Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-20 / 1. szám
1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR tási főtanácsos, VI. fizetési osztály: közellátási tanácsos, VII. fizetési osztály: közellátási főfelügyelő, VIII. fizetési osztály: közellátási felügyelő, IX. fizetési osztály: közellátási felügyelő, X. fizetési osztály: közellátási segédfelügyelő. * A munkabér- és illetménypótlékok újabb szabályozása, illetőleg emelése szükségessé tette, hogy a kormányzat újból foglalkozzék a magyar ipari termelési költségekben bekövetkezett eltolódás áthárításának problémájával. Ebben a vonatkozásban a kormányzat a múlt évi július hónapban életbeléptetett ipari ármegállapítás rendszerének fenntartása mellett döntött azzal a módosítással, hogy a termelési költségekben bekövetkezett változások alapján az új feláraik megállapítására záros határidőt állapított meg. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosságának múlt évi december 23-án Szövetségünkhöz intézett rendelete értelmében az új felárak megállapításának egy hónap alatt kell megtörténni és ezen az időponton túl az ipari árak meg nem változtathatók, illetőleg kizárólag a közellátásügyi minisztérium árhivatalának külön engedélyével lesznek módosíthatók. Azok az iparcikkek, amelyeknek eladási árait a kormánybiztosság külön rendelettel állapította meg, az új árszabályozási rendszer keretében is csak az árhivatal külön engedélyével változtathatók, tehát ezekre az iparcikkekre vonatkozólag maga az árhivatal határozza meg, hogy a termelési költségekben bekövetkezett eltolódás az áraknak milyen mértékű emelését teszi szükségessé. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosának rendelete, amelynek végrehajtása most foglalkoztatja Szövetségünket és a kötelékünkbe tartozó szakegyesületeket tehát azt jelenti, hogy Győrffy-Lengyel Sándor közellátásügyi miniszter úrnak elgondolása szerint a mostani béremelések áthárítását megengedi, de többet nem, úgyhogy ennek belekalkulásával az árak véglegesen fixírozódnak. A most folyamatban levő árszabályozás is a kormányzat és a miniszter intenciói szerint kizárólag az ipari termelés fenntartásának és folytonosságának biztosítását célozza, amidőn kizárólag az ebből a szempontból legfontosabb termelési tényezőkkel bekövetkezett eltolódások áthárítását engedélyeziaz árhivatal folytatólagos szigorú ellenőrzése mellett. Ebben a munkájában elsősorban Szövetségünk és az ipari szakegyesületek közreműködését kívánja igénybe venni azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak méltánylásával, amelyeket az ipari árszabályozás rendszerének eddigi alkalmazása során szerzett. Ipari kemencék Kazán falazások Kéményépítések Hőszigetelés Jakaby László okleveles kohómérnök ipari építővállalata Budapest, IX., Lónyay utca 46. Telefon: 384-599 és 186-216. 3 A német ipar és a háború Volkmar Mathesius nemrég megjelent érdekes könyve: »Der Krieg der Fabriken«, a német ipar háborús feladataival és szervezetével ismertet meg bennünket. A könyv vezető gondolata az a manapság egyébként is gyakran hangoztatott igazság, hogy ez a háború nem csupán a hadseregek, de legalább annyira az iparok küzdelme s a német véderő győzelmeiben igen jelentős szerep jut az ipar különböző ágaiban működő mérnököknek, munkásoknak és közgazdasági szakembereknek is. A lengyelországi és a nyugati döntésben a német ipar megszervezettsége, frissesége, lendületessége diadalmaskodott. E lendület és készség okait vizsgálva, érdekes eredményekre jut a szerző. Döntő jelentőséget tulajdonít a verseny szellemének, mely a német ipart oly mélyen hatja át és az irányított magánvállalkozásoknak felmérhetetlen előnyt biztosít az államosított hadiiparok felett. Franciaország példája mutatja legtisztábban, mennyire hátrányos a helyzete az államosított, konkurrenciával számolni nem kényszerülő hadiiparnak az olyan iparral szemben, mely nem nyugodhatik egykor megszerzett babérain, hanem a verseny tüzétől hevítve, újabb és újabb eredményeket igyekszik felmutatni. Egy ipar hadi teljesítőképessége elsősorban a békebeli teljesítőképességtől függ — szögezi le Mathesius az első pillantásra paradoxnak ható megállapítást. Minél magasabb fokú a békebeli termelés, annál tökéletesebb lesz a háborús is. E tétel igazságára akkor ébredünk rá, ha elgondoljuk, hogy bizonyos háborús célokat szolgáló gépek és alkatrészek alkalmazást nyerhetnek már a békében és az a gyár, amelyik tökéletes automobilmotorokat gyárt, valószínűleg remekelni fog a katonai gépkocsik előállításában is. A német gyáripar e vonatkozásban régi, hagyományos úton halad és e hagyomány tiszteletének, megtartásának Mathesius szerint különös szerep jutott az eredmények kivívásában. Utal itt a német nehézipar ú. n. »vertikális« felépítésére, mely szintén hagyományos sajátság: ez az iparág maga termeli ki szükséges nyersanyagait s egy-egy ilyen német nagyüzem a vas- és széntermelés, az acélelőállítás, a gépek, sőt a legfinomabb szerkezetek gyártásának tökéletes egybefoglalását mutatja. Wieland alakját idézi a szerző jelképül, aki maga állította elő az acélt, melyből a két legendás kardot, a Balmungot és Mimungot kikovácsolta. Mindezeken az ipari természetű előfeltételeken kívül a hadiipari termelés sikere elsősorban a szervezésen múlik. Azok a közgazdasági jellegű szervek, melyek a honi termelést irányítják, igyekeznek a meghódított területek iparát és nyersanyagait is a háború céljaira mozgósítani. Nagy szerep jut például az ú. n. »gazdasági csapatoknak«, melyek a meghódított területek üzemeit és készleteit állítják be a német háborús gépezet szolgálatába — noha e területek ipara messze mögötte marad a racionalizált német ipar teljesítőképességének. A német haderő sikereinek legfőbb biztosítéka az az ipari előretörés volt, mellyel Németország ellenfeleinél előnyösebb helyzetet tudott teremteni magának. A szerző rámutat arra, hogy Németország az ipari vezető