Magyar Gyáripar, 1925 (16. évfolyam, 1-11. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR bocsát a gyárvállalat rendelkezésére azzal a feltétellel, hogy a hitelt a vállalat kötvények kibocsátásával biztosítja. A hitel feltételei az általunk ismert konkrét esetekben még így sem voltak kedvezőknek mondhatók, amennyiben körülbelül azonosak voltak azokkal a feltételekkel, amelyek mellett ez időszerint rövidlejáratú hitelek kontrahálhatók. De ezeket a feltételeket is a magyar vállalatok szempontjából rendkívül súlyosbítja még az a körülmény, hogy a kötvények után elsősorban 100%-os, illetve ha a kölcsön tíz évnél hoszszabb időre terjed, 3%-os illetéket s azonkívül 10%-os tőkekamatadót kell fizetni, ami természetszerűen a kamaton felül terheli még a magyar vállalatokat. Főképen ennek folytán nincs is tudomásunk róla, hogy csak egyetlen esetben is ily kötvények kibocsátása iránt tényleges megállapodás jött volna létre és ilyen megállapodás, meggyőződésünk szerint, nem is remélhető mindaddig, míg az ily kötvényeknek a tőkekamat és illeték révén való horribilis megterhelése lényegesen nem csökkentetik. A helyzet valóban az, hogy az államkincstár szempontjából az illetéknek és a tőkekamatadónak teljes elengedése sem jelent veszteséget, mert a jelenlegi megterhelés mellett a vállalatok ily kötvénykölcsönöket nem képesek felvenni, általános gazdasági szempontból és az ipari termelés szempontjából pedig óriási jelentősége volna, hogy ily kölcsönök felvétele lehetővé tétessék. A tőkekamat és járadékadó revíziója tudomásunk szerint amúgy is folyamatban van, másrészről pedig az illetéket illetőleg maga az alaptörvény, az 1875. évi XXII. tc. 2. §-ának 12. pontja provideálja, hogy a kötvényilleték indokolt esetekben törvényhozási intézkedéssel elengedhető, ami azóta tudvalévően számos esetben meg is történt. Külföldi hitelnek jelzálogi biztosítása esetén is nagy mértékben megkönnyítené a külföldi hitelek igénybevételét a tőkekamatadó eltörlése, amely amúgy is természetszerűen minden esetben csupán a belföldi adóst terheli. Minden egyéb komoly lehetőség arra, hogy az ipar hosszúlejáratú külföldi kölcsönökhöz jusson, már nem kamatkérdés, hanem inkább azzal a problémával függ össze, hogy a külföldi tőke miként értékeli a magyar ipar jövőjét és ennek megfelelően miképen és milyen formában hajlandó a magyar ipari termelésben közvetlen részesedés mellett részt venni. Itt kapcsolódnak bele azután mindazok az általános vonatkozású közgazdasági meggondolások, amelyektől a magyar ipari termelés egész jövője függ, elsősorban az ipari termelést védő gazdaságpolitika elhatározottsága, a belső gazdasági viszonyok konszolidálása, az adótörvényhozás minden intézkedése, szóval minden kérdés és probléma, amely a magyar ipari termelés jövőjét determinálja. Egy céltudatos gazdaságpolitika, amely kizárólag törvényhozási felhatalmazások alapján intézkedik és a gazdasági életet minden váratlan megrázkódtatástól megkíméli, ebben a vonatkozásban a leghatásosabb propagandaeszköz, amire általánosságban mindenesetre rá kell mutatnunk, anélkül, hogy ezúttal részletezésekbe bocsátkoznánk. Ilyen hatásos propaganda mellett nem is annyira hosszúlejáratú külföldi hitelekről, mint inkább külföldi tőkebefektetésekről lehetne szó, és kellene, hogy szó legyen, aminek előmozdítását a mai viszonyok között általános