Magyar Gépipar, 1908 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1908-01-16 / 1. szám
1908. január 16. MAGYAR GÉPIPAR telni. A bukófélben lévő első magyar-svájczi gyár és a magyar-belga gépgyár telepét megvéve a m. kir. államvasutak gép-és vagongyárát alapította. Csak malomiparunknak nem tudott ártani az 1873-iki mezőgazdasági válság, úgy hogy folyton szaporodó gépszükségletével nem egy gyárat mentett meg a bukástól. A mezőgazdasági válságot nem sokára kiheverte gépiparunk, sőt a külföldi gyárakkal folytatott versenyből győztesen került ki, amennyiben azokat jobb, tökéletesebb gyártmányával háttérbe szorította. Gazdáinknak is mindig jobb eszközöket kellett beszerezniük, hogy a külfölddel a versenyt kiállják, ami a gépgyárak fejlődésére legnagyobb hatással volt. A gyárakat a folytonosan növekvő szükséglet miatt nagyobbítani kellett, miáltal üzeme kiterjedtebb lett. Az 1881. XLIV. t. sz. mely bizonyos gyáraknak kedvezményeket biztosít, rohamosan fejleszti a gépipart. A 1883-iki bécsi villamos kiállításon a Ganz és társa elég nagy elismerésben részesült a turbina és dinamo-elektromos gépek gyártásáért. A gépipar folytonos fejlődését az 1884-ben beállott rossz viszonyok majdnem újból válságba sodorták, melyhez a vasáruk mesterséges felszöktetése is hozzájárult az osztrák és magyar vasművek áregyezménye folytán. A viszonyok folytonos javulása megmentette gyáraink nagy részét és létrehozta ezen iparág rohamos fejlődését. A 90-es évek nagy munkálatai, milyenek az alduna szabályozás, a m. kir. államvasutak beszerzései ezen iparág kifejlődését rendkívül elősegítette. Tulajdonképen azonban a gépipar fejlesztői s fenntartói a vas- és fémipar, fonó- és szövőipar, sokszorosító ipari vasgyárak, fémkohók, vegyészeti ipari, vasút, gőzhajó. Ezek a gépipar táplálói, a nagy gépipar kifejlesztői milyenek a m. k. államvasutak gépgyára, Ganz és tsa, Schlick gépgyár stb., melyhez fogható gyártelepei Ausztriának sincsenek. Az alacsony kamatláb a tőkét is a gyárak építésének szolgálatába hajtja, mindezek folytán újabb gyárak keletkeznek,melyek azonban a részvénytársasági formát veszik fel. A részvénytársasági forma különben jellemző budapesti gépgyárainkra vonatkozólag s alig találunk egy tuczatot, mely ne volna részvénytársaság. 1890-ben alapittatik a Danubius magyar hajó és gépgyár r. t. s ezt a következő években egész sorozata követi a nagy gépgyáraknak. A vidéken csak a nagybecskereki Első magyarországi gépgyár és az aradi Weitzer János gép- és vagongyár a részvénytársasági forma. Ha most már vizsgáljuk, mily óriási forgalmat bonyolítanak le évenként budapesti gépgyáraink, látjuk, hogy az körülbelül 120 millió koronára tehető. A hatalmas gépgyárak keletkezése maga után vonta azután azt, hogy a munkásszám olyannyira megnövekedett, hogy körülbelül 25000 munkás foglalkozik gépek gyártásával. Daczára a folytonos fejlődésnek, a behozatal hatványozva növekedik, mi a mezőgazdaság és ipar fejlődésének tulajdonítható. Ezzel szemben azonban kivitelünk is arányosan emelkedik. Újabb időben a kormányok azon meggyőződésben, hogy az ország gazdagságának legnagyobb fejlesztője az ipar, hathatós iparfejlesztési politikájukkal a gépipar fejlődését is felvirágoztatták. Statisztikai adatokból kiviláglik, hogy az utóbbi 13 év alatt átlag 879.000 korona jutott iparfejlesztési czélokra. 1808-tól 1890-ig az évi átlag csak 364.000 koronát tett ki. Az 1890—1901. év közötti időben 462 államilag különféle módon támogatott gyár alakult, melyekben 59.000 munkás dolgozott. Ezen száraz számok is fényes bizonyítékai annak, hogy az ország az iparfejlesztés érdekében a legnagyobb áldozatokra is képes s hogy gépiparunk aranykora csak ezután fog bekövetkezni. Egyesületi hírek. Felhívás. Felkéretnek a t. tagok, kik az egyesületben rendezendő, algebrai számtan-tanfolyamon részt óhajtanak venni, sürgősen jelentkezzenek a Titkárságnál, miután rövid időn belül megkezdjük. Bálunkról. Az Országos Gépész- és Művezető Egyesület és Nyugdíjintézet az idén is mint az előző években igen sikerült hangversenynyel egybekötött táncz-mulatságot rendezett. A mulatság 1. évi január hó 4-én tartatott meg. Hisszük, hogy akik jelen voltak még sokáig kellemes emlékükben fogják tartani ezen igazán sikerült táncrestélyt, mert dicséretükre legyen mondva, a fiatal gépész gárda kitett magáért és versengett egymással, hogy ki tánczol többet, ami különben érthető is volt, mert annyi szép leány ritkán található együtt, mint ezen a bálon volt, hogy mindenki jól mulatott bizonysága, hogy csak akkor kezdték elhagyni a termeket, mikor már erre a záróóra kényszerítette. A tánczot következő műsor előzte meg : 9 óra néhány percz után 1. sz. „Nyitány“ Oláh Józsi teljes zenekarával. 2. sz. „Az öngyilkos“ monológ, előadta Csiszár Kálmán úr, nagy sikerrel és sűrű tapsok között. 3. sz. „Népdalok“ énekelte Miróczky Etel k. a., amelynek minden számát hatalmas, szinte szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség. A rendezőség pedig egy gyönyörű virágcsokorral kedveskedett. 4. sz. Rost Béla úr „A kápolna“ költeményt szavalta, annyi tudással s oly mély érzéssel, hogy ezt csak átérezni, de leírni egyszerű tollal nem lehet. Az 5. sz. „A mézes hetek után“ előadták Poltz Margit k. a. és Rost Béla úr. Itt igazán habozom, hogy ugyan meg-e kíséreljem leírni ezen igazán bájos és kedves jelenetet, mert az a rövidke negyedóra is elég volt arra, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy az asszonyka a férjével szemben levő minden akadályt le tud dönteni a nyelvecskéjével, különösen ha olyan gyorsan és kedvesen tudja pergetni mint ő, úgyannyira, hogy általános jó hangulatot keltet, ami különben az egész éj folyamán csak fokozódott. 3