Magyar Gyáripar, 1916 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1. szám Magyar Gyáripar amikor a legfantasztikusabb, a legellentétesebb fejle­mények is a gyakorlati lehetőségek körébe tartoznak. Voltaképen ma e kérdéshez csak azzal az állandó reservatio mentalis-sal lehet hozzászólni, hogy mindaz, amit mondunk, áll arra az esetre, ha az akaratunkon kívül bekövetkező események a tények erejével halomra nem döntenek mindent, amit ma helyesnek és szükségesnek tartunk. Ezzel a természetes fenntar­tással Darányi Ignác kérdésére a magyar ipari érde­keltség szempontjából a következőket válaszolhatjuk : A magunk részéről is szükségesnek tartjuk, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben is ugyanabban a vámvédelemben részesüljön, amelyet a német mező­­gazdaság élvez. Egyfelől azért, mert egy fogyasztó­­képes mezőgazdaságban látjuk ipari fejlődésünk egyik legerősebb biztosítékát és másfelől azért, mert a jelen­legi közös vámterületen Magyarország csakis a mező­­gazdasági vámvédelem fenntartásában találja meg, ha nem is megfelelő, de legalább megközelítő ellenérté­két annak a védelemnek, amely az osztrák iparnak biztosítva van. Csakis abban az esetben, ha Német­ország is csökkentené saját gabonatermékeinek vám­védelmét, tartanók mi is kívánatosnak a mi agrár­termékeink vámjainak hasonló mértékben való óvatos, hosszabb átmeneti időn át fokozatosan foganatosí­tandó enyhítését. Némi kifogásaink legfeljebb a mini­mális gabonavámok lekötése ellen vannak, de ezek ellen is csak azért, mert nem tartjuk kizártnak, hogy Németország a jövőben kevésbbé fog elzárkózni a mi agrártermékeink elöl és ez esetben hiba volna, ha a minimális vámok meggátolnának abban, hogy ugyan­abban a mértékben a Balkán-államoknak is könnyebb­ségeket adhassunk. Ha Németország mezőgazdasá­gunkkal szemben tovább is elzárkóznék, a minimális vámok elejtése esetében sem kívánunk gabonánknak a Balkán-államokkal szemben a mainál csekélyebb vámvédelmet. E tekintetben is megvan tehát bennünk a törekvés arra, hogy mezőgazdaságunk maradjon megvédve annyira, mint a német. Ami az állatforgalmat illeti, szintén nem elle­nezzük sem az állat- és húsvámokat, sem a szigorú állategészségügyi ellenőrzést, sőt állattenyésztésünk érdekében mindkettőt feltétlenül szükségesnek tartjuk. Csak az ellen vannak kifogásaink, hogy állategészség­ügyi ürügyekkel teljes behozatali tilalmakat foganato­sítsunk, hogy merev, a változó viszonyokhoz nem simuló fix számokban legyen megállapítva az a mennyiség, amelyen túl állategészségügyi skrupulusain­­kat előráncigáljuk. Az árakat egyedül vámokkal is lehetséges oly színvonalon tartani, mely állattenyész­tésünk érdekeinek megfelel. Ha ennél tovább megyünk, nem állattenyésztési érdekeket védünk, de hüsinséget támasztunk. Szeretnék hinni, hogy állatállományunknak a háború folytán beállt csökkenése ennek a politiká­nak végét fogja jelenteni. Az iparban megvan a komoly szándék arra, hogy elhatározásaiban teljes mértékben tekintetbe vegye a mezőgazdasági érdekeket addig a határig, ameddig azok országos érdekeknek tekinthetnek. Viszont több ízben kellemesen tapasztaltuk azt is, hogy mezőgazdasági érdekképviseleteink is kellő figyelemmel vannak arra a nagy érdekre, amely Magyarország ipari fejlődésének előmozdításához fűződik. Ezzel a kölcsönös jóakarattal tovább fogunk jutni, mintha ismét egyoldalú jelszavakat kezdenénk egymás fejéhez vagdosni. A december 12-iki gazda­­gyűlést egyszerű kisiklásnak tekintjük erről az egyetlen helyes útról. Kívánatos volna, ha az ott elhangzott nyilatkozatok mindkét részen mielőbb feledésbe mennének. A jövő feladatai. A Magyar Gyáripar legutolsó számában utal­tunk azokra a szempontokra, amelyek a háború után a nyersanyagbeszerzésnek szervezését szükségessé teszik s amelyek a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatóságát arra indították, hogy e kér­déssel az ipari szakegyesületeknek és a háború alatt a rendelkezésre álló nyersanyagok egybegyűjtésére és szétosztására alakult szervezeteknek bevonásával behatóan foglalkozzék. A főrendiház pénzügyi bizott­ságában dr. Chorin Ferenc utalt e kérdés fontossá­gára, mire a kormány nevében Teleszky János pénzügyminiszter elismerte, hogy a nyersanyagbeszer­zés a jövő egyik legéletbevágóbb problémája, de rámutatott arra, hogy a kezdeményezés az ipari érdekképviseletek feladata s a kormánynak csak az lehet a hivatása, hogy az idevágó törekvéseket támogassa. De nemcsak nálunk és Németországban foglal­koztatja ez a probléma az érdekelt köröket. Legutóbb Ausztriában a Centralverband der Industriellen Oester­reichs hívott egybe a nyersanyagbeszerzés ügyében értekezletet, amelynek tárgyalásairól azonban köze­lebbi részletek nem jutottak nyilvánosságra. Nem tud­hatjuk tehát, hogy az osztrák ipar állami beavatko­zással vagy anélkül óhajtja-e a problémát megoldani, vagy megoldását megkísérelni. Kétségtelen, hogy igen sok körülmény szól az állami beavatkozás szükséges­sége mellett, legalább az átmeneti idő alatt, de más­részről bizonyos az is, hogy az ipar általában elvileg is lehetőleg igyekszik elkerülni az állami beavatkozást. Ha állami beavatkozás nélkül képzeljük el a nyersanyagbeszerzés szervezését, akkor ez csakis szabad kartellszervezetek létesítésével volna lehetsé­ges. Minden számbajövő nyersanyag beszerzésére egy külön kartell volna létesítendő az érdekelt iparágak bevonásával s ezen kartellek gondoskodnának azután a kebelükbe tartozó iparvállalatok nyersanyagszük­ségletének mielőbbi egyenletes kielégítéséről. A kar­tell lépne fel mint vásárló a nyersanyag termelő­helyein, gondoskodnék a szállítási lehetőségekről, tárgyalna a hajóstársaságokkal a szükséges hajólak­­hely biztosításáról és megfelelő fuvardíjakról s osztaná el azután a nyersanyagokat a kebelébe tartozó ipar­­vállalatok között. A valuta révén előálló nehézsége­ket is kétségkívül könnyebben fogja az ily szervezet megoldhatni, mint az egyes vállalkozó. Azokban az iparágakban, amelyek már a háború előtt is megfelelő szervezettel rendelkeztek, különö­sen pedig azokban, amelyek a nyersanyagukat a háború előtt is közösen szerezték be, ily nyersanyag­beszerző kartellek létesítése, vagy a meglevő szerve­zetnek a megváltozott körülményekhez való alkal­mazkodása bizonyára nem fog nehézségekbe ütközni.

Next