Magyar Kárpitos Ipar, 1937 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

1937. január 1. amely semmi másra nem volt szükséges csak, hogy a két szakma közti barátságos és egymással szemben türelmet tanúsító viselkedést felbontsa. Schiff Manó ipartestületi elnök megválasztása után úgy a Kamara iparosztálya, mest az asztalos ipartestület elnökével sőt annak jegyzőjével is több ízben közölte, hogy szükségesnek tartja miszerint a két szakma delegátusai üljenek le a tárgyalt asztalhoz és állapodjanak meg egyrészt a hatásköri kérdésekben, másrészt a bútorkereskedők, tervezők, rajzolók u. n. iparművészek munkavállalásai elleni egyöntetű eljárásban. A Magyar Kárpitos Ipar az asztalosok kongresszusával kapcsolatban a kongresszus utáni első, június 1-én megjelenő számában Moór Jenő tollából a Bajkeverők c. cikket hozta, mely rávilágított arra, hogy az asztalos kívánságok indokolatlanok és jogosulatlanok. Azonkívül megjelent az alábbi hír a lapban: »A május 16-án tartott országos asztalosidai kongresszus szakmánk szempontjából olyan túlzó és sérelmes határozati javaslatot fogadott el, amelyet ha túlságosan komolyan vennénk, akkor nyilvánvalóan hibát követnénk el. A sulykot elhajító határozati javaslat címe: Állásfoglalás a bútorkereskedők, iparművészek, tervezők, kárpitosok asztalásnai munkavállalásainak és ipargyakorlásának megszüntetése tekintetében. Bízunk abban, hogy e. I. a Határozatot, legalábbis a kárpitos iparra vonatkozó részét, nem óhajtják végrehajtani s igy nem kell a kárpitosoknak az asztalosok ellen harcolni. E határozattal lapunk más helyén általános ipari szempontból foglalkozik a kézművesipari mank területen legkiválóbb specialistája Moór Jenő kamarai titkár. Július 6-án az asztalosiparosok küldöttsége átadta a kongresszus határozatait az iparügyi minisztériumban és behatóan tárgyalták Tichy Kálmán min. tanácsosnál a kárpitos ügyet, sőt bizonyos ígéretet is kaptak abban az irányban, hogy az új ipartörvény itnovella július 15-ére megígért végrehajtási utasításával egyidejűleg megjelenik ez az intézkedés is. Július 11-én egy néma levente felhívta az iparügyi minisztérium fent említett referensét és arra kérte, hogy ebben az ügyben addig ne történjen semmi, míg a kárpitosok érdekképviseleteinek, valamint a budapesti kereskedelmi és iparkamarának álláspontját meg nem kérdezik. Erre a kérelemre a Szövetség olyan ígéretet kapott, mely szerint addig nem történik intézkedés ez ügyben míg az Ipartestület és Szövetség sürgős felterjesztése meg nem érkezik az iparügyi minisztériumba. Július 8-án a kárpitos ipartestület 535/1986 sz. alatt az alábbi felterjesztést intézte az iparügyi kormányhoz: Nagy méltóságú Miniszter Úr! Kegyelenes Urunk! Amikor az Országos Asztalosipari Kongresszusról szóló tudósításokat és ezek között azt a határozati javaslatot olvastuk, amely ott előterjeszttett és elfogadtatott és amely még európai viszonylatban is kiváló magyar kárpitosipart a jelenlegi kereskedőkkel egy kalap alá véve el akarja tiltani attól, hogy bútorokkal kereskedhessél hogy bútorok elkészítését elvállalhassa, az egészet a népgyűléseken szokásos nagyhangú, tetszetős szallamoknak tekintettük, amelyeket az előterjesztők sem vesznek komolyan. Éppen ezért szükségesnak sem tartottuk, hogy határozati javaslattal egyáltalán foglalkozzunk. Tettük ezt annál is inkább, mert lehetetlennek tartottuk, hogy egy ipar, különösen annak komolyabb képviselői még a mai súlyos viszonyok között is akként igyekezzenek maguknak teret hódítani, hogy egy más ipart, amely