Magyar Gyáripar, 1944 (35. évfolyam, 1-8. szám)

1944-01-20 / 1. szám

A Magyar g­yáripar 1. szám vasztják. Ma senki sem tudja megmondani, hogy az elsorvadás mértéke számszerűen mit jelent. Ez attól is függ, hogy a­ pénz vásárlóerejében minő további változások következnek be. Ha már erről van szó, említést kell tenni két egy­­mással ellentétes folyamatról. Pár héttel ezelőtt Mutschenbacher Emil felsőházi tag, az OMGE ü­gy­­vezetői­ igazgtója tartott itt előadást arról, hogyan alakult az utolsó évtizedekben a mezőgazdaság hely­zete a hitelviszonyok szempontjából. Azt hallottuk, hogy az­ elmúlt években a magyar mezőgazdaság igen nagy részben­ mentesíteni tudta magát azok alól a ter­hek alól, amelyek a békeévekben halmozódtak fel. Azt a paradox helyzetet­ láttuk­ tehát, hogy a magyar mezőgazdaság viszonyai békében kedvezőtlenebbek, mint háborúban. Ezzel szemben az ipari termelés helyzete éppen fordított. Az ipari termelés ereje a háborúban mindig lényegesen meggyengül. Ezt a gyengülést később talán meg lehet állítani vagy helyre lehet hozni meg­felelő adóztatási politikával és árpolitikával, de nem kétséges, hogy a helyrehozásban a magyar hitels­zer­­veze­t­nek fontos és döntő szerepe lesz. Nagy igényeket, fog támasztani a magyar hitel­szervezettel szemben a további iparosítás is. Az atdlgiai ország iparosítottságának és a­ visszakerült területek iparosítottságának mértéke között igen nagy különb­ség van, ez utóbbinak hátrányára. A kiegyenlítés miatt szükségessé váló iparosítás tőkeszükséglete a régi valutaértékben, tehát nem a­ mostani pengőérték­­ben 1700—1800 millió pengő. Nem kétséges, hogy ennek rendelkezé­sre bocsátásához a magyar hitelszervezetnek nem lesz és nem is lehet meg aza ereje, mert ezt a hitel­­szervezetet a háborús igények rendkívüli módon veszik igénybe. Ezen a téren tehát a magyar hitel­­szervezetnek közvetítőszerepre kell vállalkoznia és külföldi tőkék érdeklődését és részvételét kell a magyar ipa­ri termelés számára biztosítania. Hosszantartó taps követte az előadás befejezését. K­ál­lay Tibor mondott Knochl Sándor dr.-nnak hálás köszönetet, kiemelve, hogy milyen elevenedi érzékel­tette tárgyának történelmi fejlődését; mily tökéletese­n otthonos nemcsak az ipar, hanem a hitelszervezeti élet területén is és hogy előadása­ szónoki készségeivel is mennyire lebilincselte hallgatóit. Tökéletesen, takarékosan cso­magol poralakú, szemcsés vágy­ darabos árut Sia50 vagy^5 dollos papírzsákjainkat saját cégnyomásával használja Kérjen ajánlatot! BATES PAPÍRÁRU IPARI RT. Budapest, V., Alkotmány ura 4. Telefon: 114-663 A Magyar társadalombiztosítás ötven éve A betegségi kötelező biztosításról szóló első magy­ar törvény, az 1891 :XIV. tc. rendelkezése alapján 1892. december 15-én kezdte meg működését a Budapesti Kerületi Pénztár. Igazán kitűnő és örvendetes gon­dolat volt az Országos­ Társadalombiztosító Intézet vezetőségétől a, félévszázad elmúltával a, most meg­jelent »A magyar társadalombiztosítás öetven éve 1892 1942« című díszmunka lapjain visszatekinteni arra a hatalmas fejlődésre, amelyen, a­ magyar szociál­politika a századforduló óta átment. Szociálpolitikánk­nak ezzel az áttekinthető összefoglalásával az OTI rendkívül hasznos és értékes munkát végzett­. Mi azon­ban nem is itt, a történelem té­nyeinek regisztrálásá­ban látjuk a könyv legfőbb érdemét, hanem elsősor­ban abban, hogy végre létezik teljesen tárgyilagos, tényeket és a­ gyakorlati tudnivalókat tartalmazó standard mű, a­m­elynek adatain, számaim és statiszti­káin keresztül szemünk elé tárul a® a hatalmas arányú s egyre növekvő szociális tevékenység, ame­lyet éppen az OTI évről-évre folytat s amelyet a tár­sadalom talán nem méltányol annyira, amennyire ez az intézmény megérdemelné. Különös tünet, hogy éppen annak az intézménynek népszerűsége hagy kívánnivalót hátra, amely pedig a mi viszonyaink között — lehet mondani — egyenesen monumentális keretekben szolgálja a társadalom legszélesebb, réte­geinek szociális jólétét. Annál nagyobb örömmel üdvö­zöljük ezt a szép új könyvet s kívánjuk, hogy adatai, fejtegetései minél szélesebb körökbe jussanak el s a lakosság nyerjen helyes képet belőlük a magyar szociálpolitika­ intézményeiről és jelentőségéről. S éppen így kívánatos, hogy minél szélesebb körök ismer­jék meg azt a tömör, de a kérdés mélyére világító megállapítást a szociálpolitika és ipar kapcsolatáról, amelyet a könyv előszavában olvashatunk: »Régi tapasztalat, — olvassuk — hogy a szociális haladás előfeltétele az ipar, a termelés fejlődése. A magyar szociális biztosítás kiterjedéséne­k, hatalmas megnövekedésének is a magyar ipar óriási fejlődése rakta le az alapját, teremtette meg a lehetőségét, a létfeltételeit. Az, amit a magyar élnia­ka­rás, képzett­ség, tudás, szervezés, a magyar ész és szív a magyar munkáskézzel együttesen e 25 év alatt a trianoni parancsszóval megcsonkított hazánkban az ipari ter­melés terén alkotott, hatalmas mértékben domborodik ki azt új gyárkémények, kohók, műhelyek tömegei mellett a biztosítási számokban, valamint azokban a szociális juttatásokban, azokban a hatalmas, nagy­méretű alkotásokban, amelyekkel a magyar termelés az Országos Társadalombiztosító Intézet útján a beteg, a balesetet szenvedett magyar munkások és család­tagjaik segítségére sietett és amelyekkel azokról meg­rokkanásuk, öregségük, hozzátartozóikról a család­fenntartó halála esetében gondoskodik.« A könyv áttekinthetőségét igen emeli, hogy az első fejezet, kivételével, amely az utolsó ötven esztén-

Next