Magyar Gépipar, 1908 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1908-01-16 / 1. szám

1908. január 16. MAGYAR GÉPIPAR telni. A bukófélben lévő első magyar-svájczi gyár és a magyar-belga gépgyár telepét megvéve a m. kir. ál­lamvasutak gép-és vagongyárát alapította. Csak malom­iparunknak nem tudott ártani az 1873-iki mezőgazdasági válság, úgy hogy folyton szaporodó gépszükségleté­vel nem egy gyárat mentett meg a bukástól. A mező­­gazdasági válságot nem sokára kiheverte gépiparunk, sőt a külföldi gyárakkal folytatott versenyből győz­tesen került ki, amennyiben azokat jobb, tökéletesebb gyártmányával háttérbe szorította. Gazdáinknak is min­dig jobb eszközöket kellett beszerezniük, hogy a kül­földdel a versenyt kiállják, ami a gépgyárak fejlődésére legnagyobb hatással volt. A gyárakat a folytonosan növekvő szükséglet miatt nagyobbítani kellett, miáltal üzeme kiterjedtebb lett. Az 1881. XLIV. t. sz. mely bizonyos gyárak­nak kedvezményeket biztosít, rohamosan fejleszti a gépipart. A 1883-iki bécsi villamos kiállításon a Ganz és társa elég nagy elismerésben részesült a turbina és­­ dinamo-elektromos gépek gyártásáért. A gépipar foly­tonos fejlődését az 1884-ben beállott rossz viszonyok majdnem újból válságba sodorták, melyhez a vasáruk mesterséges felszöktetése is hozzájárult az osztrák és magyar vasművek áregyezménye folytán. A viszonyok folytonos javulása megmentette gyáraink nagy részét és­­ létrehozta ezen iparág rohamos fejlődését. A 90-es évek nagy munkálatai, milyenek az alduna szabályo­zás, a m. kir. államvasutak beszerzései ezen iparág kifejlődését rendkívül elősegítette. Tulajdonképen azon­ban a gépipar fejlesztői s fenntartói a vas- és fémipar, fonó- és szövőipar, sokszorosító ipari vasgyárak, fém­kohók, vegyészeti ipari, vasút, gőzhajó. Ezek a gép­ipar táplálói, a nagy gépipar kifejlesztői milyenek a m. k. államvasutak gépgyára, Ganz és tsa, Schlick gépgyár stb., melyhez fogható gyártelepei Ausztriának sincsenek. Az alacsony kamatláb a tőkét is a gyárak építésének szolgálatába hajtja, mind­ezek folytán újabb gyárak kelet­keznek,melyek azonban a részvénytársasági formát veszik fel. A részvénytársasági forma különben jellemző buda­pesti gépgyárainkra vonatkozólag s alig találunk egy tuczatot, mely ne volna részvénytársaság. 1890-ben ala­­pittatik a Danubius magyar hajó és gépgyár r. t. s ezt a következő években egész sorozata követi a nagy gépgyáraknak. A vidéken csak a nagybecskereki Első magyarországi gépgyár és az aradi Weitzer János gép- és vagongyár a részvénytársasági forma. Ha most már vizsgáljuk, mily óriási forgalmat bonyolítanak le évenként budapesti gépgyáraink, látjuk,­­ hogy az körülbelül 120 millió koronára tehető. A hatalmas gépgyárak keletkezése maga után­­ vonta azután azt, hogy a munkásszám oly­annyira meg­növekedett, hogy körülbelül 25000 munkás foglalkozik gépek gyártásával. Daczára a folytonos fejlődésnek, a behozatal hat­ványozva növekedik, mi a mezőgazdaság és ipar fej­lődésének tulajdonítható. Ezzel szemben azonban kivi­telünk is arányosan emelkedik. Újabb időben a kormányok azon meggyőződés­ben, hogy az ország gazdagságának legnagyobb fej­lesztője az ipar, hathatós iparfejlesztési politikájukkal a gépipar fejlődését is felvirágoztatták. Statisztikai ada­tokból kiviláglik, hogy az utóbbi 13 év alatt átlag 879.000 korona jutott iparfejlesztési czélokra. 1808-tól 1890-ig az évi átlag csak 364.000 koronát tett ki. Az 1890—1901. év közötti időben 462 államilag különféle módon támogatott gyár alakult, melyekben 59.000 munkás dolgozott. Ezen száraz számok is fényes bizonyítékai annak, hogy az ország az iparfejlesztés érdekében a legnagyobb áldozatokra is képes s hogy gépiparunk aranykora csak ezután fog bekövetkezni. Egyesületi hírek. Felhívás. Felkéretnek a t. tagok, kik az egye­sületben rendezendő, algebrai számtan-tanfolyamon részt óhajtanak venni, sürgősen jelentkezzenek a Tit­kárságnál, miután rövid időn belül megkezdjük. Bálunkról. Az Országos Gépész- és Művezető­ Egyesület és Nyugdíjintézet az idén is mint az előző években igen sikerült hangversenynyel egybekötött táncz-mulatságot rendezett. A mulatság 1. évi január hó 4-én tartatott meg. Hisszük, hogy a­kik jelen voltak még sokáig kel­lemes emlékükben fogják tartani ezen igazán sikerült táncrestélyt, mert dicséretükre legyen mondva, a fiatal gépész gárda kitett magáért és versengett egymással, hogy ki tánczol többet, a­mi különben érthető is volt, mert annyi szép leány ritkán található együtt, mint ezen a bálon volt, hogy mindenki jól mulatott bizonysága, hogy csak akkor kezdték­ elhagyni a termeket, mikor már erre a záróóra kényszerítette. A tánczot következő műsor előzte meg : 9 óra néhány percz után 1. sz. „Nyitány“ Oláh Józsi teljes zenekarával. 2. sz. „Az öngyilkos“ monológ, előadta Csiszár Kálmán úr, nagy sikerrel és sűrű tapsok kö­zött. 3. sz. „Népdalok“ énekelte Miróczky Etel k. a., amelynek minden számát hatalmas, szinte szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség. A rendezőség pedig egy gyönyörű virág­csokorral kedveskedett. 4. sz. Rost Béla úr „A kápolna“ költeményt szavalta, annyi tudással s oly mély érzéssel, hogy ezt csak átérezni, de leírni egyszerű tollal nem lehet. Az 5. sz. „A mé­zes hetek után“ előadták Poltz Margit k. a. és Rost Béla úr. Itt igazán habozom, hogy ugyan meg-e kísé­reljem leírni ezen igazán bájos és kedves jelenetet, mert az a rövidke negyedóra is elég volt arra, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy az asszonyka a férjével szemben levő minden akadályt le tud dönteni a nyelvecskéjével, különösen ha olyan gyorsan és ked­vesen tudja pergetni mint ő, úgyannyira, hogy általá­nos jó hangulatot keltet, ami különben az egész éj folyamán csak fokozódott. 3

Next