Magyar Iparoktatás, 1897-1898 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1. szám
— 3 — AZ ELSŐ SIKER. Az ezredéves kiállítás emlékei lassan-lassan kezdenek elmosódni; alkotás, mely arra emlékeztetne, mely alkalmas volna annak fényét és a benne megnyilatkozott nemzeti erőt megörökíteni, nem maradt fenn. Csak egy emléke maradt a magyar iparoktatásnak belőle: az osztatlan elismerés, melyben ezen első nagyobb bemutatkozása részesült, melynek különösen kifejezést adott . Felsége a király legmagasabb látogatásakor és kiváló tanácsosa, a kereskedelemügyi minister, báró Dániel Ernő, a kiállítás hivatalos berekesztésekor. Mikor a kiállítás kapui bezárultak és ismét visszatérhettünk a csendes, zajtalan, komoly munkához, senki sem gondolta, hogy rövid idő múlva ismét ki kell lépnünk a nyilvános versenytérre, nem is készülhettünk arra, nem is volt módunk reá és az időből sem telt, mert az iskoláknak oktatni és képezni kell, nemzedéket nevelni, nem pedig külső fényt és dicsőséget keresni. Daczára ennek, részt kellett venni iskoláinkkal, a szorosabb értelemben vett szakoktatással, a brüsseli világkiállításon, politikai kérdés volt, megjelenni ott, ahol a különböző külföldi államok versenyeznek egymással és megmutatni, hogy Magyarország ezen a téren is komolyan törekszik előre. Kiragadtuk az iskolák készleteiből — rajzokat, írásbeli dolgozatokat és készítményeket — azt, ami rendelkezésre állott és igyekeztünk ebből szerény kis csoportos kiállítást rendezni, úgy azonban, hogy abból mégis egész iparoktatásunk és annak rendszere megismerhető legyen. Csak a tanoncz-oktatás hiányzott belőle, már nem volt idő annak bemutatására is, mindössze szervezetét és az országban való elosztását mutattuk be. Egészben véve a kiállítás szerény volt, de komoly. Kevés külsőség, de annál több bértartalom: ezt ismerte el a világkiállítás juryje is, midőn iparoktatási csoportunknak egyhangúlag a legnagyobb díjat (grand prix) szavazta meg és pedig a 1*