Magyar Iparoktatás, 1897-1898 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1. szám

— 3 — AZ ELSŐ SIKER. Az ezredéves kiállítás emlékei lassan-lassan kezdenek elmo­sódni; alkotás, mely arra emlékeztetne, mely alkalmas volna annak fényét és a benne megnyilatkozott nemzeti erő­t megörökíteni, nem maradt fenn. Csak egy emléke maradt a magyar iparoktatásnak belőle: az osztatlan elismerés, melyben ezen első nagyobb bemu­tatkozása részesült, melynek különösen kifejezést adott . Felsége a király legmagasabb látogatásakor és kiváló tanácsosa, a keres­kedelemügyi minister, báró Dániel Ernő, a kiállítás hivatalos berekesztésekor. Mikor a kiállítás kapui bezárultak és ismét visszatérhettünk a csendes, zajtalan, komoly munkához, senki sem gondolta, hogy rövid idő múlva ismét ki kell lépnünk a nyilvános verseny­térre, nem is készülhettünk arra, nem is volt módunk reá és az időből sem telt, mert az iskoláknak oktatni és képezni kell, nemzedéket nevelni,­­ nem pedig külső fényt és dicsőséget keresni. Daczára ennek, részt kellett venni iskoláinkkal, a szorosabb értelemben vett szakoktatással, a brüsseli világkiállításon, politi­kai kérdés volt, megjelenni ott, a­hol a különböző külföldi álla­mok versenyeznek egymással és megmutatni, hogy Magyarország ezen a téren is komolyan törekszik előre. Kiragadtuk az iskolák készleteiből — rajzokat, írásbeli dol­gozatokat és készítményeket — azt, a­mi rendelkezésre állott és igyekeztünk ebből szerény kis csoportos kiállítást rendezni, úgy azonban, hogy abból mégis egész iparoktatásunk és annak rend­szere megismerhető legyen. Csak a tanoncz-oktatás hiányzott belőle, már nem volt idő annak bemutatására is, mindössze szervezetét és az országban való elosztását mutattuk be. Egészben véve a kiállítás szerény volt, de komoly. Kevés külsőség, de annál több bértartalom: ezt ismerte el a világkiállítás juryje is, midőn iparoktatási csoportunknak egy­hangúlag a legnagyobb díjat (grand prix) szavazta meg és pedig a 1*

Next