Magyar Gépipar, 1913 (22. évfolyam, 1-15. szám)
1913-01-01 / 1. szám
ex (MAGYAR GÉPIPAR) Szerkesztőség és kiadó-Felelős szerkesztő : JUHÁSZ LÁSZLÓ. :: Megjelenik :: :: hivatal : -Munkatársak: dr. Havas Béla ügyész, Veszély Ferenc minden hó 1-én és 16-án. BUDAPEST, titkár: Havas Rezső postatakarékpénztári főtiszt Lapzárta minden hó 8-án és IX., FERENC-KÖRÚT 17. A lap szellemi részére vonatkozó, bármilyen irányú köz 22-én. Szövetségi tagok a lapot CHEQUE-SZÁMLA : 15529 reményeket kérjük közvetlenül a szerkesztő cím зге ingyen, nemtagok egy évre TELEFON: 161—42........... (Budapest, V., Honvéd utca 10, Pallas-nyomda) küldeni. ♦♦ в koronáért kapják. ♦♦ Figyelmeztetjük a szövetség tagjait, hogy minden ügybeni, a szövetség vezetőségét érintő levelezések a következő czím alatt küldendők be: ----------------- ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉNEK, BUDAPESTEN, IX. KER., FERENC KÖRÚT 17. SZÁM.I Nyugdíj- és tagsági díjakkal hátralékos tagjainkat felkérjük, hogy — mielőtt b. nevük a lapban közölve lenne a hátralékosok között — illetményeiket befizetni szíveskedjenek, mivel a IV. negyed illetményei is esedékesek. A központi választmányi év január 12-én, vasárnap délután 3-kor ülést tart. A felügyelő-bizottság és a választmány összes t. tagjainak megjelenését kéri az elnökség. Belépti díj nincs. Műsorváltás kötelező. A műsor személyenkint 1 korona. Kabaré után tánc. Egyszerű megjelenést kérünk. Felülfizetések hirlapilag nyugtáztatnak. Kortársi üdvözlettel a Vigalmi Bizottság. Meghívó. A IV. számú Metzenzéfi-fiók 1913 január 12-én délután 2 órakor az Erzsébet-szálló helyiségében évi közgyűlést tart, amelyre a fiók összes tagjainak szives megjelenését kéri Dorbák István a IV. sz. fiók elnöke. Tisztelt Kortárs Úr ! Szövetségünk hagyományos bálja az idén a súlyos gazdasági válság és a háborús viszonyokra való tekintettel elmarad. Hogy a bált nem tarthatjuk meg, azt hónapokkal ezelőtt nem tudhattuk s miután a bálra való készülődés, a terem és zenekar lefoglalásával járó költségeket nem szeretnénk Szövetségünk azon alapjának terhére írni, mely alap növelése miatt szoktuk a bált minden évben megtartani, ezért a vigalmi bizottság, hogy úgy a már kifizetett előzetes költségek visszaszerzése, valamint a kollégiális viszony ápolása és végül, hogy az özvegyek és árvák alapját ez évben is szaporíthassuk filléreinkkel, elhatározta, hogy 1913 január hó 11-én, szombaton este */29 órakor VII. kerület Erzsébetkörút 27. /. emelet az „Erzsébet“ díszteremben kabaréval egybekötött társasvacsorát rendez. A Szövetség vezetősége és a vigalmi bizottság azon tiszteletteljes kéréssel fordul a kartársakhoz, hogy ezen jótékony célú estélyen mindnyájan részt vegyenek. Azon kartársakat pedig, akik ezen részt venni bármi oknál fogva nem tudnak, tekintve a cél nemes voltát, arra kéri, hogy a fent említett alaphoz szíveskedjenek tehetségük szerint hozzájárulni. Boldog újévet! Amikor Szilveszter éjjelén pont éjfélkor, vidám mulatozás közben a világítást kikapcsolják, lecsavarják vagy elfujják és amikor ezt az eljárást hátulról kezdett sorrendben „visszacsinálják“, abban a pillanatban az együttlevő rokonok és jóbarátok szívből kívánnak egymásnak minden jót és tartós boldogsággal kapcsolatban : boldog újesztendőt. Mi, akik ezen, boldogságot és minden jót kívánó pillanatban, habár nem is lehettünk mindenütt jelen, most amikor itt erre az alkalmunk megvan, csatlakozunk az elhangzott mindenféle jó kívánságokhoz és tiszta szívünkből kívánunk kartársainknak kedves családjaikkal egyetemben boldog újévet. * Szöveket verünk a futóhabokba és azt gondoljuk, hogy határt jelölünk vele, pedig innen is, túl is egyforma végtelenséggel terül el az ut s az a határvonal, amellyel képzeletben kettévágjuk, sem föl nem tartja, sem uj sodrásba nem tereli az egymásba omló habokat. Vége az ó-esztendőnek, itt az uj — mondogatjuk, mintha az uj egyéb volna, mint a régi volt — folyamata a kezdet és vég nélkül való időnek. Mégis nekünk, akiknek léte az idő egy rebbenéséig tart, mennyit mond ez a szó: itt az új esztendői? A régi bajjal, régi búval leszámolunk, új kedvvel, új hittel, új reménységgel megyünk a jövő küzdelmei elé. Nekünk ez az új, melyet az esztendő fordulásának képzelünk, temetés és vigasság, gyász és öröm, emlékezés és reménység édes keveréke. A napok, amelyek elmúltak, bizonnyal nem jönnek vissza soha többé. De ki busul utánuk a mai napon ? Ki siratja meg a virágot, amely lehull, ha dúsan fejlődő gyümölcs marad utána? Utána?! ... Ez a szó, amely follamat elhagyta, önkénytelenül is arra késztet, hogy felette egy kissé elmélkedjek. Szövetségi életünk és annak fellendülése ! ! Kérjük tagjainkat, hogy szükségletüket hirdetőinknél szerezzék be ! !