Magyar Hiradástechnika, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-3. szám

4 Barát Z.: A televíziós jel spektrum meghatározható, még csupán a kiszámí­tása szükséges. b Mint láttuk, a függőleges osztástávolság­o­n és ugyanilyen hosszú, de ~ darab osztás van víz­szintesen is az a hosszúságon : b n­­­a (5) Azonban egy dolgot még nem vettünk tekin­tetbe : azt, hogy nem a teljes idő (pl. 1/15 mp) áll rendelkezésre a képtartalom továbbítására, hanem ebből még le kell vonnunk a sor- és képváltás sugár­­visszafutási idejét. A képjelet tartalmazó idő tehát a teljes soridőnek h2szerese (ahol xx - 1 ) és hason­lóan a névleges S sorszámnak csak h2-szerese jele­nik meg a képen. Ha mindkettőt pl. a teljes idő 90%-ának vehetjük, akkor b2 , hl ft2 = 0,81 ténye­zővel szoroznunk kell az időt, vagy ami ugyanaz, osztanunk a frekvenciát és csak így kapunk a kép átvitele szempontjából helyes értéket. Ezt figye­­len­be véve és como fentebbi értékét behelyettesítve: (ám tam) h22n bh2 c/s (7) a 4 ami /г2 = 0,81 és­ =— (normál televíziós kép) b 3 esetében Például S = 625 soros felbontásnál a képmezőn csak S0 = hS = 0,9 • 625 = 562,5 sor jelenik meg. Ezzel a 625 soros felbontás átvitelének alsó sávhatára 25 Hz, a felső 6,52 MHz, ha csupán egyetlen álló­képet továbbítunk. Vizsgáljuk meg a viszonyokat arra az esetre, ha a műsor nem egyetlen, hanem­­ számú képből áll, mely a /c-adik kép továbbítása után azonosan ismétlődik. A jel továbbra is periodikus marad, de alapfrekvenciája nem a­z 50 n. rad/s hanem Viszont a pontosan átviendő /х /2. .. függvény­­értékek száma /­-szorosára nő : Пк = kn (10) Ha most az új viszonyokra írjuk fel a (2) egyen­letet, látható, hogy a 2m = n (3) egyenlőségnek továbbra is fenn kell maradnia. A (6) egyenlet alakú lesz, azaz a felső határfekvencia változatlan maradt ! Ha tehát a­ független­ü­l megválasztásá­tól, akkor értékét megtartja, ha k­i minden határon túl növeljük (a műsor végtelen sok különféle képből áll). Ebben az esetben az alsó frekvenciahatár a zérushoz tart, mint az a (9) egyenletünkből követ­kezik. Az általános televíziós jel spektruma tehát foly­tonos, és a fentebbi felbontóképességi követelmények mellett a zérus Hz-tól a (8) egyenletben megadott am­Hz-ig terjed. * Nehéz volna eldönteni, hogy jel továbbítá­sánál a néhány MHz-es am, vagy az egyen- és igen lassú változású jelkomponensek átvitele okoz-e nagyobb technikai nehézséget A felső frekvencia­határ miatt kényszerült a televíziós átvitel az ultra­rövid hullámok tartományába. Az alsó sávhatár az adóban a moduláció előtti, a vevőben a de­­moduláció utáni video fokozatokban jelent külön­leges követelményt. Ezeket az erősítőket ugyanis egyenfeszültség átvitelére is alkalmassá kellene tennünk. Szerencsére a televíziós jelnek van egy különleges tulajdonsága. Ez abban áll, hogy minden sor végén a jel visszatér egy alapnívóra, melyet az irodalom a »feketénél is feketébb«, vagy »infra­­fekete« szintnek nevez. Ha egyszerű RSC csatolású erősítőket alkalmazunk, akkor az igen alacsony frekvenciájú komponenseket csak hiányosan visz­­szük át. Ezért a sor végén a jel általában nem tér vissza a helyes alapnívóra. A visszatérést azonban biztosítani lehet az ismert diódás kapcsolással (alapszint helyreállító). A mai vevőkészülékek ilyen felépítésűek, és a video erősítő alsó sáv­határát az irodalom a képváltás frekvenciájával adja meg. Ez tehát Európában 25 Hz. Kétségtelen, hogy ez a frekvencia a teljes spektrumban igen jelentékeny komponens, mivel az egymást követő képek többé-kevésbbé hasonlóak. Ez a körülmény azonban csak az illető frekvenciakomponens nagy­ságára ad tájékoztatást, de nem változtat azon, hogy a spektrum az alacsonyabb frekvenciák felé is kiterjed. (A hasonlóság feltétele egyébként ugyanúgy alkalmazható a sorváltó rendszer két félképére, vagy az egymást követő sorokra is.) Ha tehát a műsor több különböző képből áll, akkor a képváltás frekvenciájának ez a különleges sáv­határoló szerepe kétségtelenül megszűnik. Vizsgáljuk meg, hogy az alapszint helyreállító működése mit jelent a (2) egyenletrendszerünkben. Ehhez megjegyezzük, hogy amikor a­­ tényezőt bevezettük, hallgatólagosan kihagytuk a jelből a fénykioltások időtartamát. Ezen az alapon a jel a sor végén az alapszintre tér egyetlen képpont tartamára, és ez egyben már a következő sor kezdőpontja is. A (2) egyenletrendszer baloldalán az előírt függvényértékek szerepelnek. Az alapszint helyre­ tehát So s0 n = , Sg b A legnagyobb frekvencia : amo = ma/ flSo2 A I — a = pj rad/s 2 2b __pV 2bh­2n50­­ =12,5aSl (4) (6) am = 20,6 Sg c/s(8) tehát rtk kn a n .... ®mk — ® —®mo (11) 2­2 - 2

Next