Magyar Gyáripar, 1930 (21. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2­1. szám MAGYAR GYÁRIPAR szabad cselekvési jogukat tökéletesen fenntartják. E felfogás helyességét látszik igazolni egyebek kö­zött az a tény is, hogy még a kiviteli és behozatali tilalmak tárgyában tartott népszövetségi konferen­ciák is olyan kevés érdemleges eredménnyel végződ­tek, annak ellenére, hogy nagyon sok európai állam s Magyarország időrendben a legelsők között a be­hozatali és kiviteli tilalmakat tényleg megszüntették. A vámfegyverszünet tervének nyilvánosságra jutása óta azonban a nemzetközi vámpolitikában olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nagyon is meggondolandóvá teszik, váljon, helyes dolog-e, elvi szempontból, aláírni egy okmányt, amely a vámfegy­verszünet címét viseli anélkül, hogy a vámfegyver­kezést a legtávolabbról is érintené. A Magyar Gyár­iparosok Országos Szövetsége az ilyen kollektív előbb vámrögzítést, később vámcsökkenést célzó tervekkel nem első ízben foglalkozik. Évek óta ismételten sze­repeltek hasonló tervek a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara napirendjén s ügyvezető igazgatónk ismé­telten volt ezek referense a Nemzetközi Kamara ma­gyar nemzeti bizottságában. A Nemzetközi Kamará­hoz ezek a tervek többnyire osztrák forrásból ke­rültek. Legutóbb azzal a kérdéssel foglalkozott a Ka­mara, vájjon nem kellene-e s lehetne-e néhány fon­tos árucikk, így az aluminium, a vas, a cement, a papír és a bőr vámját kollektív nemzetközi megálla­podások útján csökkenteni. Még előbb, 1927 legelején a genfi nemzetközi gazdasági konferenciát megelő­zően szó volt Riedl Richard osztrák gazdaságpoliti­kusnak a tréve douaniére-hez egészen közelálló ter­véről, amely szerint az államok kollektív szerződést kötnének, melyben arra köteleznék magukat, hogy bizonyos időtartam alatt vámjaikat egy bizonyos megállapított nívó fölé nem emelik, illetőleg egy megállapítandó nívóra leszállítják. Mindezekkel a tervekkel szemben a magyar nem­zeti bizottság hozzájárulása mellett, s a külföldön is igen nagy visszhangot keltve lényegileg azt fejtet­tük ki, hogy a kétoldalú kereskedelmi szerződések egyre jobban erősödő és kiépülő rendszere sokkal hatásosabb módon szolgálja a nemzetközi forgalom megkönnyítését, mint az olyan kollektív szerződés, amelyhez sok állam csatlakozik ugyan, de különböző fenntartásokkal teszi a megállapodást hatálytalanná. A tréve douaniére tex­vével szemben nagyban és egészben ugyanazok a kifogások hozhatók fel, mint amelyekre az előzmények tárgyalása alkalmával na­gyon részletesen rámutattunk. Míg azonban az elő­zetes tervezgetések magánemberek vagy pedig bár tekintélyes, de még­sem döntő jelentőségű testületek inkább teoratikus munkái voltak, azért hatásuk is el­szigetelt maradt, addig annál figyelemreméltóbb mó­don jelentkezik ez az általunk előre látott hatás, ez a reakció most, amidőn az államok hivatalos kép­viselőit maga a Népszövetség hívja egybe a tréve douaniére tervezetének tárgyalására. Amint erre a szakemberek és a sajtó munkásai is ismételten rá­mutattak: a vámfegyverszünet hírére a legkülönbö­zőbb európai államok kezdeményeztek, sőt hajtottak végre igen lényeges vámemeléseket: Franciaország, Olaszorzág, Törökország, Németország és így tovább. Ausztria egyelőre, úgy látszik, visszalépett az agrárvámok s a lisztvám tervezett felemelésétől. Annál jellegzetesebben lép be most Csehország azon államok sorába, amelyek a nemzetközi fórumokon a szabadkereskedelem harcosai, odahaza pedig soha nem képzelt tökélyre fejlesztik a gazdasági naciona­lizmust. A cseh parlament két nagy agrárpártja, kétségkívül a cseh kormány tudtával és előzetes hoz­zájárulásával, törvényjavaslat-tervezetet nyújtott be a képviselőház elnökéhez a legfontosabb agrár­vámok felemelése és a behozatali jegyrendszer kiter­jesztéséről. A javaslat azt kéri, hogy 100 kg-ként 60 csehkoronára emeljék fel a búza eddigi 30 cseh­­koronás szerződéses vámját; a rozs vámját 38 cseh­­koronáról 56 csehkoronára, az árpáét és zabét 34-ről 56 csehkoronára, a gabonából készült őrlemények vámját 70 csehkoronáról 150 csehkoronára. Ezek a tételek itt minimális szerződéses tételek lennének, s ezeknél magasabb volna az autonóm tétel. Javasol­ják továbbá az agrárpártok a különböző állati termé­kek vámjainak jelentős felemelését. Javasolják, hogy a búza, rozs és a ser­ts árának jelentős csökkenése esetén külön vámpótlékkal emeljék fel időlegesen 2—2 hónapra az említett cikkek vámját. A behozatali jegyrendszert, ami tulajdonképpen export-prémiumot takar, ki akarják terjeszteni a gabonára és a liszten kívül az árpára, a malátára, élőállatokra, húsra, vajra, főzelékre és más mezőgazdasági termékekre. A mezőgazdasági termelés külön szubvencionlására évi 5 millió cseh koronát kérnek. Ez a vázlatosan ismertetett javaslat annyit je­lent, hogy a Népszövetség vámbéke-akciójának kísérő zenéje gyanánt Csehország gazdasági harcot akar kezdeni a piacon érdekelt agrár­termelő álla­mokkal, elsősorban Magyarországgal. A javaslatban érintett vámtételek javarésze éppen a magyar szer­ződésben le van kötve, így a búza 30 csehkoronás vámja, a rozs 38 csehkoronás vámja, a liszt- és más őrlemények 70 csehkoronás tétele, az élőállatok és a sertés vámtételei, és így tovább. Ahhoz, hogy a cseh agrárpártok javaslatai érvényesüljenek, nem elég az, hogy a cseh kormány azokat kifejezetten magáévá is tegye, s hogy a parlament elfogadja és Cseh­országban törvényerőre emelkedjenek. Szükséges előbb, a Magyarországgal oly rendkívül hosszú és nehéz tárgyalások után, 1927 május 31-én kötött, alig két és fél éve érvényben levő kereskedelmi szer­­­ződést felmondani, az új tételeket Magyarországgal elfogadtatni, vagy pedig szerződésen kívüli, gazda­sági háborús állapotba keveredni a Csehországba exportáló agrárállamokkal, a vámbéke gondolatá­nak nagyobb dicsőségére. Mint említettük, február hónapban fognak összeülni Genfben a kormányok küldöttei, hogy meg­vitassák a vámbéke tervezetét. Kezdetben — utal­tunk bevezetés gyanánt arra is — úgy látszott, hogy

Next