Magyar Hiradástechnika, 1948 (3. évfolyam, 1-11. szám)
1948-01-01 / 1. szám
amelynél hosszúhullámú állásban, a középhullámos antennatekercset, a hosszúhullámú antennatekercs elé kötjük, atükörszelektivítás fokozására. Sugárzás szempontjából ez a megoldás igen kellemetlen, mert a középhullámú antennatekercs önrezgésszáma a szokásos kivitelben kb. 490—500 КС, viszont 150 КС, modulátorfrekvencián az oszcillátorfrekvencia, 450 КС középfrekvenciát feltételezve 600 КС., meglehetősen közel esik a középhullámú antenna tekercs önfrekvenciájához és így erősen emelkedik a sugárzási feszültség. Ilyen esetben csak igen gondos mágneses árnyékolás segít, amely nem valósítható meg mindig. Többnyire a kapcsolást kell megváltoztatni. A rövidhullámú sávon is kellemetlen módon megemelheti az induktív csatolás a sugárzási feszültséget. Ennek oka az, hogy a vezetékek önindukciói és kölcsönös indukciói összemérhetők a tekercsek koncentrált impedanciáival. Néhány centiméteren át párhuzamosan futó oszcillátor, illetőleg antennaköri vezetékek, kellemetlen csatolásokhoz vezetnek. Gondos vezeték elrendezéssel, ezeket a csatolásokat ki lehet küszöbölni. 3. Kapacitívcsatolás megakadályozása a rádiótechnikában szokásos módszerek jól beválnak. Gondosan kell, árnyékoljuk egymástól a keverőcső oszcillátor- és modulátorfokozatához csatlakozó vezetékeket. Elsősorban a modulátor és keverőrács vezetékei között ne legyen csatolás. Hasonlóan vigyáznunk kell arra, hogy az oszcillátor anód és rácshoz csatakozó csatolkondenzátorok kikötési pontjai távol legyenek az antenna-, illetőleg modulátortekercstől. Végül pedig az antenna, és föld csatlakozó pontokhoz futó vezetékeket úgy kell elhelyeznünk, hogy az oszcillátortekercstől távoli feküdjenek, vagy pedig el legyenek árnyékolva. 4. Az oszcillátor melegpontok közvetlen sugárzó hatását ugyanazokkal a rendszabályokkal csökkenthetjük, mint amelyeket a 3. pontban felsoroltunk. A fentiekben ismertetett konstrukciós szempontok értelemszerűen sávszűrős bemenetű és előcsöves készülékekre is vonatkoznak. Sávszűrős bemenőkör esetén a helyzet kedvezőbb, mint egyszerű tranformátoros antennacsatolásnál, miért a sávszűrő szelektivitása nagyobb, mint az egyszerű rezgőköré. Előcsöves gépnél a keverőcsövön fellépő csatolás, távolról sem játszik olyan nagy szerepet, mint az előzőkben ismertetett egyszerű bemenetnél. Befejezésül még néhány szót a sugárzási feszültség méréséről. Minthogy rövidhullámon a sugárzási feszültség 0.1 V körül mozog, a közvetlen mérés a legegyszerűbb. Nagyfrekvenciás csővoltmérővel lépünk az antenna és földi pontra, a műszerrel párhuzamosan kötjük az antennaterhelést (400 Ohmmal párhuzamos 70 pF-t) figyelembevéve a csővoltmérő bemenőkapacitását. (Pl. az Orion nagyfrekvenciás csővoltmérőnél 50 MOhm 8 pF a bemenő impedancia, 0.75 V. méréshatárnál 0.1 V. még kényelmesen leolvasható.) Nehezebb a mérés közép- és hosszúhullámon Itt mV nagyságrendű feszültségeket kell mérnünk. Ez közvetlen módszerrel nem lehetséges. Legcélszerűbb egy szuperkészüléket átalakítani hangolt nagyfrekvenciás csővoltmérőnek. Minthogy a sugárzási feszültség modulátlan, a csővoltmérőnek szolgáló készülék diódakörében folyó egyenáramot használjuk fel indikálásra. A mérés érzékenységének növelésére, a dióda munkaellenállását a szokásos 0.5 MOhm-ról 0.1—0.05 MOhm-ra csökkentjük, így már kényelmesen mérhető diódaáramot kapunk. A csővoltmérőnek szolgáló készülék bemenetét aperiodikusnak képezzük ki. Fadingautomatáját kikapcsoljuk, hogy a mérés érzékenységét növeljük. A mérést a 7. ábra szerint végezzük el. A hangolt csővoltmérőt a vizsgálandó készüléktől lehetőleg pár méter távolságban helyezzük el. Legcélszerűbb a vizsgálandó készüléket árnyékolt ketrecben elhelyezni, míg a csővoltmérőt a ketrecen kívül. A készülék antenna-, földkapcsairól nagyfrekvenciás kábel segítségével csatlakozunk a csővoltmérőhöz. A kábel kapacitását természetesen bele kell számítani az antennaterhelésbe.. A sugárzási feszültséget legalkalmasabb a készülék skálája, azaz a modulátorfrekvencia függvényében felvenni. Pl. 170 μС modilátorfrekvencia esetében, 450 КС középfrekvencia feltételezésével, az oszcillátorfrekvencia 620 КС. Erre a frekvenciára állítjuk be a csővolt mérőkészüléket és leolvassuk diódaáramát. Ezek után a nagyfrekvenciás kábelt a vizsgálandó készülékről szignálgenerátorra kapcsoljuk át és megállapítjuk, hogy hány millivolt 620 мС-s nagyfrekvenciás feszültség eredményez a csővoltmérő diódakörében ugyanakkora áramot, mint amennyit a sugárzó készülék. A nagyfrekvenciás kábel kapacitása a szignálgenerátor 10, illetve 50 Ohmos belső ellenállása mellett nem számít terhelésnek. Ezzel a módszerrel hosszúhullámon 170—430 KC-ig, középhullámon pedig 510—950 KC-ig lehet a sugárzási feszültséget mérni. Amennyiben a csővoltmérőnek szolgáló készülék a szokásos hullámsávon dolgozik, 850 és 1500 μС között a sugárzási feszültséget oly módon állapítjuk meg, hogy a hangolt csővoltmérővél a tükörfrekvenciára állunk. VIZSGÁLANDÓ KÉSZÜLÉK SZIGNÁLGENERÁTOR sa4