Magyar Gépipar, 1911 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1911-01-16 / 1. szám
Két tonnáim! Ennyi idő óta vagyunk a szaksajtó táborában. Nagy múlt ez, még egy napilapnál is. Még nagyobb nálunk, ahol az örökké forrásban levő viszonyok mind több és több, követelőzőbb és hangosabb feltételeket állítottak létünk elé. Lapunk maga többféle köntösben jelent meg eddig, de mindig egy céllal, hogy a műszaki személyzet anyagi és erkölcsi érdekeit híven képviselje, hogy azoknak színvonalát minden irányban emelje. Ez a programm ma is. Az eltelt húsz esztendő a maga változatos trténetével sok tanulságot rejt magában. A kezdet nehézségei, amelyeken keresztül kellett vergődni, a kétkedés, a mosolygás, melyet létjoga felett minden oldalon tapasztalt, mind olyan körülmények voltak, melyek buzgó munkát és nagy kitartást igényeltek. A kezdeményezők buzgó harcra sokáig látszott szélmalom harcznak, sokszor vetettek gáncsot alul és felül a szövetségnek és mégis megmaradt. Megmaradt, mert szükség volt rá, mert, a viszonyok igazolták létjogosultságát. És ma, húsz év múltán, büszkén tekinthetünk vissza az igazi munka gyümölcsére, akcióképes életerős szövetségünkre. Zajos ünneplésre nincs idő ! Munkával jubilálunk. A múlt keserves munkájával és nehéz küzdelmeivel csak buzdítás gyanánt jelenjen meg szemünk előtt. Ilyen múltnak csak szép jelen és még dúsabb jövő lehet a folytatása. A múlt emlékeit összefoglaltuk, mert szolgálatot akartunk tenni a jelennek és az utókornak és kötelességet teljesíteni a múlt iránt. A múlt küzdelme, a létért való volt. Ellenséggel és ami keserűbb, részvétlenséggel kellett megküzdeni. Most mikor e két ellenséget legyőztük, ismét küzdelem előtt állunk. Az eredményekérti küzdelem előtt, mely édesebb mint az előbbi, de talán nehezebb. A társadalom ma nagyon és hivatás szerint tagozódik számos osztályra és minden osztály igyekszik közös anyagi és erkölcsi érdekeinek képviseletére erőteljes szerveket létesíteni. Minden téren csak úgy lehet ma érvényesülni, úgy érhet el jogokat valamely társadalmi osztály, ha egyöntetűen, kifelé egységesen lép fel és jelentkezik a közvélemény és az illetékes faktorok előtt. Ez a hivatása a gépész-szövetségnek is. És ennek betöltésére a 20 éves múlt nemcsak jogosítja, de kötelezi is. Az a számos probléma, mely ez időszerint megoldásra vár, óriási munkaanyagot nyújt a szövetség tevékenységének. A gépészképesítés szigorítása; a gépészek helyzetének javítása a társadalomban ; a mezőgazdadasági gépészek kivonása a cselédtörvény hatálya alól. Mind oly pontok, melyek a szövetség teljes erejét jó időre igénybe veszik. Ezen kérdések megérlelésére szolgál lapunk, mely élő, szerves kapocs minden gépész között, bármily távolságban lennének is azok. Hasábjaink nyitva állanak minden ötletnek, minden eszmének, mert mindenben lehet valami jót találni és az eszmék valódi formája csak úgy jegeczesedik ki, ha mindenki simít a durva anyagon a vésővel, alakot csak így nyer. Egy szobor, melyet valamely művész alkot, magán viseli alkotójának jellemét. A mű egyéni lesz. Ilyen a szellemi mű is, ilyen lenne a törvény is, melyet egy ember alkot meg, az összesség szempontjai nem érvényesülnének kellőképen. Ezért kell, hogy minden gépész munkatársa is legyen a szövetségnek, munkatársa a lapnak, saját érdekében. A lap hasábjain szólanak egymáshoz az azonos