Magyar Gyáripar, 1944 (35. évfolyam, 1-8. szám)
1944-01-20 / 1. szám
A Magyar gyáripar 1. szám vasztják. Ma senki sem tudja megmondani, hogy az elsorvadás mértéke számszerűen mit jelent. Ez attól is függ, hogy a pénz vásárlóerejében minő további változások következnek be. Ha már erről van szó, említést kell tenni két egymással ellentétes folyamatról. Pár héttel ezelőtt Mutschenbacher Emil felsőházi tag, az OMGE ügyvezetői igazgtója tartott itt előadást arról, hogyan alakult az utolsó évtizedekben a mezőgazdaság helyzete a hitelviszonyok szempontjából. Azt hallottuk, hogy az elmúlt években a magyar mezőgazdaság igen nagy részben mentesíteni tudta magát azok alól a terhek alól, amelyek a békeévekben halmozódtak fel. Azt a paradox helyzetet láttuk tehát, hogy a magyar mezőgazdaság viszonyai békében kedvezőtlenebbek, mint háborúban. Ezzel szemben az ipari termelés helyzete éppen fordított. Az ipari termelés ereje a háborúban mindig lényegesen meggyengül. Ezt a gyengülést később talán meg lehet állítani vagy helyre lehet hozni megfelelő adóztatási politikával és árpolitikával, de nem kétséges, hogy a helyrehozásban a magyar hitelszervezetnek fontos és döntő szerepe lesz. Nagy igényeket, fog támasztani a magyar hitelszervezettel szemben a további iparosítás is. Az atdlgiai ország iparosítottságának és a visszakerült területek iparosítottságának mértéke között igen nagy különbség van, ez utóbbinak hátrányára. A kiegyenlítés miatt szükségessé váló iparosítás tőkeszükséglete a régi valutaértékben, tehát nem a mostani pengőértékben 1700—1800 millió pengő. Nem kétséges, hogy ennek rendelkezésre bocsátásához a magyar hitelszervezetnek nem lesz és nem is lehet meg aza ereje, mert ezt a hitelszervezetet a háborús igények rendkívüli módon veszik igénybe. Ezen a téren tehát a magyar hitelszervezetnek közvetítőszerepre kell vállalkoznia és külföldi tőkék érdeklődését és részvételét kell a magyar ipari termelés számára biztosítania. Hosszantartó taps követte az előadás befejezését. Kállay Tibor mondott Knochl Sándor dr.-nnak hálás köszönetet, kiemelve, hogy milyen elevenedi érzékeltette tárgyának történelmi fejlődését; mily tökéletesen otthonos nemcsak az ipar, hanem a hitelszervezeti élet területén is és hogy előadása szónoki készségeivel is mennyire lebilincselte hallgatóit. Tökéletesen, takarékosan csomagol poralakú, szemcsés vágy darabos árut Sia50 vagy^5 dollos papírzsákjainkat saját cégnyomásával használja Kérjen ajánlatot! BATES PAPÍRÁRU IPARI RT. Budapest, V., Alkotmány ura 4. Telefon: 114-663 A Magyar társadalombiztosítás ötven éve A betegségi kötelező biztosításról szóló első magyar törvény, az 1891 :XIV. tc. rendelkezése alapján 1892. december 15-én kezdte meg működését a Budapesti Kerületi Pénztár. Igazán kitűnő és örvendetes gondolat volt az Országos Társadalombiztosító Intézet vezetőségétől a, félévszázad elmúltával a, most megjelent »A magyar társadalombiztosítás öetven éve 1892 1942« című díszmunka lapjain visszatekinteni arra a hatalmas fejlődésre, amelyen, a magyar szociálpolitika a századforduló óta átment. Szociálpolitikánknak ezzel az áttekinthető összefoglalásával az OTI rendkívül hasznos és értékes munkát végzett. Mi azonban nem is itt, a történelem tényeinek regisztrálásában látjuk a könyv legfőbb érdemét, hanem elsősorban abban, hogy végre létezik teljesen tárgyilagos, tényeket és a gyakorlati tudnivalókat tartalmazó standard mű, amelynek adatain, számaim és statisztikáin keresztül szemünk elé tárul a® a hatalmas arányú s egyre növekvő szociális tevékenység, amelyet éppen az OTI évről-évre folytat s amelyet a társadalom talán nem méltányol annyira, amennyire ez az intézmény megérdemelné. Különös tünet, hogy éppen annak az intézménynek népszerűsége hagy kívánnivalót hátra, amely pedig a mi viszonyaink között — lehet mondani — egyenesen monumentális keretekben szolgálja a társadalom legszélesebb, rétegeinek szociális jólétét. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük ezt a szép új könyvet s kívánjuk, hogy adatai, fejtegetései minél szélesebb körökbe jussanak el s a lakosság nyerjen helyes képet belőlük a magyar szociálpolitika intézményeiről és jelentőségéről. S éppen így kívánatos, hogy minél szélesebb körök ismerjék meg azt a tömör, de a kérdés mélyére világító megállapítást a szociálpolitika és ipar kapcsolatáról, amelyet a könyv előszavában olvashatunk: »Régi tapasztalat, — olvassuk — hogy a szociális haladás előfeltétele az ipar, a termelés fejlődése. A magyar szociális biztosítás kiterjedésének, hatalmas megnövekedésének is a magyar ipar óriási fejlődése rakta le az alapját, teremtette meg a lehetőségét, a létfeltételeit. Az, amit a magyar élniakarás, képzettség, tudás, szervezés, a magyar ész és szív a magyar munkáskézzel együttesen e 25 év alatt a trianoni parancsszóval megcsonkított hazánkban az ipari termelés terén alkotott, hatalmas mértékben domborodik ki azt új gyárkémények, kohók, műhelyek tömegei mellett a biztosítási számokban, valamint azokban a szociális juttatásokban, azokban a hatalmas, nagyméretű alkotásokban, amelyekkel a magyar termelés az Országos Társadalombiztosító Intézet útján a beteg, a balesetet szenvedett magyar munkások és családtagjaik segítségére sietett és amelyekkel azokról megrokkanásuk, öregségük, hozzátartozóikról a családfenntartó halála esetében gondoskodik.« A könyv áttekinthetőségét igen emeli, hogy az első fejezet, kivételével, amely az utolsó ötven esztén-