Magyar Grafika, 1928 (9. évfolyam, 3-12. szám)
1928-03-01 / 3-4. szám
Molnár C. Pál illusztrációi A „Magyar Grafika" szerkesztője felkért, hogy írjak Molnár C. Pál grafikai munkáiról, abból az alkalomból, hogy Keleti Arthur költő „Angyali Üdvözlet" című könyve megjelent, mely könyvet Molnár C. Pál fametszetei ékesítik. Egy napon felkeresett Keleti Arthur és átadott egy csomag írást. Gépelt írás volt, de gépelése pedánsan rendes. A kényszerűségből sokat olvasó emberek bizalmatlanok vastag kéziratkötegekkel szemben és nem tagadhatom, hogy első percben megdöbbentett az Írott sorok ily sokasága. De Keleti úr az ő ellenállhatatlanul bájos modorában hamar meggyőzött arról, hogy itt nem holmi véletlen illusztrációs munkáról van szó, hanem óriási fáradság, vesződség, műgond és tépelődés árán organikusan fejlődött alkotásról, melynek hisztérikumát megismerni mindenképpen érdemes lesz. Az írásköteg t. i. Keleti Arthur, a költő és Molnár C. Pál, az illusztrátor levelezését tartalmazta, mely az „Angyali Üdvözlet" illusztrációi körül folyt le kettejük között. Megjegyzem, csak az első pillanatban hittem, hogy — bár felszólításra —, de mégis indiszkréten nyúlok idegen emberek magánügyeibe, mert hamarosan regényként kezdtem olvasni ezeket az írásokat. Egész biztos, hogy amikor Keleti leveleit megírta, ugyanolyan koncentrációval és beállítottsággal írta, mellyel versei írásához fog. Keresztül-kasul artisztikusak, finomak és választékosak ezek a levelek és öntetszelgők, mint Keleti minden írása. Molnár C. Pál pedig, akinek eleve hajlama van ugyanehhez, szívesen vette át Keleti stílusát és úgy belemelegedett a kedves kis enyhe arkaizálásokba, oly artisztikus stílérzékkel, hogy külön intim gyönyörűség leveleik végigkóstolgatása. Igen, rengeteg munka és intenzitás rejlik ebben az „Angyali Üdvözletben, úgy keletkezett ez a könyv, ahogyan illusztrált könyvnek keletkeznie kell. Jóformán magam sem tudom most, mit köszönhetek a képek, a versek, a tipográfiai tökély szuggesztiójának és mit a levelek megnyerő intimitásának. Úgy érzem, hogy mindez eggyé válik, egyetlen intenzív, szép élménnyé. Minden kis motívum gondosan ki lett agyalva és pontos tervszerűséggel a kompozícióba illesztve. A motívumok összehordásában a költő és a művész kéz kézben dolgozott. A hasonlatot lehet szó szerint is venni: egyik Márffy Ödön: Fekete váza