Magyar kalapos ujság, 1936 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR KALAPOS ÚJSÁG • A Budapesti Kalaposok Ipartestülete 1935. évi X. jelentése Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az ipartestület elöljáróságának szokásos kötelességét teljesítjük, amikor beszámolni igyekszünk mindazokra az eseményekről, melyek az ipartestületi életben az 1933- évben történtek. Tíz év telt el azóta, mikor a kalaposiparosság vezetői úgy látták, hogy a Vegyes Ipartestületben iparunkkal nem tudnak úgy és olyan intenzíven foglalkozni, amint azt szakmánk érdeke megkívánná és mozgalmat indítottak az önálló ipartestület megalakítására. Fejt István, Lőrincz József, Friedmann Adolf, Király József, Lőrincz Sándor, Festi János, Kántor Izsák, Filácz László, Deli Pál, Deli Jenő, Schmalbach Henrik, Stadler Ödön állottak a mozgalom élén és mögöttük az a lelkes gárda, melynek önzetlen, fáradságot nem ismerő munkája eredményezte a mai Kalaposok Ipartestületét. Az előjáróság jelentésében nem kívánunk külön foglalkozni a 10 év méltatásával, ezt a megillető külsőségek között a Magyar Kalapos Újság jubileumi számában külön megtettük, e helyen csak érintjük, hogy az ipartestület elérkezett első jubileumi évéhez. Az elmúlt év a kalaposipar, de ugyanúgy a többi magyar kézművesipar általános helyzeti szempontjából igen változatos volt. Az elmúlt évben állította fel a Gömbös komlámy a magyar kézművesiparúság régi kívánságát, az iparügyi minisztériumot. Ennek vezetését a fiatal, tetterős Bornemisza Géza kezébe adta és úgy látjuk — már az eddigi tapasztalatok alapján — hogy az első iparügyi minisztert helyesen választották meg: az iparügyi minisztériumból nem hivatalt, aktagyárat csinált, hanem olyan intézményt létesített, mely a szó nemes értelmében is a kis- és nagyipar érdekében emlekszik. Külön is ki kell emelnünk az elő minisztérium törvényelőkészítő és kisipari osztályait, mert az új minisztérium rövid fennállása óta mnden egyes ügyben, amikor hozzájuk fordultunk, számunkra a legkedvezőbb és leggyorsabb elintézést sikerült elérnünk. A magyar kézművesipar súlyos idegességgel figyelte és saját bőrén tapasztalta az áruházak terjeszkedését és érdekképviseletein keresztül sajnos, eredmény nélkül igyekezett az áruházak sokszor minden kereskedelmi és ipari részt felölelő terjeszkedése elé gátat vetni. Az áruházak munkássága rendkívül nagy veszélyt jelent az iparra és a kereskedelemre, mert az áruházak túlzott üzleti politikája folytán tönkrement vagy veszteséges üzleti évet kimutató kereskedelem és ipar által be nem fizetett adó — éppen adózási rendszerünk helytelensége miatt — az aránylag kevesebb adót fizető áruházak befizetéseiből nem térüi meg. Fel kell erre figyelni, még mielőtt nem késő közbelépni, mert az áruházak ilyirányú terjeszkedése nemzetgazdasági szempontból éppen nem kívánatos, hanem az szükséges, hogy minél több kisegzisztencia, minél több szabad független polgár adóalanya legyen a kincstárnak. Az áruházak működésükkel a kalapos iparnak is súlyos kárt jelentenek nemcsak azzal, hogy tömegtermelésükkel a fogyasztóközönség nagy részét magukhoz kaparintsák, hanem különösen azzal, hogy sokszor hihetetlenül lenyomott áraikkal a kisipar csak hasonló áraival tudja a versenyt felvenni és ezekbe az árakba a kisiparnak bele kell pusztulni. Az elmúlt évben újra előtérbe nyomult az iparosnyugdíj kérdése- Oly problémája ez a magyar kézművesiparúságnak, mely szinte megoldhatatlannak látszik. Országos relációban fennáll az az igazság, hogy addig amíg az iparosság kényekedvére bízzák, hogy a felállítandó nyugdíjintézetben terhet vállaljon, annak fenntartása is egészen bizonyos keresztülvihetetten. Másrészt pedig kérdés, hogy a mai rendkívül súlyos gazdasági helyzetben a magyar kézművesiparosság kényszertársulás elvén felépülő nyugdíjintézmény terheit képes-e viselni. Ennélfogva a kérdés kimunkálása és a fölötte való meditálás az, melyben az iparosközületek kiélik magukat. Ugyancsak a mint év folyamán tárgyaltuk az érdekképviseleti törvénytervezetet is, mely célzatával a szabad érdekképviseleteket feloszlatná és a kényszertársulás elvén álló ipartestületeket meg- Alapittatott 1868 Те I e f о n 62-9 56 Gross és Weiss Rt. kalap- és tompgyár kalapfelszerelési cikkek gyára BUDAPEST, III., BÉCSI ÚT 100 é v_