Magyar Gyáripar, 1922 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1922-01-01 / 1-2. szám
A Magyar Gyáripar gondoltak arra, hogy tartósan fognak beleilleszkedni a jogrendszerbe, mégis a háborút követő forradalmi átalakulás idején módosulva, vagy kifejlesztve, de mégis állandóbb jellegű jogszabályaivá váltak a német gazdasági jognak. Messze vezetne, ha a német tudós munkája gazdag anyagának csak ismertetését is megkísérelnek. Elég, ha csak példaképen utalunk az első kategóriába tartozó azokra a jogszabályokra, amelyek a háborús moratóriummal kapcsolatosak, míg a második kategóriára nézve talán a legjellemzőbb példa a háború alatt az áruuzsora és illegális kereskedelem ellen történt intézkedések, amelyek a hatósági ármegállapításra, lánckereskedelemre, kötelező ármegjelölésre vonatkozó jogszabályok egész komplexumát ölelik fel, sőt ide tartozik a német tudós rendszere szerint a szállítási szerződésekkel egybefüggő kérdések óriási anyaga is. Az idetartozó jgszabályok igen nagy része különböző módosítások és átalakulások után még ma is jelentős tényezője a német gazdasági jognak. Figyelmen kívül hagyva azokat a fejezeteket, amelyekben a szerző az államnak a gazdasági életben való kényszerű beavatkozás folytán teremtett új gazdasági jogi helyzetet ismerteti, valamint a földbirtokra vonatkozó tulajdonjogot is igen sokoldalúan érintő jogszabályokra vonatkozó fejezeteket, csak röviden utalunk a szerző munkájának arra a részére, amelyben az új munkajogról van szó. Aki ismeri a németországi ipari munkaviszony alakulását az utóbbi esztendőkben, az tudja azt is, mint rengeteg jogszabályt hoztak ebben a vonatkozásban, amely jogszabályok a munkaszervezés, munkaidő és munkaviszony csaknem minden részleteire kiterjednek és ebben a vonatkozásban teljesen új helyzetet teremtettek. Ha áttekintjük a magyar gazdasági jog történetét az utolsó esztendőkben, azt látjuk, hogy a gazdasági életbe mélyen belenyúló jogszabályerejű rendelkezések tömkelegével állunk szemben mi is. Az egyik részük likvidálását célozza olyan intézkedéseknek, amelyek csak átmenetileg voltak érvényben, de amelyek kihatásukban és gazdasági következményeikben még ma is érezhetők, a másiik részük azonban ma is érvényben van s a gazdasági jog számos vonatkozásait érinti. De a háborús gazdaság ezen emlékei csak egy részét képviselik annak az új gazdasági jognak, amelynek labirintusában, éppen mert szabályai kellőképen rendszerbe foglalva nincsenek és nem is egy normális fejlődés eredményei, a gyakorlati iparos és kereskedő a maga régi jogi felfogásával és gondolkozásával alig képes eligazodni. Nálunk a háború befejezése óta a szovjet gazdálkodás és az idegen megszállások által teremtett tényleges gazdasági helyzet ismét egész sereg ad hoc jogszabály életbeléptetését tette szükségessé. Szerencse, hogy ezeknek a jogzabályoknak az érvénye hamarosan meg fog szűnni, mihelyt megoldódnak azok a problémák, amelyek azok erőszakos és sokszor teljesen ötletszerű életbeléptetését szükségessé tették. De a háborús gazdaság egyes emlékein és a gazdasági jogot érintő egyéb új jogszabályokon kívül, még van egy jelentőségében a többieket felülmúló tényezője új gazdasági jogunknak és ez a békeszerződés. A békeszerződés, amely számos gazdasági vonatkozásban nemcsak korlátozza jogalkotásunkat, de igen sok intézkedésével olyan gazdasági jogot oktrojál reánk, amely nemcsak a jogról való felfogással, de gazdasági érdekeinkkel is homlokegyenest ellenkezik. Ez a suprema lex gazdasági jogunkban, amelynek béklyói közé vett a trianoni békeszerződés, amellyel számolnunk kell, amelyhez alkalmazkodnunk kell, úgyszólván minden gazdasági vonatkozású munkánkban. Nem akarunk arról szólani, hogy milyen súlyosan érinti ez a gazdasági jog egész közgazdaságunkat ebben a vonatkozásban, ha a győztes hatalmak parancsa arra kényszerít, hogy a háború folyamán gazdaságilag elszegényedett országunk úgy tekintse régibb időből fennmaradt kötelezettségeit, mintha most is magának mondhatná azokat a tőkéket, amelyeket a háborút megelőző évtizedek keserves munkájával gyűjtött és a háború alatt elvesztegetett, csupán arra utalunk, hogy milyen messze kiható jelentősége van és lesz a békeszerződésnek jövő gazdasági alakulásunk, a velünk szomszédos államokhoz való viszonyunk, sőt sok vonatkozásban belső termelésünk szempontjából is. Pedig ez az új gazdasági jog, amelyet a háború az azt követő forradalmi átalakulások és a szerencsétlen békeszerződés teremtett meg számunkra, az alapja és kiindulópontja további gazdasági exisztenciánknak. Ez a gazdasági jog tehát nemzeti létünk, fennmaradásunk és jövőnk szempontjából a legnagyobb figyelmet érdemli. Ennek kiépítése, a létező viszonyokhoz való alkalmazása, teljes figyelemmel a háború alatt teremtett helyzetre és a békeszerződés intézkedéseire, teljes figyelemmel a körülöttünk levő államok gazdasági jogának kialakulására és kifejlődésére is, oly munka, amelynek céljaira össze kell fognia a jogászi tudomány és a gyakorlati közgazdaság minden emberének. Az új gazdasági jog körvonalai megvannak az érvényben levő intézkedésekben és a békeszerződés rendelkezéseiben. A hatalmas feladat, amely előtt a magyar jogászok és a magyar közgazdasági vezetői állanak, tartalmat adna ennek az új keretnek. Ennek a tartalomnak pedig alkalmazkodnia kell nemcsak a reánk oktrojált békeszerződéshez, de közgazdaságunk, termelésünk, kereskedelmünk és fogyasztásunk szükségleteihez is. Egy oly gazdasági jogot kell teremtenünk, amely számolva azokkal a korlátokkal, amelyeket külforgalmi vonatkozásban ekszpanzív törekvéseink érvényesítésében a békeszerződés reánk oktrojált, lehetővé teszi nekünk itt helii gazdaságunk és termelésünk számára a nyugodt munkát s megteremti ennek azokat a jogi előfeltételeit, amelyek ekszisztenciánkat és megélhetésünket lesznek hivatva biztosítani: gazdasági „jogrendet“, amely megnyugvást teremt és lsz 1 — 2. szám.