Magyar Gépipar, 1904 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. MAGYAR GÉPIPAR Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak szíves figyelmébe ajánljuk, hiszem az egyesület nevében is , hogy semmi esetre sem állunk meg a kongresszusnál, mert hiszen termé­szetes, hogy a kongresszus csak arra szolgál, hogy az általános bajok, sérelmek és a kívánságok megismertesse­nek, az ezzel szemben követendő eljárás megvitattassék, amelynek kivitelét az egyesület vállalná magára. Az egyesület igenis k­ötelességet vállal minden a­ kon­gresszuson elfogadott javaslatoknak felterjesztéséért, amely ügyekben magát exponálni is tartozik, de semmi esetre sem vállalhat kötelezettséget annak teljesítésére is, mert hiszen arra csak kizárólag a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium hivatott, akire az egyesület sem befolyást, sem pressziót nem gyakorolhat, csupán saját szempon­tunkból, saját intencziónknak megfelelően véleményt adhat. De teljesen felesleges is minden befolyás akkor, amidőn a kereskedelemügyi minisztérium élén Hieronymi áll, az egyesület dísztagja, aki, és ezt nem az egyesület, hanem mint az államtól teljesen független polgár, ma­gam nevében és meggyőződésből mondhatom, valósággal áldás reánk nézve és aki meg fogja hallgatni és meg fogja fontolni sérelmeinket és készséggel fogja azt orvosolni is. A jelenben adott viszonyok között, az egyesület számbeli súlyának emelésére, illetve létszámának sok­szorosítására kell vetni magunkat egész erőnkkel, sőt szükség esetén anyagi tehetségünkkel is támogatni, mert minden egyes taggal való szaporodás egy-egy talpalattnyi hódítás czéljaink megvalósításához. A dolog természetében rejlik, hogy csakis a szer­vezett, számban és értelmileg erős egyesület képes kellő sikerrel érdekeinkért síkra szállni, amely, ha teljes biz­tonsággal megvetheti lábait, maga felé vonzza a szerve­zetlen elemeket is olyannyira, hogy már rövid néhány év múltán az ország összes szakképzett gépészei egy imponálóan erős egészet fognak képezni. És ennek így kéne lenni! így kéne lenni pedig azért, mivel ebben megtalálna minden gépész azon forrást, amelyben sérelmeire orvoslást nyer, azon forrást, mely az ő érdekeinek mindig hű és éber őreként őrködnék felette, azon forrást, amelyhez állás hiányában elhelye­zésért, esetleg támogatásért fordulhatna, ahol képzett­ségét emelhetné, művelhetné, ahol a gépészeket érintő minden dologról tudomást szerezhetne és ahol egy második otthont lelne. Sajnosan látom azonban, hogy ezen eszme iránt még mindig nincsen meg azon lelkesedő érdeklődés, amely az ily intézmény megvalósításához és fentartásá­­hoz okvetlen szükséges. Keresni kell tehát elveink megvalósításának czéljá­­ból és az egyesület megalkotásának érdekéből azon esz­közöket és módokat, melyek alkalmasak arra, hogy létrejöjjön azon társadalmi egybeolvadást is biztosító egyesület, mely magában, de egységes voltánál fogva is, első­sorban alkalmas és hivatott az elveink meg­valósításának biztosítására és annak fentartására. Mert tagadhatatlan, hogy úgy, miként ma a viszo­nyok vannak, tovább fönn nem állhat, mivel nemcsak társadalmi pozíc­iónk, de sőt kenyerünk is veszélyez­tetve van. Mert eltekintve attól, hogy a tanfolyamokon száz és száz teljesen szakavatatlan egyén vizsgázik, de külö­nösen a vidéki vizsgáló­bizottságok előtt szerzik meg rendkívül nagy előszeretettel a vizsgát olyan kétes exi­­stencziák is, kik a társadalom söpredékéből kikerülve, minden kvalifikáczió nélkül, a végszükségben nyúlnak eme, ma már mindenki által könnyen elérhető, oklevél­nek csúfolt minősítéshez, hogy ezzel a szakképzett gépé­szek életfentartási forrását kimerítsék, őket társadalmi­lag diszkvalifikálják és megélhetésüket teljesen lehetet­lenné tegyék. Hogy ez így van, azt mindenki tudja és hogy e gyülevész nép mennyire kihasználja az állam által nyúj­tott ezen kedvezményeket, az is ismeretes. Föltétlen szükséges tehát az ily sérelmek orvoslására valamely módot keresni, hogy ellene hathatósan védekezhessünk, sőt lehetőleg azt teljesen megszüntessük. Hogy azonban az egyesület a gépészi kar jogaiért síkra szálljon, azt csak úgy teheti, ha a szakképzett gépészi kar összesége eggyé tömörül, ténykedését együt­tesen, egyöntetűen, tervszerűen, kellő körültekintéssel és rendszeres elvek szerint alkalmazza. Állíthatom, hogy szakképzett gépészeink összesége át van hatva ennek szükségétől és a baj csak abban van, a kivitel csak azért késik, mivel hiányzik belőlük az egyesülés szükségességének tudata, idegenkednek min­den újabb intézménytől és csak azt látom, hogy az egyesület megerősítésére, ezen reánk nézve nagy fon­tossággal sőt életkérdéssel bíró törvény gyors megvál­toztatásának érdekében, a hazai gépészi kar nem buz­­dul fel s megnyugszik abban, hogy szaksajtónkban itt­­ott megjelenő felszólalások, a pusztába elhangozzanak és a megoldást napról-napra elodázzuk. Sajnos, így van ez nálunk, hol a kitartásra képtelen, csak szalmalángként fellobbanó gépészgárda hamar feled, ritkán követel s még ritkábban emlékezik. De végre is határoznunk kell, meg kell tenni azon lépést, mely elveink megvalósításához vezet, meg kell keresni a kereskedelemügyi minisztériumot, hogy ügyün­ket hathatósan támogassa és ki kell mondanunk bátran, határozottan és visszvonhatatlanul, hogy akár emberi, akár társadalmi szempontból, kell, hogy a kormány segítégünkre jöjjön. Egyesületünk megszilárdításával sem az ipartörvé­nyeket, sem a fennálló társadalmi rendet megingatni nem akarjuk, és a kormány sem tekintheti ellenségének hazánk egyik legfontosabb iparágát űző intelligens ipari munkások hatalmas és szervezett táborát, de nem tekint­heti ellenségeinek azokat a szakképzett de teljesen állás­­nélküli, vagy sanyarú állásban lévő gépészeket sem, kik ahelyett, hogy a szoczializmus karjaiba vetnék magu­kat, nem akarnak egyebet tenni, mint megélhetésüket biztosítani. A kormánynak e körülményel számolni kell, mert hiszen az nem lehet feladata, az nem lehet czélja.­ ­

Next