Magyar Kő- és Márványujság, 1909 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
Seite 2. UNGARISCHE STEIN- UND MARMORZEITUNG 1. Januar 1909. BRBB С5Ш1У ÜH5ZÜD PRHKBHÜUI UH5- É5 HĽÉQE^HR RÉ5ZU.-THR5. к GYÁR: ! PRAKFALVA:: (SIFPESIEGVE.) KÖZPONT: 1DAP1S1, IX., CSILLAG-ИЛ 4. TELEFON 65-45. EGYEDELÁRUSITÁSA a Rudolf Schmidt & Со.-féle Gyorseszterga-acél Öntött „Patkódéin öntött reszelöknek. Grobet jelű legfinomabb PONTOSSÁGI RESZELÖKNEK. gépacél ^ Kőfuró-acél Marótárcsák ^ Acéllemezek. „AJAX" szabadalmazott rugóspörölyök ^ Koronakalapácsok Feszitőrudak stb. stb. Dr. Georg Schmidt radebergi cég szab. reszelőlapiainak. KÜLÖNLEGESSÉGI CIKKEK: Tégelyöntésü szerszámacél Ш A vasúti fuvardijak emelése a hazai kőipar szempontjából. (F. A.) A kormány nemrégiben egy kommünikét bocsájtott ki, amely szerint a szállítási dijakat a m. kir. államvasutak vonalain emelni fogja, hogy igy a hivatalnoki fizetések javítására födözetet találjon. Ez a kérdés az ország iparát igen közelről érdekli és igy természetes, hogy az illető érdekkörök azonnal feljajdultak e hir hallatára és erősen követelik, hogy ha már a tarifákat minden áron emelni kell, legalább nekik is legyen beleszólásuk az egyes relációk megállapításába. A kormány nem zárkózhatik el ezen jogos kívánság elől és kell, hogy belevonja tanácskozásaiba az ipar fontosabb tényezőit. A múltak tapasztalataiból következtetve, biztosra veszem azonban, hogy ezen szaktanácskozásokon a kőipar képviselői épp úgy mellőzve lesznek, mint ahogyan mellőzve voltak eddig is, pedig merem állítani, hogy nem létezik olyan iparág, amelyre nézve a szállítási tarifák oly nagy fontossággal bírnának, mint éppen a kőiparra. Hiszen a kőnek aránylag csekély forgalmi értéke és magas sulytartalma folytán, a szállítási költség igen jelentékeny részét képezi és igy a kő versenyképessége a szállítási relációval szoros összefüggésben van. Ha tehát kőiparunknak, mely úgyis még gyermekkorát éli, tágabb forgalmi pincot akarunk teremteni, akkor a tarifákat nemcsak hogy nem szabad emelni, hanem lényegesen le kell számtani. Mert számolnunk kell azon sajnálatos körülménynyel is, hogy még mindig igen nagy mennyiségű kőanyag lesz — részben nyersen, részben kidolgozva — behozva úgy Ausztriából, mint a vámkülföldről és mivel az 1907-ben megújított vámszerződések köiparunkat valósággal martalékául dobták a külföld molochjának, ennélfogva igen leleményes és bölcs tarifapolitikára lenne szükség, amely hazai kőiparunk elárulását némileg ellensúlyozza. Rendelkezésemre állanak hiteles statisztikai adatok az 1904. évi behozatalról és kivitelről, melyek felette szomorú képet nyújtanak. Behozatal: Márványtömbök és lapokban ... ... ... ... К 464.000 Márvány kidolgozva ... ___... ______ n 501.000 Kőfaragómunkák nem márványból ... ... „ 480.000 Karsztmárvány durván_______ ____... „ 27.000 „ kidolgozva ----------------------577.000 Összesen К 2,049.000 Kivitel: Márványtömbök és lapokban ... ... ... ... К 55.000 Márvány kidolgozva ... ... ... ... ... ... „ 35.000 Kőfaragómunkák nem márványból ... ... ... „ 16.000 Összesen К 106.000 Die Erhöhung der Eisenbahntarife vom Gesichtspunkte unserer Steinindustrie. (F. A.) Die Regierung hat jüngst ein Kommuniqué veröffentlicht, laut welchem dieselbe die Frachtgebühren auf den Linien der k. ung. Staatsbahnen erhöhen werde, um auf diese Weise für die Aufbesserung der Beamtengehälter Deckung zu schaffen. Diese Frage berührt sehr nahe die Interessen der Industrie des Landes und so ist es natürlich, dass die betreffenden Interessenkreise sich durch diese Nachricht schmerzlich getroffen fühlten und nun darauf bestehen, dass wenn schon die Tarife um jeden Preis erhöht werden müssen, wenigstens auch sie angehört werden mögen bei der Feststellung der einzelnen Relationen. Die Regierung kann sich vor diesem berechtigten Wunsche nicht verschliessen und sie muss in ihre Beratungen die wichtigsten Faktoren der Industrie mit einbeziehen. Aus den Erfahrungen der Vergangenheit folgernd kann ich es indessen als gewiss ansehen, dass an diesen Fachbetrachtungen die Vertreter der Steinindustrie ebenso übergangen werden, wie sie auch bisher übergangen worden sind, obwohl ich es zu behaupten wage, dass es keinen Industriezweig gibt, für welchen die Transporttarife von so grosser Bedeutung wären wie eben für die Steinindustrie. Vermöge seines geringen Verkehrswertes und seines hohen Gewichtsinhaltes spielen ja beim Stein die Transportspesen eine sehr bedeutende Rolle und so steht die Konkurrenzfähigkeit des Steines mit der Transportrelation in sehr engem Zusammenhänge. Wenn wir also für unsere Steinindustrie, welche doch erst im Anfangsstadium der Entwickelung sich befindet, so dürfen die Tarife nicht nur nicht erhöht, sondern müssen wesentlich ermässigt werden. Denn wir müssen auch mit dem bedauerlichen Umstande rechnen, dass noch immer sowohl aus Österreich, als auch aus dem Zollauslande eine grosse Masse Steinmaterial — teils roh, teils bearbeitet — importiert wird und da die im Jahre 1907 erneuerten Zollverträge unsere Steinindustrie faktisch dem Moloch des Auslandes als Beute hingeworfen haben, so wäre eine sehr umsichtige und weise Tarifpolitik erforderlich, um die Preisgebung der vaterländischen Steinindustrie einigermassen zu paralisieren. Es stehen mir autentische statistische Daten über die Ein- und Ausfuhr des Jahres 1904 zur Verfügung, welche ein überaus trauriges Bild bieten. Einfuhr: Marmorblöcke und Platten ... ... ... ... К 464.000'— Marmor bearbeitet ... ............ ... ... „ 501.000'— Steinmetzarbeiten nicht aus Marmor... „ 480.000'— Karstmarmor, roh ____ ... ... „ 27.000-— „ bearbeitet... ... ... ... ... „ 577.000'— Zusammen ... К 2,049.000'—