Magyar Gyáripar, 1931 (22. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
6 MAGYAR GYÁRIPAR nak- veszélyeztetve, melyekért való küzdelem ezt a javaslatot megérlelte. A német rendelet beéri a közgazdaság és közjó érdekeinek veszélyeztetésével („gefährdet ein Vertrag oder Beschluss... die Gesamt Wirtschaft oder das Gemeinwohl“), sőt igyekszik ezt a két fogalmat közgazdasági szellemben bővebben körülírni, hozzátévén a következőket: „Die Gesamtwirtschaft oder das Gemeinwohl ist insbesondere dann als gefährdet anzusehen, wenn in volkswirtschaftlich nicht gerechtfertigter Weise, die Erzeugung oder der Absatz eingeschränkt die Preise gesteigert oder hochgehalten“ stb., stb. Hogy miért kell a magyar javaslatnak a közgazdaság- és közjó érdekén túlmenően a jó erkölcs és közrend fogalmait is kidomborítani, azt nem tudjuk megérteni. A javaslat utolsó bekezdése kötelezi a minisztert, hogy amennyiben közhatóság vagy köztestület kíván bírói eljárást, az ügyet kartelbizottság elé vigye. Ezt rendkívül veszélyesnek tartjuk az iparra, mert ezzel az ipar elleni agitációnak kiapadhatatlan forrása nyílik meg. Községek, városok, megyék, hatóságok és testületek közgazdasági hozzáértésüket állandóan az iparon fogják gyakorolni. Már ma is az iparellenesség az országmentés egy formája s a miniszter kénytelen lesz a kartelbizottsággal permanenciában lenni és ennek nyomása alatt állandóan cselekedni. A német rendelet, melyre a javaslat indokolásában hivatkozik, ilyen külön jogot csak a Landesregierungnak biztosít, de nem minden városnak, községnek, törvény által kreált testületnek, intézménynek. A javaslat indokolása ott, ahol az egyeztető bizottságok intézményéről szól, azt mondja, hogy az ügyeknek ezek elé való utalását nem lehet kötelezővé tenni, mert ez a miniszteri felelősség elvébe ütközik. Szóval ott, ahol pedig gyakorlati eredmények érhetők el, nem lehet, de itt igenis lehet, ez nem ütközik a miniszteri felelősségbe. Ha ez a lehetőség megmarad, akkor az ipari termelésnek egy nyugodt perce sem lesz. Nem tudjuk elhinni, hogy e javaslatnak ez volna a célja. ad. 9. §. Feleslegesnek tartjuk, hogy a bíróság véleményadás és pláne szakértői vélemény felülvizsgálata végett a kartelbizottsághoz fordulhasson. A kartelbizottság a miniszter szakértő fóruma és a miniszter rendszerint a kartelbizottság meghallgatása után viszi az ügyet a bíróság elé, vagyis amikor ez az ügy a bíróság elé kerül, már a kartelbizottságnak rendszerint egy preokkupált véleménye van az ügyről és a bíróság megkeresésére legfeljebb ugyanez a véleményt ismételheti meg, amely semmivel sem tisztázza jobban a tényállást és nem segíti előre a helyes megoldást. Mi tehát ezt törölnék a javaslatból és semmiféle kötelezettséget nem állapítanánk meg a bíróságnak a szakértők tekintetében. Olyan magasrangú bíróság, mint a Kúria, válassza meg szakértőit tetszése szerint. Inkább arra kellene gondolni — aminek eszméjét az idézett kartellpolitikszaktanácskozás pendíti meg —, hogy nem kellene-e a bíróságot törvényileg felhatalmazni arra, hogy a maga részéről is mindent tegyen meg az ügy barátságos egyességes elintézésére. Gazdasági ügyekben olyan kiváló bírák közvetítése, mint amilyenek a Kúrián vannak, különb eredményeket hozhat, mint egy bizonnyal igazságos, de végső soron eleven gazdasági életbe belemetsző ítélet. Nem tudjuk azt a felfogást akceptálni, hogy a kincstár ellen a törvény alapján tett intézkedésekből kifolyóan ne lehessen kártérítési pert indítani. Ez a végrehajtó hatalmat felmentené minden köteles gondosság alól és esetleg tisztára politikai térre terelné át a vállalatok exisztenciális problémáinak eldöntését. Könnyen úgy alakulhatna a dolog, hogy alaptalanul indítanának pert vállalatok ellen, hogy ezzel őket valamely politikai cselekedetre indítsák, a pert minden rizikó nélkül folytatnák le, mert hisz a végrehajtó hatalom már előre megkapta a felmentést arra az esetre is, ha keresete teljesen alapnélküli, sőt felelőtlen volt. Éppen így indokolatlannak kell mondanunk azt az intézkedést, mely a fiskus pervesztesége esetén is a pernyertes vállalatra hárítja a perköltségeket.Mely az eljárás folyamán anyagilag nyilván alaposan meg lett károsítva.) A Pp. elveinek megfelelő alkalmazása helyes, azonban egy korrektúrával. A Pp. alkalmazásával a nyilvánosság elve jár, holott itt olyan tárgyalásokról