lakásberendezési kultúra tekintetében mindig magasabb szinten állott, s úgyszólván maga alá akarjon gyúrni és annak életlehetőségeit elvonni. Feljogosított erre a feltevésre az is, hogy a kárpitosipar akkor sem igyekezett az asztalosipart elnyomni, amikor egy magasabb kultúrigényt kielégítő lakásberendezés elkészítésének vállalásánál más, mint kárpitos iparos szóba sem jöhetett. Nem vehettük végül komolyan a határozati javaslatot azért, sem, mert tudtuk azt, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülése az eddigieken túlmenő korlátozás ellen fogadott el határozati javaslatot és terjesztett fel Nagyméltóságodhoz, meg voltunk tehát győződve arról, hogy ennek súlya mindenesetre nagyobb lehet, mint egy egyoldalú és önző szempontokból kiinduló szakmai gyűlésé. Annál nagyobb megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisztériumban komoly tárgyalás anyagát képezte fel a határozati javaslat, a közel s66 tagot számláló Ipartestületünk pedig erre a tárgyalásra, amely pedig ugyanennyi család és az iparosok alkalmazottainak, valamint ezek családjának sorsába, létébe szól bele, meg sem hivatott. Nagy méltóságú Miniszter Úr! Az iparostársadalom sok minden megpróbáltatáson ment keresztül. Ezeken keresztül is megállotta helyét és ez a réteg volt az, amely még nemzethűség szempontjából is a legkevesebb kifogásokra adott alkalmat. Lehetetlennek tartjuk, hogy ennek a társadalmi rétegnek egyik önző rétege bármilyen beállítással is olyan intézkedéseket eszközöljön ki, amelyek a másik réteget a legnagyobb fokban elkeserítenék. Kérjük, hogy amennyiben az általunk említett halászati javaslat ügyében akként méltó zajék dönteni, hogy azt komoly megfontolásra alkalmasnak találja úgy méltó,: tassék ez ügyben testületünket is meg-, hívni, de a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát is meghallgatni. Hisszük, hogy összes tagjaink nevében felterjesztett ezen kérelmünk feltétlen meghallgatásira fog találni és Nagy méltóságodnál kegyes megértésre is vagyunk Buddapest, 1936. julius 8. mély tisztelettel: dr. Szőnyi Sándor s. k. Schiff Manó s. k. főjegyző elnök Ennek a felterjesztésnek másodpéldányát a fenti szám alatt az alábbi átirattal küldte meg az ipartestület a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának. Tekintés Elnökség! Csatoltan bemutatjuk az Asztalosipari Országos Kongresszus határozati javaslata ügyében Bornemisza iparügyi miniszter úrhoz intézet felterjesztésünket. Mély tisztelettel kérjük, méltóztassék ez ügyben, tekintettel arra, hogy az esetleges késedelem rendkívül nagy hátránnyal járna, lehetőleg soron kívül intézkedni méltóztassék. A tekintetes Elnökség érdekünkben kifejtett fáradozásáért előre is köszönetünket kifejezve valllunk Budapest, 1936. júl. 8. mély tisztelettel: dr. Szőnyi s. k. Schiff s. k. főjegyző elnök Ugyanezen a napon július 8-án az Országos Szövetség az alábbi felterjesztéssel fordult Bornemisza Géza iparügyi miniszterhez. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tekintetes Elnökségének, Budapest, Budapest, 1936. júl. 8. Nagy méltóságú Miniszter úr! Kegyelmes Urunk! Az Asztalosmesterek Országos Szövetségének május 10-én hozott kongresszusi határozata, mely az asztalosipar részére a lakásberendező ipar egyesi területeiről kiváltságokat óhajt, messzemenő sérelmet jelent a kárpitos ipar folytatóira, amellyel még akkor sem értenénk egyet, ha a kárpitos iparágat egyenrangúnak tekintené az asztalos szakmával és nem óhajtaná alárendelt szakmává lefokozni. Kifogásoljuk, hogy a lakásberendezés és