Magyar kalapos ujság, 1938 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
MAGYAR KALAPOS ÚJSÁG „GYŰRITS KALAP* Telefons 2-977-78 ÖZV. FISCHER BÉLÁNÉ ÉS FIA Telefon,2.,7M8 KALAPTOMP ÉS KALAPGYÉR Budapest, VII., Gizella út 42. Általában megállapítható, hogy amíg az ipari közigazgatás terén elsősorban az iparügyi minisztérium fetudatos és terviszerű kisipari politika jámaik eredményeként a kézművesiparnak számos régi kívánsága teljesült az elmúlt évben, addig gazdasági téren, így a gazdasági szervezés, a termelés, értékesítés, munkaalkalmak, hitelügy terén még igen sok fontos feladat vár sürgős megoldásra. A kalapos ipar helyzete. Bármennyire szeretnénk is, nem tudjuk azt jelenteni, hogy testületünk tagjainak jobb volt a helyzete, mint az elmúlt években és iparaik űzését nyugodtabb körülmények között folytathatták. Rendkívül súlyos kritikák hangztattnak el napról-napra, az értékesítés terén. A vállalkozási árakban mutatkozó eltérések — különösen a lefelé mutatkozó kilengések — nagymértékben nehezítették meg tagjaink megélhetési lehetőségét, különösen azért, mert a termelési költségek, a munkabérek,, megélhetési lehetőségek, mind-mind emelkedtek az eladási árak pedig inkább csökkentek, mint az elmúlt évi árníven maradtak. Pedig lehetnek nehéz kereseti lehetőségek, a divat változó szeszélye szinte havonta cserélteti a ■ nők kalapjait, ma sem jár több férfi kalap néllkül, mint az elmúlt évben, a termelési költségek, a nyersanyagárak, a régiót ételek, az adók egyformán terhelnek, mégis megdöbbentő az árak különbözősége, érthetetlen az a differencia, mely a reális kalkuláció és az eladási árak között fennáll. Ez a hihetetlen ár különböztetz oka annak, hogy azok az iparosaink, akik a kalkulációt nem úgy ismerik, Ahogy egyszerűen nem számolnak, az egész saison alatt alig tudtak kereskedőknek, női divatkalapkészítőnek eladni egyebet, csak olyan specialitásokat, melyeket még iparosok nem készítenek. Igen nehéz a helyzete az úgynevezett bedolgozó iparosoknak, akiknek túlyomó része a kereskedelem részére szállítja áruit. A tapasztalatok szerint a kereskedelem részére dolgozó iparrészben oly nagyfokú verseny van, mely a kisiparosokat a legminimálisabb életszükségletük kielégítésétől is megfosztja. Gyakran fordul elő, hogy a kereskedő insolvens lesz és ezeknek a kisiparosoknak az amúgy is agyonkonkurált árak mellett fennálló tartozását sem fizette meg. Ezért volna szükséges a bérmunkás ipart sok részére is megfelelő irányárak megállapítása, de szükséges volna egy olyan rendelkezés is, mely a megállapított árak be nem tartását megfelelő szankciókkal szigorítaná. Gyakori a panasz az áruházak versenye és térhódítása miatt is. Az anyagbeszerzés terén ez évben is ismétlődtek azok az annomáliák, melyek már évek óta megbénítják a saisonmunkát. A legerősebb saisonban üzemeik nem tudnak nyugodtan dolgozni, mert különösen a külföldi nyersanyagszükségletüket csak vontatottan kapják meg. A tőkével és hitellel nem rendelkező kisiparosok főleg a kiskereskedőknél szerzik be nyersanyagszüksgletüket magas árakon, talminek természetes következménye, hogy nem bírják a versenyt a piacra dobott olcsó tömegeikkel felvenni. Általános ma már az a kívánság, hogy megfelelő támogatással az anyagbeszerzés megszerveztessék. Megpróbálkoztunk az év folyamán ezzel is, azonban a tompkartelnek az új politikája, hogy — bár nagykereskedőként kezeli a beszerzési csoportot — más nagykereskedőnél mégis olcsóbban — és ami szintén nem megvetendő előny — fizetési kedvezménnyel tudják egyes tagjaink ayersi anyagokat beszerezni, nem biztosított kisiparosaink részére megfelelő eredményt. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb szándékú ipari közigazgatási védelem sem pótolja a gazdaságilag magára hagyott, izolált iparosok gazdasági szervezését. Ezen a téren alig több történik a semminél, holott meggyőződésünk szerint az anyagbeszerzés és az értékesítés megszervezése a legsürgősebb ipari politikai feladat a kézművesiparosság gazdasági megmentése érdekében. Hitelviszonyok, deviza. A kézművesiparosságnak általában, így a mi szakmánknak is, egyik legsúlyosabb problémája a hitelellátás kérdése. Nyersanyaóhitelről ma beszélni nem lehet, mert a nyersanyagelőállító üzemek iparosnak csak készpénzért adnak el, bankok, takarékpénztárak pedig iparosnak nem folyósítanak hitelt. A Budapesti Kisipari Hitelintézet nyújt ugyan kölcsönöket, azonban ehhez is bankszerű fedezet szükséges, így iparosaink csak nagyon kis százaléka veheti igénybe. A fedezetnélküli kisipari kölcsönök összegét már kormány ugyan az elmúlt évben 200 pengőről 300 pengőre emelte, azonban ez az emelés a gyakoriakban azt jelenti, hogy 100— 120 pengő kölcsön helyett egy-egy iparos esetleg 20 pengő kölcsönhöz juthat, mert az igénylések olyan nagy tömegben érkeznek az Intézethez, hogy egy-egy igénylőre nemi is juthat több, ez az összeg pedig csak a legkisebb iparosainknak jelent számottevő segítséget. Az iparügyi kormány a hitelellátás rendezésének szükségességét belátta és la kérdést oly módon kívánja rendezni, hogy a kézművesiparosság hitelellátásának meggyorsításán és megkönnyítésén kívül lehetővé kívánja tenni azt, hogy a kéz- 5