gazdasági szempontból legelsőrendű feladatunknak kell hogy tekintsük. Ebben a tekintetben Németország példájára kell hivatkoznunk, ahol a belső konszolidáció előrehaladásával a hitelfeltételek szinte hónapról-hónapra javulnak és ezzel kapcsolatosan a külföldi tőke részvétele a német ipari termelésben mind nagyobb mértéket ölt. Egy kimutatás szerint, amelyet legutóbb közölt a „Frankfurter Zeitung“, a kölcsöntétel az idén márciustól novemberig Frankfurtban évi 26.4% -ról fokozatosan október végéig 11.6%-ra szállt le és csak november elején emelkedett ismét 12.1%-ra. Kétségtelen, hogy a külföldi tőkéknek ilyen részvétele a magyar ipari termelésben elsősorban a részvénytársaságok írtján fog megtörténni részvényeknek külföldön való értékelése útján. Ebben az irányban történtek is kísérletek, amelyek azonban annak dacára, hogy éppen legjobb vállalataink a belföldi piacon kétségtelenül aláértékelve vannak, csak igen mérsékelt eredménnyel jártak, ami főképen arra a körülményre vezethető vissza, hogy külföldön a szanálás első hónapjai után nyilván még nem erősödhetett meg anynyira a bizalom a magyar ipar jövője iránt, hogy tőkebefektetés céljaira magyar iparvállalatok papírjainak piacot lehetne teremteni. Minden intézkedés tehát, amely a belföldi piacon tényleg aláértékelt iparvállalatok részvényeinek értékét emelni alkalmas, fokozni fogja a külföld bizalmát, másrészről pedig elkerülhetővé teszi, hogy iparvállalataink részvényeiknek oly áron való értékelésével szerezzenek külföldi hiteleket, amely a részvények tényleges értékének nem felel meg. Ebben a vonatkozásban is hasonló a helyzet ahoz, amely a hosszúlejáratú hitelek kamatozásának tekintetében fennáll. A belföldi hitelt kérő vállalatok és a külföldi hitelt nyújtó vállalatok szempontjainak összeegyeztetésére talán nálunk is alkalmas eszköznek bizonyulna az a mód, amelyet sok tekintetben hasonló helyzetben Németország valósított meg a „convertible bonds“ intézménnyel. Ez az intézmény lehetővé teszi külföldi kölcsönök felvételét oly feltétel mellett, hogy a hitelező bizonyos idő — 1—2 esztendő — elmúltával igényelheti a tőke visszafizetését, vagy pedig választása szerint ugyanazon tőkével előre megállapított feltételek mellett részesedhetik a vállalatban, amelynek a kölcsönt nyújtotta. A hitelező, abban a reményben, hogy a vállalat fejlődése mellett egy későbbi időpontban tőkéjével a vállalatba való bekapcsolódása révén kilátása, lehet megfelelő nyereségre, bizonyára hajlandó lesz a kölcsön feltételeit akként megállapítani, hogy egy ilyen kölcsön nemcsak nem kockáztatja a vállalat rentabilitását, de termelésének erőteljes fokozását is teszi lehetővé. Ha a jelen időpontban még nem is látja teljesen biztosítottnak az illető iparvállalat jövőjét és így belekapcsolódásáról dönteni nem tud, 12 esztendő alatt, a belföldi gazdasági viszonyok konszolidálásával, talán hajlandó lesz tőkéjével állandóan belekapcsolódni a magyar gazdasági életbe, aminek következményekép kétségen kívül más tőkék is keresni fogják a Magyarországon való elhelyezkedés lehetőségét. Az ilyen megállapodások törvényes előfeltételeinek megteremtése a kormányzat részéről kétségenkívül szintén nagy mértékben előmozdíthatná a magyar ipar hiteligényeinek kialakulását. 5 DR- LIPTÁK ÉS TÁRSA RT. PESTSZENTLŐRINC " .....11,1 Vas, acsémöntvényesi nyersen és megmunkálva