartestületben öt diszítő iparművészeti szakma van képviselve és így adva volt a nemes verseny. Itt mindenki hozta tudá­sát, hozta a munkáját, a munkakészségét, a legjobbat és ha egyebet nem adhatott a fillérjeit adta. Csekély az az összeg, melyet a legutolsó közgyűlés az építés céljaira megszavazott, mert testületünk nem vagyo­nos. Azonban a szakma tagjai és a vele kapcsolatos gyárosok és kereskedők gazdagok voltak az áldozat­­készségben (éljenzés) és ez tette lehetővé, hogy szék­házunkat úgyszólván a semmiből lehetett felépíteni. Kifogásolható volna talán az, hogy a székház építé­szeti, belső díszítési stylussául nem a m­ost divatba jött, sokszor szertelenségbe törő irányt, hanem a klasszikus stylusok egyik nemes irányát választottuk, miáltal mi a festőiparnak egy régi történelmi részét hoztuk ide. Azt az időt, amikor mi a legboldogabbak voltunk, A klasszikus díszítő-festés korának talán gyengén megalkotott renaisance ez, hisz mi talán nem bírtunk azzal az erővel, amellyel híres kiválóságaink Feichtinger, Scholtz és a többi nagyok bírtak, de mindenesetre az akarásunk, az elgondolásunk, a lel­kesedésünk megvolt ahhoz, ami az akkori időket jellemezte, amelynek emlékét és légkörét akartuk itt látni és benne magunkat jól érezni. Ma van ennek az épületnek a felavatása és én ezen a napon egy kéréssel fordulok kartársaimhoz! Közös erővel otthont teremtettünk, amely otthon hivatva lesz szolgálni a festő- és rokonszakmai iparok jövőjét, komoly munkáját, kultúráját és társas életét. Fogadják ezt az otthont jó szívvel, fogadják ezt úgy, hogy ebben az otthonban torzsalkodás sohase legye, hogy ebben az otthonban a megértés és szeretet honoljon ; akkor ebben az otthonban iparaink jövője és érdekei mindenkor meg lesznek védve. Én kívánom, hogy ez a ház a hitnek, a nemzeti érzésnek, a polgári gondolatnak és öntudat­nak, akaratnak és erénynek háza legyen. Legyen a jog, igazság és törvénytisztelet háza, legyen ez a békének, a szeretetnek, a megértésnek hajléka és legyen erős vára a festőipari és összkézműipari érdekeknek. Tisz­títsa meg lelkét mindenki a gyűlölettől, mikor ebbe az épületbe belép és ne érezze magát másnak, mint festő­iparosnak. Védje meg ez a ház a kicsit, a nagyot, ne tegyen különbséget sohasem kicsiny, sem nagy között, ne legyen itt kisiparos, ne legyen közép- és ne legyen nagyiparos, mindenki csak testvér legyen benne Mélyen tisztelt diszközgyűlés! Pár nap múlva karácsony köszönt reánk, a béké­nek, szeretetnek ünnepe. Gyújtsuk meg mi is Kor­társak ennek a nagy családnak karácsonyfáján a sze­retet lángjait és ez a karácsonyfa világítson messze, északra, keletre, délre, nyugatra azoknak is, akik nem

Next