Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-20 / 1. szám

1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR­ tási főtanácsos, VI. fizetési osztály: közellátási taná­csos, VII. fizetési osztály: közellátási főfelügyelő, VIII. fizetési osztály: közellátási felügyelő, IX. fizetési osztály: közellátási felügyelő, X. fizetési osztály: köz­ellátási segédfelügyelő.­­ * A munkabér- és illetménypótlékok újabb szabályo­zása, illetőleg emelése szükségessé tette, hogy a kor­mányzat újból foglalkozzék a magyar ipari termelési költségekben bekövetkezett eltolódás áthárításának pro­blémájával. Ebben a vonatkozásban a kormányzat a múlt évi július hónapban életbeléptetett ipari ármeg­állapítás rendszerének fenntartása mellett döntött az­zal a módosítással, hogy a termelési költségekben be­következett változások alapján az új feláraik megálla­pítására záros határidőt állapított meg. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosságának múlt évi december 23-án Szövetségünkhöz intézett rendelete értelmében az új felárak megállapításának egy hónap alatt kell meg­történni és ezen az időponton túl az ipari árak meg nem változtathatók, illetőleg kizárólag a közellátás­­ügyi minisztérium árhiva­talának külön engedélyével lesznek módosíthatók. Azok az iparcikkek, amelyeknek eladási árait a kormánybiztosság külön rendelettel álla­pította meg, az új árszabályozási rendszer keretében is csak a­z árhivatal külön engedélyével változtathatók, tehát ezekre az iparcikkekre vonatkozólag maga az árhivatal határozza meg, hogy a termelési költségek­ben bekövetkezett eltolódás az áraknak milyen mér­tékű emelését teszi szükségessé. Az Árellenőrzés Orszá­gos Kormánybiztosának rendelete, amelynek végrehaj­tása most foglalkoztatja Szövetségünket és a kötelé­künkbe tartozó szakegyesületeket tehát azt jelenti, hogy Győrffy-Lengyel Sándor közellátásügyi minisz­ter úrnak elgondolása szerint a mostani béremelések áthárítását megengedi, de többet nem, úgyhogy ennek belekalkulásával az árak véglegesen fixírozódnak. A most folyamatban levő árszabályozás is a kormányzat és a miniszter intenciói szerint kizárólag az ipari ter­melés fenntartásának és folytonosságának biztosítását célozza, amidőn kizárólag az ebből a szempontból leg­fontosabb termelési tényezőkkel bekövetkezett eltolódá­sok áthárítását engedélyezi­­az árhivatal folytatólagos szigorú ellenőrzése mellett. Ebben a munkájában első­sorban Szövetségünk és az ipari szakegyesületek közreműködését kívánja igénybe venni azoknak a gya­korlati tapasztalatoknak méltánylásával, amelyeket az ipari árszabályozás rendszerének eddigi alkalmazása során szerzett.­­ Ip­ari kemencék Kazán falazások Kéményépítések Hőszigete­lés Jakaby László okleveles kohómérnök ipari építővállalata Budapest, IX.,­ Lónyay­ utca 46. Telefon: 384-599 és 186-216. 3 A német ipar és a háború Volkmar Mathesius nemrég megjelent érdekes könyve: »Der Krieg der Fabriken«, a német ipar hábo­rús feladataival és szervezetével ismertet meg bennün­ket. A könyv vezető gondolata az a manapság egyéb­ként is gyakran hangoztatott igazság, hogy ez a háború nem csupán a hadseregek, de legalább annyira az ipa­rok küzdelme s a német véderő győzelmeiben igen jelen­tős szerep jut az ipar különböző ágaiban működő mér­nököknek, munkásoknak és közgazdasági szakemberek­nek is. A lengyelországi és a nyugati döntésben a né­met ipar megszervezettsége, frissesége, lendü­letessége diadalmaskodott. E lendület és készség okait vizsgálva, érdekes ered­ményekre jut a szerző. Döntő jelentőséget tulajdonít a verseny szellemének, mely a német ipart oly mélyen hatja át és az irányított magánvállalkozásoknak fel­mérhetetlen előnyt biztosít az államosított hadiiparok felett. Franciaország példája mutatja legtisztábban, mennyire hátrányos a helyzete az államosított, konkur­­renciával számolni nem kényszerülő hadiiparnak az olyan iparral szemben, mely nem nyugodhatik egykor megszerzett babérain, hanem a verseny tüzétől hevítve, újabb és újabb eredményeket igyekszik felmutatni. Egy ipar hadi teljesítőképessége elsősorban a békebeli tel­jesítőképességtől függ — szögezi le Mathesius az első pillantásra paradoxnak ható megállapítást. Minél ma­gasabb fokú a békebeli termelés, annál tökéletesebb lesz a háborús is. E tétel igazságára akkor ébredünk rá, ha elgondoljuk, hogy bizonyos háborús célokat szolgáló gépek és alkatrészek alkalmazást nyerhetnek már a bé­kében és az a gyár, amelyik tökéletes automobilmotoro­­kat gyárt, valószínűleg remekelni fog a katonai gép­kocsik előállításában is. A német gyáripar e vonatko­zásban régi, hagyományos úton halad és e hagyomány tiszteletének, megtartásának Mathesius szerint különös szerep jutott az eredmények kivívásában. Utal itt a né­met nehézipar ú. n. »vertikális« felépítésére, mely szin­tén hagyományos sajátság: ez az iparág maga termeli ki szükséges nyersanyagait s egy-egy ilyen német nagy­üzem a vas- és széntermelés, az acélelőállítás, a gépek, sőt a legfinomabb szerkezetek gyártásának tökéletes egybefoglalását mutatja. Wieland alakját idézi a szerző jelképül, aki maga állította elő az acélt, melyből a két legendás kardot, a Balmungot és Mimungot kiková­csolta. Mindezeken az ipari természetű előfeltételeken kívül a hadiipari termelés sikere elsősorban a szervezésen múlik. Azok a közgazdasági jellegű szervek, melyek a honi termelést irányítják, igyekeznek a meghódított te­rületek iparát és nyersanyagait is a háború céljaira mozgósítani. Nagy szerep jut például az ú. n. »gazda­sági csapatoknak«, melyek a meghódított területek üze­meit és készleteit állítják be a német háborús gépezet szolgálatába — noha e területek ipara messze mögötte marad a racionalizált német ipar teljesítőképességének. A német haderő sikereinek legfőbb biztosítéka az az ipari előretörés volt, mellyel Németország ellenfelei­nél előnyösebb helyzetet tudott teremteni magának. A szerző rámutat arra, hogy Németország az ipari vezető­

Next