Magyar Hiradástechnika, 1946 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1. szám

megkerülő kábelek újabb felbukkanását kellett látnunk. A vegyesbizottság következő ülését, amelynek során már az áramkör­szám és a létesítési időpon­tok megállapításával is foglalkozni kívánt, 1946. év júniusára tűzte ki és felkérte az igazgatásokat, hogy észrevételeiket előzőleg tegyék meg. A csehszlovák igazgatás vállalta magára azt a feladatot, hogy előkészítő értekezletet szervezzen, ahol a délkeleteurópai igazgatások a terv tekin­tetében szempontjaikat kifejthetik és összeegyez­tethetik. Meghívásában a cseh igazgatás jelezte, hogy a terv délkeleteurópai részének módosítá­sára nézve javaslat van. A javaslat szerint a tran­zitgyűrű délkeleti része a következő útvonalon halad m­a: Zürich—Innsbruck—Brno—Krakkó. A folyó évi május 29-ike és június 1-ike között megtartott prágai megbeszélésen a meghívott igazgatások közül egyedül a magyar igazgatás je­lent meg. A két igazgatás között megállapodás jött létre, arra nézve, hogy a délkeleteurópai csat­lakozás valóban. Brnoban történjék és hogy a dél­keleteurópai sarkantyú Budapesten menjen ke­resztül. A két igazgatás egyetértett abban, hogy Budapest nemzetközi tranzitközpont, s természe­tes gyűjtő- és csomópontja a délkeleteurópai ösz­­szeköttetéseknek, amelyeknek Budapesttől egy kö­zös nyalábban kell a főgyűrűhöz csatlakozniok. A csehszlovák igazgatás lemondott a Románia felé menő közvetlen kábelirány kiépítéséről. A Kosicén átmenő irány csupán kisegítő légvonal irány marad. A magyar igazgatás viszont köte­lezte m­agát, hogy 1949. év végéig a csehszlovák határig meghosszabbítja a Budapest—miskolci terheletlen kábelt. Brno felé először ezen az útvo­nalon történik a csatlakozás, később azonban sor kerül közvetlen budapesti brnoi irány kiépíté­sére is. A prágai összejövetelt követő és folyó évi jú­nius hó 22-től 29-ig megtartott párizsi C.C.I.F. ér­tekezleten már mind a csehszlovák, mind a ma­gyar delegáció a fentebb körvonalazott álláspontot képviselte, sőt álláspontjukhoz a román távbe­szélő társaság képviselői is csatlakoztak. Amint az előrelátható volt, az osztrák igazgatás a jugoszláv igazgatással együtt ellenjavaslattal élt, amely szerint a balkáni államok (Jugoszlávia, Bulgária, Görögország és Törökország) a főgyű­rűhöz a sokkal célszerűbbnek ítélt Beograd, Zag­reb, Maribor, Bruck an der Muhr, Graz, Salzburg útvonalon csatlakoznak. Salzburg nemzetközi tranzitközpont lenne. Az említett kábelirány elő­nye az lenne, hogy a balkáni államok Olaszország, Svájc stb. felé közvetlen csatlakozást kapnának. A vegyesbizottság leszögezte (1­ 8. ábrát), hogy a főgyűrű Salzburgtól Linzen és Budjenoviczen át halad Brno felé; a délkeleti sarkantyúk felől azon­ban nem döntött, hanem kiadott újabb tervén mindkét javasolt irányt feltüntette, éspedig a Brno—budapestit mint mindenképpen megvalósí­­tandót, a Salzburg—beogradit, pedig mint lehető­séget. A kábelszakaszok áramkörszám megállapí­tásánál a bizottság két összeállítást készített. Az egyik arra az esetre vonatkozik, ha csak a Brno— budapesti sarkantyú létesül, a másik pedig arra, ha a salzburgi irány kiépítésére is sor kerül. A párizsi ülés tehát a cseh-magyar javaslatot elfogadta ugyan, azonban a magyar igazgatás szemben állott a nyugati megkerülő kábel újból felszínre került és a svájci, valamint az olasz de­legáció által komolyan támogatott tervével. Miután az érdekellentétek az ülésen világosan mutatkoztak, a folyó évi október hó közepére ter­vezett montreuxi bizottsági záróülés és C.C.I.F. plenáris értekezlet előtt kívánatosnak látszott megkísérelni, hogy a délkeleteurópai igazgatások érdekeit összeegyeztessék. Ezért az osztrák igaz­gatás a délkeleteurópai igazgatásokat folyó évi szeptember hó 2-ára Beográdba előkészítő értekez­letre hívta meg. A beogradi értekezlet a főgyűrűhöz való csatla­kozást a 9. ábrán feltüntetett megoldással dol­gozta ki és a következőkben állapodott meg. 1. Beograd és Szófia között terheletlen kábel fek­tetésére van szükség. 2. Szükség van a Budapest—Beograd—Szófia— Bukarest—Budapest mellékgyűrű megépítésére, amely nemcsak az érintett országok egymásközti, hanem a főgyűrű felé irányuló forgalmának le­bonyolítására is szolgál. 3. Szükséges a Moszkva—Varsó—Brno—Buda­pest—Beograd—Szófia—Bukarest—Moszkva hurok A C.C.I.F. tranzit gyűrűjének délkeleteurópai csatlako­zása a márciusi terv szerint. 8. ábra. A csehszlovák javaslat Délkeleteuópának a tranzitgyű­rűhöz való csatlakozására (1946 március Prága). 5

Next