érdekek. Azokon hangzanak el a panaszok és azokon agitálunk az orvoslásért. Ezért fordulunk minden alkalommal, és most is olvasóinkhoz, tagjainkhoz azzal a kéréssel, hogy növeljék nyilvánosságunkat, hívják fel a nagy közvélemény figyelmét fontos társadalmi positiót betöltő osztályunkra, mert csak így lehet egy erős szövetséggel eredményeket elérni és az elért eredményeknek gyümölcsét csak úgy élvezhetjük háborítatlanul. Aki a szövetséget segíti, önmagát segíti. Önmagát segíteni pedig nemcsak jog, de a kötelesség. Ezen kötelességét ha híven teljesíti mindenki, a harmadik decennium végén nagyszerű alkotásokról számolhatunk be, ügy legyen ! Központi festőbErendezések Öntöttvas kazánszertetei. (Folytatás.) — Fayer Gyula-Ш. — 9. A kazánok hatásfoka. Az öntöttvaskazánok hatásfokára vonatkozólag az egyes czégek nyomtatványaiban — többnyire nyilvános intézetek által megejtett próbákra való utalással — bőséges anyagot találunk. Ezek az adatok a kazánok hatásfokát igen kedvező színben tüntetik fel, amennyiben — természetesen mindig jó minőségű 7—10% hamutartalommal biró koksz használatát tételezve fel — 70—80% között állónak, sőt a 80%-ot is meghaladónak adják meg. Megjegyzem, hogy az irodalomban található néhány idevágó közlemény megerősíti ezeket az adatokat s a kazánok hatásfokát általában véve, szintén kedvezőnek vallja. A 10. ábrában, a Gesundheits Ingenieur 1907. évfolyama nyomán egy, a svájczi kazántulajdonosok egyesülete által megvizsgáltatott kazán hatásfokgörbéjét mutatom be, amely szerint a 24,4 m2 tűzfelszínű melegvízkazán m2-kénti 8000—9000 hőegység megterhelés mellett adta a legkedvezőbb 85,2%-os hatásfokot s 12.060 hőegységnyi terhelés mellett ez még mindig 78,5% volt. A kísérletekhez 7070 hőegységes Ruhrkokszot és 7059 hőegységes gázkokszot használtak 9,25%, illetőleg 10-25% hamutartalommal. Megjegyzem azonban, hogy az ilyen próbák eredményei — s ez különösen a melegvízkazánokra érvényes — bár egyébként megbízhatók, a mindennapi gyakorlatban elérhető eredményekhez mérten, a kazánok ökonómiáját valamivel kedvezőbb színben tüntetik fel. Oka ennek, a kezelésnek a kísérleteknél érvényesülő abszolút gondosságától és avatottságtól eltekintve, az, hogy az ilyen próbáknál a vízmérlegelés pontossága érdekében rendesen nem keringő, hanem átfutó vízzel dolgoznak, ami a meleg-átszármaztatást bizonyos fokig kedvezően befolyásolja s igy érthető, ha a hőökonómia mérlege valamivel jobb eredményt ad. Egyébként el kell ismernünk azt is, hogy miután ezeket a kazánokat rendes használatban — keringő és nem frissen táplált vízről lévén szó — belsőleg jóformán alig kell tisztogatni, külsőleg pedig a csatornák kényelmes megközelíthetőségéből s a kazánok kisebb méreteiből kifolyólag, nagyobb fáradság nélkül tisztogathatjuk, a hatásfoknak a kezelés hanyagsága következtében várható megromlására kevesebb ok forog fenn, mint az ipari kazánoknál. 10. A kazánok felosztása. Az öntöttvaskazánokat a jobb áttekintés kedvéért, a tagozás mikéntje s ezen belül az alkalmazott füstjárás iránya szerint osztályozhatjuk. A tagozás mikéntje szerint megkülömböztethetünk : A) egyszerű vagy kis-, B) vízszintes tagozású-, C) függőleges tagozású- és D) sorozatos kazánokat. Az egyszerű kazánok csoportjába a legkisebb kazánok tartoznak. A kazán testét rendesen egy öntvény alkotja, csak a nagyobbakat szokták függőleges síkkal