Magyar Gyáripar, 1924 (15. évfolyam, 1-13. szám)
1924-01-01 / 1. szám
3. szám. MAGYAR GYÁRIPAR fiú, a műhelyben jó, iskolában kissé gyengébb. Egy hármasa, négy kettese és négy egyese van. A hetedik az utóbbi időben hanyatlott kissé, úgy, hogy az iskolában két hármasa volt tíz osztályzat közül. Stb., stb. A huszonnyolcadik még most is csak a II.-ik osztályba jár (III-ikba kellene járnia) az iskolában hat tárgyból bukott, műhelyi osztályzata csupa elégséges. Ma is egyike az utolsóknak. A haszon kilencedikre magaviseletileg nincs panasz, de rendkívül korlátolt. A harmincadik az egyedüli, aki lényeges javuláson ment keresztül, de későnjárás és rendetlensége miatt többször lett büntetve. A harmincegyediket az egész gyár, mint a leghaszontalanabbat ismerte, állandó büntetései és kellemetlenségei következtében kilépett. A harminckettedik, mint a harmincegyedik szintén kilépett. A harmincharmadik némi javulást mutat, de a mai napig is egyike az utolsóknak. A harmincnegyedik ismételt lopás miatt elbocsátva. Látjuk, hogy a vizsgán a legjobban osztályozottak az életben is elsőrangúan megállják helyüket. Viszont az utolsók, akiket azért voltunk kénytelenek felvenni, mert 1921. augusztusában 40 szabad helyet akartunk betölteni, utolsók maradtak. A hatvanból negyvenet a legjobb akarat mellett sem voltunk képesek kiválasztani s így egyre tágítva a határokat, vagyis leszállítva igényeinket végre e 34 gyermeknek a beállítását határoztuk el. Ha pszichotechnikai vizsgálat nélkül véletlenül két balkézzel éppen az utolsó negyvenet állítjuk be, elképzehető, hogy micsoda anyagot vettünk vona be a gyárba. Az utóbbi időben hallottam arról, hogy a Kremenitzky-féle Wolfram izzólámpagyár Bálint tanár úr közreműködésével állított fel egy laboratóriumot, amelynek működéséről azonban ezideig tudomásom nincs. Ugyancsak Bálint tanár úrtól hallottan, hogy a Honvédelmi minisztériumban Sárkány altábornagy úr őexcellenciája foglalkozik egy pszichotechnikai laboratórium felállításának a tervével, melynek feladata volna a honvédségnél a műszaki legénységnek és a Ludovika Akadémián a liszteknek a kiválasztását végezni. A Közgazdasági Egyetemen Erődy-Harrach tanszéke mellett van tervbe véve egy pszichotechnikai laboratóriumnak a felállítása. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium lélektani laboratóriumát akarják pszichotechnikai laboratóriumánál kiegészíteni. Az erre vonatkozó előterjesztéssel Bálint tanár úr elkészült,további lépésekről azonban még nem hallottam. A ,,Gyógyászat“ ermer közlöny 1922. január 15.-i számában Foeher László dr. a pályaválasztási tanácsadás megszervezéséről tartott szaktanácskozáson előadott referátumát közli. Orvosaink közül dr. Ransehburg egyetemi rk. tanár, idegorvos, foglalkozik különböző lelki képességek megállapításának módszertanával, így pl. számoló, olvasó, emlékeztető, rajzoló, kombináló képességek, a többirányú figyelem stb. vizsgálata alapján ezen képességek normális, alsó és felső határának a megállapításával. E vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vizsgált, korai átlagos, átlagon felüli tehetséges, vagy átlagon aluli gyenge lelki akarattal bír. Vizsgálatai tehát teljesen általános jellegűek, inkább a pályaválasztási tanácsadás körébe esnek, amelyeknek eredményei azonban az ipari pszichotechnikában felhasználhatók , lesznek. Mindezekből látjuk, hogy az ipari pszichotechnika iránti érdeklődés különböző helyeken már megnyílvá nult, de igen messze vagyunk még attól, ameddig máris a tőlünk nyugatra fekvő országok e téren elértek. Úgy érezzük, hogy a pszichotechnika a többtermelés terén egy hatalmas fegyver, amelyet a mi iparunk sem nélkülözhet. Szükségét látom ezek alapján annak, hogy az érdeklődést, a figyelmet legmesszebbmenőleg e térre is rátereljük, hogy megmutassuk mérnökeinknek, orvosainknak, hogy itt egy újonnan keletkező tudomány keretén belül egy óriási nagy munkaterület nyílik meg, amelyen igen sokaknak van alkalmuk az ország érdekében álló produktív elhelyezkedésre. Ezen cél szolgálatában szükségesnek vélném, e tudománynak minél szélessebb körű propagálását és ezt elérhetőnek gondolom azáltal, ha egy, a külföldön is felsőrangúan ismert szakembert hívnánk meg, aki tag praktikus életben szerzett nagy tapasztalatával a rendelkezésre álló statisztikákkal és elért eredményeknek az ismertetésével alkalmas volna arra, hogy az ipari és gazdasági köreinkben az érdeklődést a pszichotecnika iránt felkeltse. Ajánlanám erre a célra a charottenburgi mái egyetem tanárát Prof. dr. Walter Moede-t meghívni, akit mint elsőrangú szakembert kiváló képességű előadót, alkalmasnak vélek a feladat megoldására és aki — amennyire ismerem — nagy örömmel fog a feladatra vállalkozni. . ._________. 5 | Magyarország és Ausztria árucsereegyezménye Az újévkor életbelépő osztrák kontingensek teljes jegyzéke Magyarország és Ausztria 1922 június 27-én az árucserére nézve egyezményt kötött. Ebben az egyezményben, volt rendezve mindkét relációban a kivitel és a behozatal. A kivitelre vonatkozó jegyzékek idők folyamán úgy Magyarországon, mint Ausztriában gyakorlati jelentőségüket csaknem egészen, elvesztették, mert mind a két állam egyre könnyebben engedte meg, sőt elő is segítette úgy a nyers termények, mint a félgyártmányok exportját. A behozatalra vonatkozó jegyzékeket viszont 1923. év tavaszán a két állam kölcsönösen felmondta, hatályon kívül helyezte, úgyhogy a múlt évi árucsereegyezmény formailag fennállott ugyan, de úgyszólván minden lényeges tartalom nélkül. (Változatlanul s ettől függetlenül hatályos az 1923 március óta érvényben levő, általános jellegű kereskedelmi szerződés.) Ipari szempontból ez a régi egyezmény feltétlenül revízióra szorult, mert gyakorlatilag semmivel sem indokolt kontingenseket tartalmazott, olyan kontingenseket, melyek javarészét sem Magyarország, sem Ausztria nem is tudta kihasználni. Tudvalevő, hogy a régi egyezmény életbeléptetése után rövid idővel Ausztria lényegesen felemelte — métermázsánként, 60 aranykoronára — a borvámot, úgyhogy ezzel aztán teljesen illuzóriussá vált, a régi egyezmény 3. §-ának az az ígérete, amely szerint az osztrák kormány a magyar bérbeviteli kérvényeket a legmesszebbmenő előzékenységgel fogja kezelni. Az engedélyeket valóban meg is adták, anélkül, hogy élni lehetett volna velük. Időközben Ausztria az Olaszországgal kötött szerződésében leszállította a 13 foknál