Magyar Gyáripar, 1943 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-20 / 1. szám
1. szám MAGYAR GYÁRIPAR Duna-tengerhajózás rendkívüli fontosságát. Igazán a legnagyobb hálával kell gondolnunk bölcs kormányzónkra, akinek ebben az irányban kifejtett kezdeményező és teremtő munkájáért nemcsak mi vagyunk hálásak, hanem köszönettel fog adózni neki az utókor is. Foglalkozott a csatornakérdéssel, az öntözés, a világítás és a földgázvezetékek kiépítésével. Szükséges hogy már most hozzálássunk e nagy munkák előkészítéséhez értve alatta, hogy ne csak a műszaki tervek dolgoztassanak ki, hanem az összes szervezési előkészítőmunkálátok olyan módon végeztessenek el, hogy mintegy gombnyomásra megindulhasson a végrehajtás. A pénzügyi megoldásra nézve az a nézete, hogy az átmenetgazdálkodás finansírozása még szorosan hozzátartozik a háborús pénzügyi gazdálkodáshoz és éppen olyan elkerülhetetlen, mint bármely más hadikiadás. Befejezésül röviden foglalkozik az ipar aktuális kérdéseivel, így az energiaellátás terén végrehajtandó faktoréskülsesági intézkedésekkel, a hadikárok ellleni biztosítás ügyével s az árkérdéssel, az anyaggazdálkodással, a munkaerők helyes és céltudatos beosztásával és így tovább. Biztosra veszi — így fejezi be cikkét — hogy a magyar ipar, mely az idő annyi próbáját oly fényesen kiállotta, a jövőben is helyt fog állni és teljesíteni fogja kötelességét Bornemisza Géza volt iparügyi miniszter a közelmúltban megjelent és széles körökben nagy figyelmet keltett tanulmányában foglalkozik a szerzőjérel Beveridge-tervnek nevezett angol szociálpolitikai elaboratumról, amelynek célkitűzése, hogy a mostani világháború után a szigetországban megteremtse a szociális rend és biztonság alapjait. Beveridge terve — mint szerzője maga is hangsúlyozza, — nem öleli fel a világháború után várható összes gazdasági problémákat, hanem csak a kiáltó visszásságokat kívánja megszüntetni olyan országban, ahol a legnagyobb gazdagság mellett letagadhatatlan volt legsötétebb nyomor. Szociális biztosítást sürget a munkanélküliség, betegség, baleset ellen, továbbá öregség esetére és ennek a szociális biztosításnak költségeit 50%-ban az állam. 30°/o-ban a biztosítottak, 20°/o-ban a munkaadók viselnék. A Beveridge-terv kapcsán, amelynek sorsa ma még legalább is bizonytalan, Bornemisza Géza rámutat azokra az eredményekre, amelyeket az európai kontinens iparosodó országai mutathatnak fel az ipari munkáskérdés megoldására, így Németországban a bismarosi szociális politika hozott létre maradandó alkotásokat és hazánkban is már a céltudatos iparfejlesztés kezdetén 1907-ben iktatták törvénybe az ipari munkásság kötelező betegség- és balesetbiztosítását. Az ipari munkásvédelemnek az iparfejlesztéssel való öszszetalálkozása nem véletlen műve, hanem a magyar élet igazságérzetéből fakad Az 1927. évi XXI. te. kiterjeszti a betegség- és balesetbiztosítást az egész iparra olyan szolgálatások megállapításával, amelyek nyugodtan kiállják ma is az összehasonlítást már országokkal. Az 1928. évi XL. te. bevezeti a betegség és rokkantság biztosítást az egész iparra, tisztviselőkre és munkásokra egyaránt és ma már a várakozási idő elmúltával úgy az OTI-tól, mint a MABI-tól ezrek és ezrek élvezik az öregségi biztosítást. Ugyancsak az Három keresett márkacikk: a minőség, a kiforrottság, a műszaki tökéletesség itthon és világszerte ismert három gyártmánya 1928-as V. Jfcc, szabályozza a fiatalkorúak és nők munkafeltételeit s a munkásanyák és szülőnők számára különös könnyítéseket biztosít. A gazdasági világválság után, 1935-ben a munkások munkaidejének szabályozása, a minimális bérek megállapítása, — amely rendelkezések az 1937. évi XXI. tc.-ben nyertek törvényes rendezést — a fizetéses szabadság és 1938-ban (a XXXVI. tc.) a gyermeknevelési pótlék rendszeresítése, mind egy-egy korszerű lépés a munkásság jólétének intézményes emelése útján. És mindezeken felül elfogadtuk és életbe léptettük egy egész régióját azoknak az ajánlásoknak, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a mi aktív és megértő közreműködésünk mellett a munkaviszonyok egyes részletkérdéseire dolgozott ki és ajánlott elfogadásra az egyes nemzetek törvényhozásának. Ha a ránkszakadt háború miatt egyes rendelkezések, mint például a munkaidő korlátozása átmenetileg kényszerből fel is lettek függesztve, ezzel szemben honvédelmi törvényünk és az időköziben megjelent külön rendelkezések a múlt háborúhoz képest sokkal meszszebbmenő módon gondoskodtak a katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak és munkások munkahelyeinek biztosításáról és hozzátartozóik gondjainak enyhítéséről. De neon lenne teljes a felsorolás, ha megfeledkeznénk azokról az intézkedésekről és intézményekről, amelyek nem állami elhatározásból, hanem a magyar ipar önkéntes áldozatkészségéből jöttek létre,, tanúbizonyságot téve az egész magyar ipartátható arról a z