Magyar Grafika, 1928 (9. évfolyam, 3-12. szám)

1928-03-01 / 3-4. szám

Molnár C. Pdl illusztrációi A „Magyar Grafika" szerkesztője felkért, hogy írjak Molnár C. Pál gra­fikai munkáiról, abból az alkalomból, hogy Keleti Arthur költő „Angyali Üdvözlet" című könyve megjelent, mely könyvet Molnár C. Pál famet­szetei ékesítik. Egy napon felkeresett Keleti Arthur és átadott egy csomag írást. Gépelt írás volt, de gépelése pe­dánsan rendes. A kényszerűségből so­kat olvasó emberek bizalmatlanok vastag kéziratkötegekkel szemben és nem tagadhatom, hogy első percben megdöbbentett az Írott sorok ily so­kasága. De Keleti úr az ő ellenállha­tatlanul bájos modorában hamar meg­győzött arról, hogy itt nem holmi vé­letlen illusztrációs munkáról van szó, hanem óriási fáradság, vesződség, mű­gond és tépelődés árán organikusan fejlődött alkotásról, melynek hisztori- kumát megismerni mindenképpen ér­demes lesz. Az írásköteg t. i. Keleti Arthur, a költő és Molnár C. Pál, az illusztrátor levelezését tartalmazta, mely az „Angyali Üdvözlet" illusztrá­ciói körül folyt le kettejük között. Megjegyzem, csak az első pillanat­ban hittem, hogy — bár felszólításra —, de mégis indiszkréten nyúlok ide­gen emberek magánügyeibe, mert ha­marosan regényként kezdtem olvasni ezeket az írásokat. Egész biztos, hogy amikor Keleti leveleit megírta, ugyanolyan kon­centrációval és beállított­sággal írta, mellyel ver­sei írásához fog. Keresz- tül-kasul artisztikusak, finomak és választékosak ezek a levelek és — ön­tetszelgők, mint Keleti minden írása. Molnár C. Pál pedig, akinek eleve hajlama van ugyanehhez, szívesen vette át Keleti stílusát és úgy belemele­gedett a kedves kis enyhe arkaizálásokba, oly artisz- tikus stílérzékkel, hogy külön intim gyönyörűség leveleik végigkóstolga- tása. Igen, rengeteg munka és intenzitás rejlik ebben az „Angyali Üdvözlet­ben, úgy keletkezett ez a könyv, ahogyan illusztrált könyvnek keletkeznie kell. Jóformán magam sem tudom most, mit kö­szönhetek a képek, a ver­sek, a tipográfiai tökély szuggesztiójának és mit a levelek megnyerő inti­mitásának. Ügy érzem, hogy mindez eggyé válik, egyetlen intenzív, szép él­ménnyé. Minden kis motívum gondosan ki lett agyalva és pontos tervszerűséggel a kompozícióba illesztve. A motívumok összehor­dásában a költő és a mű­vész kéz kézben dolgo­zott. A hasonlatot lehet szószerint is venni: egyik Márffy Ödön: Fekete váza 74

Next

/
Thumbnails
Contents