általában az asztalos ipar és a kárpitos ipar működési területén az egyik iparág a másik iparággal alárendelti viszonyba kerülhessen. Kifogásoljuk, hogy a kárpitos szakma művelőinek szerzett jogait, a jövő nemzedék szempontjából korlátozni akarják. Kifogásoljuk azt az elképzelést, amely szerint bútorra kárpitosmester még akkor sem vehessen fel megrendelést, ha az asztalosmunkát képesített asztalosmesterrel, iparossal végezteti el. Ez a gondolat létrehozná azt a lehetetlen helyzetet, hogy a kárpitos saját szakmájában tartozó bútorokra sem vehet fel megrendelést, mert hiszen nem képzelhető el olyan kárpitos bútor, amelynek elkészítéséhez ne volna szükség állványra, amely fából, vagy fémből készült. Azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a m. kir. Iparügyi Miniszter Úrhoz, hogy e kérdést a napirendről levenni szíveskedjék, mert véleményünk szerint távolról sincs annyira előkészítve, hogy ez ez időszerint kodifikáció tárgya lehetne, másrészt a magyar kézművesipar egyetlen ága sem kívánhatja joggal saját boldogulását, más kézművesipari szakmák munkaterületeinek kisajátítása révén szolgálni. Hazafias üdvözlettel: Barnáné s. k. Szilágyi Aladár s. k. főtitkár b. elnök E felterjesztés másolatát az alábbi kísérőlevéllel juttatta el a Szövetség a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nagytekintetű elnökségének Budapest. Másolatija» van szerencsénk a mai napon a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz intézett felterjesztésünket a t. Címnek megküldeni, azzal a kérelemmel, hogy azt sürgős támogatásban részesíteni méltólassanak. Legyen szabad kérelmünket a legutolsó kamarai közgyűlés határozatával alátámasztani, amely lehetővé teszi ez ügyben a Kamara igen tisztelt Elnökségének azonnali állásfoglalását. Ha pedig a legutóbbi közgyűlésen valamely okból nem lett volna alkalma a fővárosi, asztalosipar igen. kamarai képviselőinek álláspontjukat kifejteni, úgy elvártuk volna, hogy e kérdés megvitatására kamarai tanácskozmányt hozzanak létre, mely az általunk képviselt iparnak is módott adott volna a hozzászólásra. Abban a meggyőződésben, hogy a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közismert elfogulallanságával és tárgyilagosságával magáévá teszi előreterjesztésünket, vagyunk, lekötelező közbenjárásukért előre is köszönetet mondva iparostársi üdvözlettel. Barnáné s. k. Szilágyi Aladár s. k. főtitkár h. elnök Azt, hogy ezekre a kérelmekre a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, hogyan intézkedett, nem közölhetjük, mert ezekre nézve nincs felhatalmazásunk, azt azonban megjegyzem, hogy a kamara ez ügyben július 11-én felterjesztést intézett Bornemisza Géza iparügyi miniszterhez, amely felterjesztésről nem tételezhető fel, hogy nem a tárgyilagos igazság, — mondjuk ki nyíltan — nemi a kárpitosok mellé kötötte volna le magát. A Magyar Kárpitos Ipar 1936. október 11-i száma 3 hasábos cikket hozott: »Az asztalosipar csak azt kívánja magának, ami megilleti« címmel, amely válasz volt az Asztalosmesterek Lapja szeptember 1-i cikkére. Innentől kezdve a miniszteri rendelet kiadásáig Schiff Manó ipartestületi elnök és csekélységem több ízben kértük arra Nagy Antal kamarai alelnököt asztalos ipartestületi elnököt és Füredy Lajos főtitkárt, hogy állapodjunk meg, vagy legalábbis Kárpitosmesterek részére LATICEL párnázással kapcsolatban készséggel nyújt bármilyen vonatkozású felvilágosítást a Magyar ruggyantaárugyár RT. LATICEL osztálya. Budapest X., Kerepesi uT.17. Telefon: 1—385 — 90 MAGYAR KÁRPITOS IPAR 3 oldal