Magyar Gyáripar, 1943 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-20 / 1. szám

1. szám MAGYAR GYÁRIPAR Duna-t­engerh­a­józás rendkívüli fontosságát. Igazán a legnagyobb hálával kell gondolnunk bölcs kor­mányzónkra, akinek ebben az irányban kifejtett kez­deményező és teremtő munkájáért nemcsak mi va­gyunk hálásak, hanem köszönettel fog adózni neki az utókor is. Foglalkozott a csatornakérdéssel, az öntözés, a vilá­gítás és a földgázvezetékek kiépítésével. Szükséges hogy már most hozzálássunk e nagy munkák előkészí­téséhez értve alatta, hogy ne csak a műszaki tervek dol­goztassanak ki, hanem az összes szervezési előkészítő­­munkálátok olyan módon végeztessenek el, hogy mint­egy gombnyomásra megindulhasson a végrehajtás. A pénzügyi megoldásra nézve az a nézete, hogy az át­menetgazdálkodás finansírozása még szorosan hozzá­tartozik a háborús pénzügyi gazdálkodáshoz és éppen olyan elkerülhetetlen, mint bármely más hadikiadás. Befejezésü­l röviden foglalkozik az ipar aktuális kér­déseivel, így az energiaellátás terén végrehajtandó faktoréskülsesági intézkedésekkel, a hadikárok ellleni biztosítás ügyével s az árkérdéssel, az anyaggazdálko­dással, a munkaerők helyes és céltudatos beosztásával és így tovább. Biztosra veszi — í­gy fejezi be cikkét — hogy a magyar ipar, mely az idő annyi próbáját oly fényesen kiállotta, a jövőben is helyt fog állni és tel­jesíteni fogja kötelességét­ Bornemisza Géza volt iparügyi miniszter a közel­múltban megjelent és széles körökben nagy figyelmet keltett tanulmányában foglalkozik a szerzőjérel Beve­­ridge-tervnek nevezett angol szociálpolitikai elabora­­tumról, amelynek célkitűzése, hogy a mostani világ­háború után a szigetországban megteremtse a szociális rend és biztonság alapjait. Beveridge terve — mint szerzője maga is hangsúlyozza, — nem öleli fel a vi­lágháború után várható összes gazdasági problémákat, hanem csak a kiáltó visszásságokat kívánja megszün­tetni olyan országban, ahol a legnagyobb gazdagság mellett letagadhatatlan volt legsötétebb nyomor. Szo­ciális biztosítást sürget a munkanélküliség, betegség, baleset ellen, továbbá öregség esetére és ennek a szo­ciális biztosításnak költségeit 50%­-ban az állam. 30°/o-ban a biztosítottak, 20°/o-ban a munkaadók visel­nék. A Beveridge-terv kapcsán, amelynek sorsa ma még legalább is bizonytalan, Bornemisza Géza rámutat azokra az eredményekre, amelyeket az európai konti­nens iparosodó országai mutathatnak fel az ipari mun­káskérdés megoldására, így Németországban a bis­marosi szociális politika hozott létre maradandó alko­tásokat és hazánkban is már a céltudatos iparfejlesz­tés kezdetén 1907-ben iktatták törvénybe az ipari munkásság kötelező betegség- és balesetbiztosítását. Az ipari munkásvédelemnek az iparfejlesztéssel való ösz­­szetalálkozása nem véletlen műve, hanem a magyar élet igazságérze­té­ből fakad­ Az 1927. évi XXI. te. ki­terjeszti a betegség- és balesetbiztosítást az egész iparra olyan szolgálatások megállapításával, amelyek nyugodtan kiállják ma is az összehasonlítást már or­szágokkal. Az 1928. évi XL. te. bevezeti a betegség és rokkantság biztosítást az egész iparra, tisztviselőkre és munkásokra egyaránt és ma már a várakozási idő elmúltával úgy az OTI-tól, mint a MABI-tól ezrek és ezrek élvezik az öregségi biztosítást. Ugyancsak az Három keresett márkacikk: a minőség, a kiforrottság, a műszaki tökéletesség itthon és világszerte ismert három gyártmánya 1928-as V. Jfcc, szabályozza a fiatalkorúak és nők mun­kafeltételeit s a munkásanyák és szülőnők számára különös könnyítéseket biztosít. A gazdasági világ­válság után, 1935-ben a munkások munkaidejének sza­bályozása, a minimális bérek megállapítása, — amely rendelkezések az 1937. évi XXI. tc.-ben nyertek törvé­nyes rendezést — a fizetéses szabadság és 1938-ban (a XXXVI. tc.) a gyermeknevelési pótlék rendszeresítése, mind egy-egy korszerű lépés a munkásság jólétének intézményes emelése útján. És mindezeken felül elfo­gadtuk és életbe léptettük egy egész régióját azoknak az ajánlásoknak, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a mi aktív és megértő közreműködésünk mel­lett a munkaviszonyok egyes részletkérdéseire dolgo­zott ki és ajánlott elfogadásra az egyes nemzetek tör­vényhozásának. Ha a ránkszakadt háború miatt egyes rendelkezé­sek, mint például a munkaidő korlátozása átmenetileg kényszerből fel is lettek függesztve, ezzel szemben hon­védelmi törvényünk és az időköziben megjelent külön rendelkezések a múlt háborúhoz képest sokkal mesz­­szeb­bmenő módon gondoskodtak a katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak és munkások munkahelyeinek biztosításáról és hozzátartozóik gondjainak enyhí­téséről. De neon lenne teljes a felsorolás, ha megfeledkez­nénk azokról az intézkedésekről és intézményekről, amelyek nem állami elhatározásból, hanem a magyar ipar önkéntes áldozatkészségéből jöttek létre,, tanú­bizonyságot téve az egész magyar ipart­átható arról a­ z

Next