van szó, melyek folyamán a karteltagok rendszerint kénytelenek lesznek minden kalkulációjukkal és ezekre vonatkozó összes bizonyítékokkal előhozakodni, vagyis összes üzleti titkaikat a nyilvánosság elé vinni. Ez senkinek sem lehet érdeke, de viszont jelentős megkárosodását jelentheti az érdekelt gyáraknak, melyek akárhányszor nyilván inkább lemondanak a védekezésről, mintsem, hogy üzleti titkaik ilyen felfedésére kényszeríttessék magukat. Hogy az ilyen eljárás milyen kevéssé indokolt, arra csak megemlítjük, hogy pl. a magántisztviselők nyugdíjvalorizációjára, tehát egy összehasonlíthatatlanul kevésbé fontos gazdasági kérdés elbírálására vonatkozó 1926 : XVI. tc. 8. §-a kimondotta, hogy az átértékeléssel kapcsolatos kérdések elbírálására külön kijelölt kúriai tanács tárgyalásai nem nyilvánosak. ad. 10. §. Ez a szakasz a kartelbíróság közbenső intézkedései jogát állapítja meg, tehát azt a jogot, hogy a miniszter vagy kincstári jogügyigazgatóság előterjesztésére ítélet nélkül is intézkedhet a kartelek dolgában, felfüggesztheti a kartelből folyó összes vagy egyes kötelezettségek teljesítését anélkül, hogy tudná, hogy elkövetkező ítéletében milyen álláspontot fog elfoglalni. Elképzelhető, hogy a végítélet kimondja, hogy a kartel érvényes, egészben és részleteiben, mert nem ütközik a jó erkölcsbe és közrendbe. Ellenben a bíróság közbenső végzéssel már felfüggesztette a kartel tevékenységét vagy egyes intézkedéseit, ami azt jelenti, hogy visszataszítván az ipart a szabadverseny anarchiájába, ez tekintélyes károkat fog elszenvedni, melyen az sem segít, ha egyszer a bíróság meghozza rehabilitáló ítéletét. Aki részt vett egy kartel létrehozásában, az tudja csak elbírálni, hogy mit jelent egy ilyen organizációnak megbontása és hogy közbenső végzéssel felboríttatván, mennyire nem tudja jóvátenni ezt semmiféle ítélet. Rendesen igen bonyolult, hosszantartó vizsgálatot, tanulmányokat, a gazdasági viszonyokba való elmélyedést kívánó kérdésekről van itt szó, amelyeknél a bírói munka komolyságával össze sem férő eljárás volna annak a megengedése, hogy bíróságaink felfüggesztő vagy tilalmi végzéseket hozhassanak és ezzel prejudikáljanak a későbbi érdemleges döntésnek, vagy okozzanak esetleg mérhetetlen anyagi károkat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szétbontott, de végítélettel rehabilitált kartelnek az előző szakasz értelmében még csak kártérítési joga sincs, úgyhogy a miniszter minden kockázat nélkül kérheti a bíróságtól a közbenső intézkedést. Az efajta közbenső intézkedés lehetőségét perjogunk magánjogi ügyekben nem ismeri. A gyáriparon kell tehát kipróbálni ennek az új intézkedésnek az életrevalóságát; semmi baj, ha ezen vállalatok rajtavesztenek. Amire a javaslat indokolása hivatkozik, az már mind a végrehajtás során való intézkedésekre vonatkozik. Az ipar tudomásul veszi, hogy az ilyen ügyek gyors elintézése céljából csak egyfokozatú ítélkezés legyen és a fellebbezés ki legyen zárva. Ezt helyeseljük, sőt hivatkozunk rá, hogy ezt magunk kezdeményeztük. De a közbenső intézkedés dezasztrózus lehetősége ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ilyen a német törvényben sincs, s erre a magyar javaslat indokolása tévesen hivatkozik, a 13. §. E szakaszban foglalt intézkedések a közérdek védelmét nemcsak, hogy nem szolgálják, hanem direkt sértik és pedig azáltal, hogy a választott bírósági eljárást rendkívül megnehezítik, csaknem lehetetlenné teszik és így egy fontos instrumentumtól fosztják meg a gazdasági életet, amely szakszerűségénél, eljárásának gyorsaságánál, az ügyek diszkrét kezelésénél fogva abszolút bevált, sőt ma a gazdasági élet rohamos folyamatában egyenest nélkülözhetetlen. Hogy miért van erre szükség, amikor a törvény teljesen a végrehajtó hatalom kezébe adja a kartelek felett való intézkedés jogát és teljesen a végrehajtó hatalomtól függ, hogy amennyiben az adminisztrációs szankciók nem elégségesek, vagy akár anélkül is, a kartelek dolgát a kartelbíróság elé vigye, hogy mi szükség azt az instrumentumot, amely eddig a karteltagok egymás közti vitáiban, vállalatok és harmadik személyek közötti vitában jól bevált, megfosztani legjobb kvalitásaitól, a gyors és diszkrét elintézési lehetőségtől és ezáltal úgyszólván használaton kívül helyezni, mi ennek a rációja, milyen jogi, politikai vagy gazda- 1. szám.