Magyar Gépipar, 1913 (22. évfolyam, 1-15. szám)

1913-01-01 / 1. szám

ex (MAGYAR GÉPIPAR) Szerkesztőség és kiadó-Felelős szerkesztő : JUHÁSZ LÁSZLÓ. :: Megjelenik :: :: hivatal : -Munkatársak: dr. Havas Béla ügyész, Veszély Ferenc minden hó 1-én és 16-án. BUDAPEST, titkár: Havas Rezső postatakarékpénztári főtiszt Lapzárta minden hó 8-án és IX., FERENC-KÖRÚT 17. A lap szellemi részére vonatkozó, bármilyen irányú köz­ 22-én. Szövetségi tagok a lapot CHEQUE-SZÁMLA : 15529 reményeket kérjük közvetlenül a szerkesztő cím зге ingyen, nemtagok egy évre TELEFON: 161—42........... (Budapest, V., Honvéd­ utca 10, Pallas-nyomda) küldeni. ♦♦ в koronáért kapják. ♦♦ Figyelmeztetjük a szövetség tagjait, hogy minden ügybeni, a szövetség vezetőségét érintő levelezések a következő czím alatt küldendők be: ----------------- ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉNEK, BUDAPESTEN, IX. KER., FERENC­ KÖRÚT 17. SZÁM.­I Nyugdíj- és tagsági díjakkal hátralékos tag­jainkat felkérjük, hogy — mielőtt b. nevük a lapban közölve lenne a hátralékosok között — illetményeiket befizetni szíveskedjenek, mivel a IV. negyed illetményei is esedékesek. A központi választmány­i év január 12-én, vasárnap délután 3-kor ülést tart. A felügyelő-bizottság és a választmány összes t. tagjainak megjelenését kéri az elnökség. Belépti díj nincs. Műsorváltás kötelező. A műsor személyenkint 1 korona. Kabaré után tánc. Egyszerű megjelenést kérünk. Felülfizetések hirlapilag nyugtáztatnak. Kortársi üdvözlettel a Vigalmi­ Bizottság. Meghívó. A IV. számú Metzenzéfi-fiók 1913 január 12-én délután 2 órakor az Erzsébet-szálló helyiségében évi közgyűlést tart, amelyre a fiók összes tagjainak szives megjelenését kéri Dorbák István a IV. sz. fiók elnöke. Tisztelt Kortárs Úr ! Szövetségünk hagyományos bálja az idén a súlyos gazdasági válság és a háborús viszonyokra való tekin­tettel elmarad. Hogy a bált nem­ tarthatjuk meg, azt hónapokkal ezelőtt nem tudhattuk s miután a bálra való készülődés, a terem és zenekar lefoglalásával járó költ­ségeket nem szeretnénk Szövetségünk azon alapjának terhére írni, mely alap növelése miatt szoktuk a bált minden évben megtartani, ezért a vigalmi­ bizottság, hogy úgy a már kifizetett előzetes költségek visszaszerzése, valamint a kollégiális viszony ápolása és végül, hogy az özvegyek és árvák alapját ez évben is szaporít­hassuk filléreinkkel, elhatározta, hogy 1913 január hó 11-én, szombaton este */2­9 órakor VII. kerület Erzsébet­­körút 27. /. emelet az „Erzsébet“ díszteremben kabaré­val egybekötött társasvacsorát rendez. A Szövetség vezetősége és a vigalmi­ bizottság azon tiszteletteljes kéréssel fordul a kartársakhoz, hogy ezen jótékony célú estélyen mindnyájan részt vegyenek. Azon kartársakat pedig, akik ezen részt venni bármi oknál fogva nem tudnak, tekintve a cél nemes voltát, arra kéri, hogy a fent említett alaphoz szíveskedjenek tehetségük szerint hozzájárulni. Boldog újévet! Amikor Szilveszter éjjelén pont éjfélkor, vidám mulatozás közben a világítást­­ kikapcsolják, lecsavarják vagy elfujják és amikor ezt az eljárást hátulról kezdett sorrendben „visszacsinálják“, abban a pillanatban az együttlevő rokonok és jóbarátok szívből kívánnak egy­másnak minden jót és tartós boldogsággal kapcsolat­ban : boldog újesztendőt. Mi, akik ezen, boldogságot és minden jót kívánó pillanatban, habár nem is lehettünk mindenütt jelen, most amikor itt erre az alkalmunk megvan, csatlako­zunk az elhangzott mindenféle jó kívánságokhoz és tiszta szívünkből kívánunk kartársainknak kedves család­jaikkal egyetemben boldog újévet. * Szöveket verünk a futóhabokba és azt gondoljuk, hogy határt jelölünk vele, pedig innen is, túl is egy­forma végtelenséggel terül el az ut s az a határvonal, amellyel képzeletben kettévágjuk, sem föl nem tartja, sem uj sodrásba nem tereli az egymásba omló habo­kat. Vége az ó-esztendőnek, itt az uj — mondogatjuk, mintha az uj egyéb volna, mint a régi volt — folya­mata a kezdet és vég nélkül való időnek. Mégis nekünk, akiknek léte az idő egy rebbené­­séig tart, mennyit mond ez a szó: itt az új esztendői? A régi bajjal, régi búval leszámolunk, új kedvvel, új hittel, új reménységgel megyünk a jövő küzdelmei elé. Nekünk ez az új, melyet az esztendő fordulásának kép­zelünk, temetés és vigasság, gyász és öröm, emlékezés és reménység édes keveréke. A napok, a­melyek elmúltak, bizonnyal nem jön­nek vissza soha többé. De ki busul utánuk a mai napon ? Ki siratja meg a virágot, amely lehull, ha dúsan fejlődő gyümölcs marad utána? Utána?! ... Ez a szó, amely follamat elhagyta, önkénytelenül is arra késztet, hogy felette egy kissé elmélkedjek. Szövetségi életünk és annak fellendülése­ ! ! Kérjük tagjainkat, hogy szükségletüket hirdetőinknél szerezzék be ! !

Next