Magyar Gyáripar, 1916 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
1. szám Magyar Gyáripar amikor a legfantasztikusabb, a legellentétesebb fejlemények is a gyakorlati lehetőségek körébe tartoznak. Voltaképen ma e kérdéshez csak azzal az állandó reservatio mentalis-sal lehet hozzászólni, hogy mindaz, amit mondunk, áll arra az esetre, ha az akaratunkon kívül bekövetkező események a tények erejével halomra nem döntenek mindent, amit ma helyesnek és szükségesnek tartunk. Ezzel a természetes fenntartással Darányi Ignác kérdésére a magyar ipari érdekeltség szempontjából a következőket válaszolhatjuk : A magunk részéről is szükségesnek tartjuk, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben is ugyanabban a vámvédelemben részesüljön, amelyet a német mezőgazdaság élvez. Egyfelől azért, mert egy fogyasztóképes mezőgazdaságban látjuk ipari fejlődésünk egyik legerősebb biztosítékát és másfelől azért, mert a jelenlegi közös vámterületen Magyarország csakis a mezőgazdasági vámvédelem fenntartásában találja meg, ha nem is megfelelő, de legalább megközelítő ellenértékét annak a védelemnek, amely az osztrák iparnak biztosítva van. Csakis abban az esetben, ha Németország is csökkentené saját gabonatermékeinek vámvédelmét, tartanók mi is kívánatosnak a mi agrártermékeink vámjainak hasonló mértékben való óvatos, hosszabb átmeneti időn át fokozatosan foganatosítandó enyhítését. Némi kifogásaink legfeljebb a minimális gabonavámok lekötése ellen vannak, de ezek ellen is csak azért, mert nem tartjuk kizártnak, hogy Németország a jövőben kevésbbé fog elzárkózni a mi agrártermékeink elöl és ez esetben hiba volna, ha a minimális vámok meggátolnának abban, hogy ugyanabban a mértékben a Balkán-államoknak is könnyebbségeket adhassunk. Ha Németország mezőgazdaságunkkal szemben tovább is elzárkóznék, a minimális vámok elejtése esetében sem kívánunk gabonánknak a Balkán-államokkal szemben a mainál csekélyebb vámvédelmet. E tekintetben is megvan tehát bennünk a törekvés arra, hogy mezőgazdaságunk maradjon megvédve annyira, mint a német. Ami az állatforgalmat illeti, szintén nem ellenezzük sem az állat- és húsvámokat, sem a szigorú állategészségügyi ellenőrzést, sőt állattenyésztésünk érdekében mindkettőt feltétlenül szükségesnek tartjuk. Csak az ellen vannak kifogásaink, hogy állategészségügyi ürügyekkel teljes behozatali tilalmakat foganatosítsunk, hogy merev, a változó viszonyokhoz nem simuló fix számokban legyen megállapítva az a mennyiség, amelyen túl állategészségügyi skrupulusainkat előráncigáljuk. Az árakat egyedül vámokkal is lehetséges oly színvonalon tartani, mely állattenyésztésünk érdekeinek megfelel. Ha ennél tovább megyünk, nem állattenyésztési érdekeket védünk, de hüsinséget támasztunk. Szeretnék hinni, hogy állatállományunknak a háború folytán beállt csökkenése ennek a politikának végét fogja jelenteni. Az iparban megvan a komoly szándék arra, hogy elhatározásaiban teljes mértékben tekintetbe vegye a mezőgazdasági érdekeket addig a határig, ameddig azok országos érdekeknek tekinthetnek. Viszont több ízben kellemesen tapasztaltuk azt is, hogy mezőgazdasági érdekképviseleteink is kellő figyelemmel vannak arra a nagy érdekre, amely Magyarország ipari fejlődésének előmozdításához fűződik. Ezzel a kölcsönös jóakarattal tovább fogunk jutni, mintha ismét egyoldalú jelszavakat kezdenénk egymás fejéhez vagdosni. A december 12-iki gazdagyűlést egyszerű kisiklásnak tekintjük erről az egyetlen helyes útról. Kívánatos volna, ha az ott elhangzott nyilatkozatok mindkét részen mielőbb feledésbe mennének. A jövő feladatai. A Magyar Gyáripar legutolsó számában utaltunk azokra a szempontokra, amelyek a háború után a nyersanyagbeszerzésnek szervezését szükségessé teszik s amelyek a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatóságát arra indították, hogy e kérdéssel az ipari szakegyesületeknek és a háború alatt a rendelkezésre álló nyersanyagok egybegyűjtésére és szétosztására alakult szervezeteknek bevonásával behatóan foglalkozzék. A főrendiház pénzügyi bizottságában dr. Chorin Ferenc utalt e kérdés fontosságára, mire a kormány nevében Teleszky János pénzügyminiszter elismerte, hogy a nyersanyagbeszerzés a jövő egyik legéletbevágóbb problémája, de rámutatott arra, hogy a kezdeményezés az ipari érdekképviseletek feladata s a kormánynak csak az lehet a hivatása, hogy az idevágó törekvéseket támogassa. De nemcsak nálunk és Németországban foglalkoztatja ez a probléma az érdekelt köröket. Legutóbb Ausztriában a Centralverband der Industriellen Oesterreichs hívott egybe a nyersanyagbeszerzés ügyében értekezletet, amelynek tárgyalásairól azonban közelebbi részletek nem jutottak nyilvánosságra. Nem tudhatjuk tehát, hogy az osztrák ipar állami beavatkozással vagy anélkül óhajtja-e a problémát megoldani, vagy megoldását megkísérelni. Kétségtelen, hogy igen sok körülmény szól az állami beavatkozás szükségessége mellett, legalább az átmeneti idő alatt, de másrészről bizonyos az is, hogy az ipar általában elvileg is lehetőleg igyekszik elkerülni az állami beavatkozást. Ha állami beavatkozás nélkül képzeljük el a nyersanyagbeszerzés szervezését, akkor ez csakis szabad kartellszervezetek létesítésével volna lehetséges. Minden számbajövő nyersanyag beszerzésére egy külön kartell volna létesítendő az érdekelt iparágak bevonásával s ezen kartellek gondoskodnának azután a kebelükbe tartozó iparvállalatok nyersanyagszükségletének mielőbbi egyenletes kielégítéséről. A kartell lépne fel mint vásárló a nyersanyag termelőhelyein, gondoskodnék a szállítási lehetőségekről, tárgyalna a hajóstársaságokkal a szükséges hajólakhely biztosításáról és megfelelő fuvardíjakról s osztaná el azután a nyersanyagokat a kebelébe tartozó iparvállalatok között. A valuta révén előálló nehézségeket is kétségkívül könnyebben fogja az ily szervezet megoldhatni, mint az egyes vállalkozó. Azokban az iparágakban, amelyek már a háború előtt is megfelelő szervezettel rendelkeztek, különösen pedig azokban, amelyek a nyersanyagukat a háború előtt is közösen szerezték be, ily nyersanyagbeszerző kartellek létesítése, vagy a meglevő szervezetnek a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodása bizonyára nem fog nehézségekbe ütközni.